Mindmáig nem csitul Ausztriában az SOS -Kinderdorf (SOS Gyermekfalu) körüli botrány, amely szeptember elején robbant ki. A Falter című hetilap két olyan tanulmányt hozott nyilvánosságra, amelyek a 2008 és 2020 közötti időszak szadista, erőszakos módszereit tárták fel a szervezet legfelsőbb és középszintű vezetőinek körében. Az eltitkolni próbált elemzések nyilvánosságra kerülése után lemondott felügyelőbizottsági tagságáról Willibald Cernko, az Erste Bank volt elnöke, aki az SOS anyagi támogatását irányította.
Kiderült az is, hogy már az 1950 és 1990 közötti időszakról is született hasonló megállapításokat tartalmazó jelentés, sőt az anyag könyv formájában is megjelent – mégsem történt érdemi lépés. A közfelháborodás nyomán reformbizottság szerveződik az osztrák legfelsőbb bíróság volt elnöke, a 79 éves Irmgard Griss vezetésével, hogy helyreállítsa a mozgalom tisztességét és tekintélyét.
Az SOS-Kinderdorf ma is nagy tekintélyű szervezet Ausztriában. Kitalálója és megszervezője Hermann Gmeiner pedagógus, aki 1951-ben a tiroli Imstben nyitotta meg az első otthont árva vagy elhanyagolt gyerekek számára. Az alapgondolat egyszerű: egy pótanya köré szerveződik néhány gyermek, akikkel az „anya” a nap 24 óráját tölti. Munkáját egy „pótapa” segíti – ő a helyi intézmény vezetője, aki a biztonságért, a rendért és a működésért felel. Gmeiner nem írt elő pedagógiai képzettséget a pótszülőknek, a gyerekek sorsát nagyrészt ösztöneikre bízta.
A külső szakértők által készített tanulmányok nyers és őszinte képet festenek: az anyák között bőven akadt hatalomvágyó, szadista személy, aki ételmegvonást, sötét szobába zárást, verést vagy verbális brutalitást alkalmazott a gyerekek „fegyelmezésére”. Szexuális visszaélések főleg a férfi nevelők között fordultak elő; utóbb kiderült, hogy a személyzetben olyan is dolgozott, aki korábban már pedofília miatt börtönben ült.
A négyezer gyerekre vigyázó mintegy kétezer felnőtt között különféle személyiségű emberek voltak: akadt például, aki csak azért vállalta ezt a különleges munkát, mert korábban évekig az utcán élt, és nem volt hol laknia.
A szervezet országos vezetőihez összesen 187 panasz vagy feljelentés érkezett a 12 év alatt. Az intézményeket a tartományok 75, a közösségi adományok 25 százalékban finanszírozzák (tavaly például 46,5 millió euróból). A „rossz hírek” a tartományi, azaz állami felügyeletekhez is eljutottak, de titokban tartották őket, nehogy csorbuljon az SOS tekintélye vagy csökkenjen a lakosság adakozási kedve.
Mindenről tudott Christian Moser, a moosburgi gyermekfalu vezetője is. Ő nem szívesen vonta felelősségre munkatársait – köztük többen egykori falulakók voltak –, sőt maga is elfogadhatónak tartotta a verést és az erőszakot mint „nevelési eszközt”. Akiktől végül külső nyomásra, 17 éves vezetése alatt nagy nehezen megvált, azokat „közös megegyezéssel” és dicsérő ajánlásokkal bocsátotta el, lehetővé téve számukra, hogy heteken belül állami nevelőintézetekben helyezkedhessenek el.
Mosert 2020-ban bocsátották el – csendben, botrány nélkül. Azóta kiderült, hogy nem csupán a karintiai faluban történtek visszaélések: két másik intézményben, a tiroli Imstben és a salzburgi Seekirchenben is ártottak a gyerekeknek.
A közelmúltban az osztrák állami televízió híradójának vendége volt Willibald Cernko, Ausztria egyik legismertebb bankára (2024 nyaráig az Erste Bank első embere), aki mostanáig felügyelőbizottsági tagja volt a szervezetnek. Ő is megkapta már 2021-ben a tanulmányt a Kinderdorf anomáliáiról. Állítása szerint azóta sok minden változott: az alkalmatlan munkatársak többségétől megváltak, a lelkileg megkárosított egykori lakókat kártérítésben és gyógykezelésben részesítették, a pszichológusok számát megkétszerezték, és a foglalkoztatás feltételéül szabták a pedagógiai végzettséget.
Cernko elismerte, hogy ő sem szakított az eltussolás gyakorlatával: úgy gondolta, a „szennyes kiteregetése” csak ártana. Ezt ma már hibának tartja – mint ahogy azt is, hogy a szervezet túl sokáig ragaszkodott zártságához, és csak lassan vált meg az alkalmatlan pótszülőktől.
A legfelső bíróság egykori elnöke vezeti majd azt a szakértői bizottságot, amely a gyermeknevelő rendszer strukturális elveit vizsgálja, hogy feltárják a hibákat. A néhány éve még államelnöki posztért is induló, tekintélyes jogász a rosszul védett gyerekekhez fordult, és buzdította őket, hogy szabadon beszéljenek sérelmeikről.
A bűnbánónak tűnő Cernkót a televízióban megkérdezték, hogy az általa felsorolt intézkedések nyomán kijelenthető-e: ma már rend van az SOS-Kinderdorfban. A bankár azt válaszolta, hogy átfogóan garantálni tudja a helyzet rendeződését, „egyes esetek azonban mindig előfordulhatnak”.
Miért van az, hogy minden ellenőrzés ellenére újra és újra előfordulnak eltévelyedések, botrányok, sőt kínzások a gyermeknevelő intézetekben? – teszi fel a kérdést a botrány kirobbanása után hetekkel a bécsi Der Standard. A lap felsorolja az okokat: krónikus pedagógushiány, anyagi szűkösség, túl kevés gyakorlati képzés, ami tapasztalatlanságot eredményez. Szükség van arra is – jegyezte meg egy nemrég lemondott SOS-vezető –, hogy a feltárt hibákról és tévedésekről az érintettek merjenek beszélni.
