Minden más lenne. Katonai elemzők szerint Oroszország nem lett volna képes megtartani az elfoglalt ukrán területek zömét, ha Kijev 2022. február 24. után gyorsan modern fegyverekhez jut. De nem jutott. Hosszú a lista, mi mindenre mondták nyugaton, hogy túl veszélyes, az oroszok eszkalációnak tekintenék, az ukránoknak hosszú időbe telne megtanulni a kezelésüket és nem is arra van a szükségük.
Így kezdődött még az Obama-kormányzat idején a Javelin páncéltörő rakétákkal, folytatódott a 155 mm-es tarackokkal, a Himars és Atacams rakétavetőkkel a Leopard, Challenger és Abrams harckocsikkal, Patriot légvédelmi rendszerekkel, Scalp vagy Storm Shadow cirkáló rakétákkal, az F16-os, Raphale és Gripen harci repülőgépekkel.
Aztán sorra kiderült, hogy az ukránok tudják őket használni, óvatosak is, az oroszok pedig mindenre ugyanazzal az atomfenyegetéssel reagálnak. Sajnos az is, hogy a nyugati fegyverek önmagukban nem tudják eldönteni a háborút. Arra persze jók, hogy az ukrán hadsereg ne omoljon össze, de a győzelemhez ez még kevés.
Mégsem véletlen, hogy Moszkvában idegesen reagálnak a Tomahawk cirkálórakéták esetleges megjelenésére. A hatalmas orosz haderő több mint három és fél éve nem képes megtörni az ukrán ellenállást. Donald Trump februárban még Volodimir Zelenszkijt győzködte, hogy engedjen, mert nincsenek kártyái, most viszont neki kellene előhúzni egy ászt, hogy rávegye Putyint az egyezkedésre. Az ukrán elnök Washingtonban sem kapott végleges ígéretet a Tomahawkokra, maradt a lebegtetés.
Ezen a héten amerikai–orosz külügyminiszteri találkozónak kellene következnie, aztán esetleg jön a budapesti csúcs. A tűzszünet esélye azonban távoli, hiába nyilatkozta Trump, hogy ő elég jó az alkudozásban és nem baj, ha kis időbe telik az eredmény. A „kis idő” alatt is sok ember hal meg, s neki a hosszú távlatokban gondolkodó Putyinnal van dolga.