Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban, a Budapestre tervezett Trump-Putyin találkozóval kapcsolatban), hogy „mindig is lojális partnerek voltunk, a barátaink mellett mindig kitartottunk. Sosem adtunk fel barátságot taktikai előnyökért.”
Ezzel szemben a tény az, hogy éppen ellenkezőleg: európai uniós szövetségeseinkkel és barátainkkal nem voltunk és nem vagyunk lojálisak, de nem voltunk lojálisak az Egyesült Államokkal szemben sem, amikor Obama vagy Biden volt az elnök. Ezt a minket összekötő, közös értékeken alapuló barátságot adta fel az Orbán-kormány. Amely tényleg lojálisan, kitart Putyin mellett.
Azt is állította Orbán (ugyanott), hogy Európa arra adott Ukrajnának „180 milliárd eurót, hogy keresztény emberek Európa szélén egymást öljék”.
Ezzel szemben a tény az, hogy az EU nem erre adott pénzt, hanem arra, hogy az ukránok megvédhessék magukat és közvetve Európát az oroszoktól. Akik keresztény embereket ölnek Európa szélén.
Azt állította továbbá a miniszterelnök (a Magyar Állandó Értekezlet budapesti ülésén, arról, hogy Európának szerepet kellene vállalnia a béketárgyalásokon, mert erősebb, mint Oroszország), hogy „ha van erőd, azt valahogy meg kell mutatni, és ha nem harcolsz, akkor egyetlen helyen tudod megmutatni: a tárgyalóasztalnál.”
Ezzel szemben a tény az, hogy Európa igenis meg tudta mutatni erejét az ukrán fronton is, fegyverekkel és pénzzel támogatva a védekező Ukrajnát. Éppen ez az EU erőpolitikája, és éppen ezt ellenzi Orbán. Mint a bátor fegyverletétel híve.
Azt állította ezen kívül Orbán (ugyanott), hogy „Ukrajna ellenséges Magyarországgal szemben”.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem Ukrajna ellenséges, hanem Magyarország folytat Ukrajnával szemben ellenséges politikát, hiszen még azt sem engedte meg, hogy magyar területen át NATO-fegyvereket küldjenek az ukránoknak, mindig igyekezett gyengíteni az oroszellenes szankciókat, és megpróbálja megakadályozni Ukrajna felvételét az Európai Unióba. Vagy Ukrajnának a másik orcáját is Orbán baráti ökle felé kellene fordítania?
Azt is állította a kormányfő (az általa 15 évvel ezelőtt bevezetett centrális erőtér kifejezésről), hogy azt szerinte a sekélyes zsurnaliszták félreértelmezték, mert valójában azt jelenti, hogy alapvető fontosságú témák köré kell centrális erőteret kiépíteni, és nem hatalmi pozíciók köré, méghozzá úgy, hogy ez a mag érintetlen maradjon akkor is, ha valamilyen hatalmi változás következik be.
Ezzel szemben a tény az, hogy a 2010-es választások előtti beszédében Orbán a következőket mondta: „Azt javaslom, hogy az állandó harcra berendezkedett politika helyett az állandó kormányzásra berendezkedett politikát válasszuk. (…) A kérdés csak az, hogy milyen alternatívát kínálunk. A kétpártrendszer folytatását egy duális erőtérben, állandó értékvitákkal, vagy egy nagy kormányzópártra jellemző, állandó kormányzásra törekvő politikai erő magatartását, céljait jelenítjük-e meg a közvéleményben”. Aha. Szóval kétpártrendszer helyett egy nagy párt kell, amely állandó kormányzásra törekszik. Hogy lehet ezt félreérteni?
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.