Szerbiában is elkezdődött a megtorlás, de egyre többen mernek beszélni a rezsim piszkos módszereiről

Szerbiában az elmúlt hónapokban eluralkodott a megtorlás és megfélemlítés légköre. A civil kezdeményezések, független értelmiségiek és diákmozgalmak elleni nyomásgyakorlás immár nem elszigetelt esetek sorozata, hanem rendszerszintű gyakorlat, amely az államigazgatás, az oktatás, az egészségügy és a közszolgáltatások mélyére hatolt. A Pokret Kreni–Promeni (Indulj–Változtass) mozgalom nyilvánosságra hozott jelentése szerint több száz lakossági bejelentés érkezett az ország különböző részeiről, amelyek mind ugyanarra mutatnak: az állami alkalmazottakat politikai lojalitásra kényszerítik, ellenkező esetben állásukat, fizetésüket vagy egzisztenciájukat veszélyeztetik.

A szervezet e bizonyítékokat dokumentált formában nemzetközi intézményekhez, köztük az EBESZ-hez is eljuttatja, sürgetve a helyzet független kivizsgálását és a dolgozók, valamint a választópolgárok védelmét a pártpolitikai kényszertől.

A Kreni–Promeni kutatása szerint a politikai megfélemlítésre szinte minden közhivatalban, intézményben lehet példát találni. A kormányzó Szerb Haladó Párt (SNS) helyi szervezetei utasításokat adnak a közintézmények vezetőinek, hogy dolgozóikat a pártgyűlésekre, kampányrendezvényekre vagy tömeges demonstrációkra vezényeljék – sokszor munkaidőben.

Egy szabadkai óvónő elmondása szerint, aki két éve ideiglenes szerződéssel dolgozik, 20 kilométerrel távolabbra helyezték át, miután nem jelent meg egy pártrendezvényen. Kelet-Szerbiában egy önkormányzati dolgozót elbocsátással fenyegettek meg, mert nem vett részt az SNS-meneteken; a hivatalvezető, aki megtagadta a mozgósítási parancs végrehajtását, attól tart, őt is leváltják.

A mozgalom szerint egy hierarchikusan szervezett „lojalitási háló” működik, amelynek középpontjában a párt helyi koordinátorai állnak. Az intézményekben általánossá vált, hogy a politikai hűség prioritást élvez a szakmai kompetenciával szemben.

A Kreni–Promeni szóvivője, Nikola Stanković, hangsúlyozta, hogy a cél nem a panaszok gyűjtése, hanem az, hogy egyetlen szerb se legyen kénytelen választani a munkája és a méltósága között.

A jelentés szerint a nyomásgyakorlás országos méreteket ölt, és „komoly aggodalomra ad okot” a demokratikus folyamatok jövője szempontjából. A mozgalom azt kérte az EBESZ-től, hogy az sürgős értékelést és ajánlásokat fogalmazzon meg, hiszen a választások nem lehetnek szabadok és tisztességesek, ha az embereket megélhetésükkel zsarolják. Ez nem pártpolitikai kérdés, hanem az állampolgári méltóság és a közszolgálat tisztaságának ügye. A dokumentum a jövőben jogi és intézményi reformok alapjául szolgálhat, és felelősségre vonást sürget azok ellen, akik a közintézményeket pártpolitikai eszközként használták.

A mozgalom tanulmányához megszólaló szakemberek szerint a félelem rendszere tudatosan felépített kormányzati eszköz. Ksenija Bradić Veljović kruševaci tanárnő, arról számolt be, hogy kollégáit már évek óta politikai gyűléseken való részvételre kötelezik: meg kellett jelennie például az ünneplő tömegben, amely 2019-ben Vlagyimir Putyint fogadta belgrádi látogatásakor.

A kardiológus Dragan Milić úgy véli, „a példastatuálás”, vagyis a kirakatbüntetések és elbocsátások arra szolgálnak, hogy megfélemlítsék mindazokat, akik önálló gondolatokkal állnak elő. A közszférában ma már a párthűség és lojalitás az előmenetel alapja. „Az emberek többsége nem mer nyilvánosan beszélni, mert fél az egzisztenciális következményektől. Ezt a félelmet nem elítélni kell, hanem megérteni – és bátorítani azokat, akik mégis felemelik a hangjukat” – mondja Dragan Milić.

Az utóbbi hónapokban több ellenzéki politikus, tanár, diák és újságíró is célzott támadások, rendőrségi eljárások és karaktergyilkosságok áldozata lett. Az úgynevezett „megtorlás mechanizmusa” így vált a rendszer önvédelmi reflexévé: a hatalom a lojalitás kikényszerítésével kívánja megelőzni a társadalmi elégedetlenség szerveződését.

Szerbia és Magyarország sorsa mintha egyre jobban összefonódna. Az orosz hírszerzés befolyása mindkét államban érzékelhetően nő. A magyar kormányhoz hasonlóan a szerb rezsim is rendszeresen stigmatizálja a civil szervezeteket és a kritikus értelmiséget. Mindkét országban a hatalom és a félelem összefonódása vált a politikai stabilitás eszközévé. Szerbiában és Magyarországon is a másként gondolkodók elszigetelése és a civil társadalom gyengítése a cél: a kormányzati üzenet világos – aki nincs velünk, az ellenünk van.

A Kreni–Promeni jelentése ugyan komor képet fest, de egyben a polgári bátorság első jeleinek dokumentuma is. Egyre többen mernek beszélni a félelmükről és a rezsim piszkos módszereiről.

Ha a jelentés eljut a nemzetközi fórumokig, az első lépés lehet a rendszerszintű megtorlások feltárásában. A szerb civil társadalom – a diákmozgalmaktól az orvosokig és tanárokig – lassan, de biztosan ébredezik. És bár a megtorlás még erős, a hallgatás falán repedések keletkeztek.

Európa válaszút elé állítja Szerbiát

Aleksandar Vučić elnök múlt héten váratlanul arra kérte Djuro Macut miniszterelnököt és Ana Brnabić parlamenti elnököt, előző kormányfőt, hogy a lehető leggyorsabban hajtsanak végre minden olyan reformot, amit az Európai Unió elvár, még akkor is, ha azok némelyike „megalázónak” tűnik. Bár egyes hírmagyarázók szerint ez csak egy újabb színházi előadás a szerb elnök részéről, annak is a jele, hogy az elnököt egyre nagyobb nyomás alá helyezi az Európai Unió, s arra ösztökéli, valljon színt, Kelethez vagy Nyugathoz akar-e tartozni.

Nem kérdés, hogy egyre csak gyűlnek a fellegek Szerbia ege felett. Október végén az Európai Parlament új, a belgrádi vezetéssel rendkívül kritikus határozat kíván elfogadni, ami nem kötelező érvényű ugyan, mégis komoly jelentősége lehet. Az EP ugyanis láthatóan kezdi megelégelni a sorozatos szerbiai jogsértéseket, a brutális rendőri fellépéseket a diáktüntetők ellen. Szerbiában ráadásul egyre feszültebb a helyzet az újvidéki tragédia egy éves évfordulója közeledtével. Tavaly november elsején omlott le a frissen felújított helyi vasútállomás betonszerkezetes előtetője, 16 ember halálát okozva. A tragédia a szerbiai korrupció szimbólumává vált, ezt követően indultak a diáktüntetések, az egész országot behálózó blokádok.

A tervezetet több EP-frakció kezdeményezte – a Szocialisták és Demokraták (S&D), a liberális Renew Europe és a Zöldek –, és ami figyelemre méltó: támogatja az Európai Néppárt (EPP) is, amelynek a Szerb Haladó Párt (SNS) egyelőre társult tagja.

A határozat elítéli a politikai és rendőri elnyomást Szerbiában, felszólít a jogállamiság, médiapluralizmus és demokratikus intézmények helyreállítására, és éles hangvételű üzenetet küld Aleksandar Vučić kormányának. A szakértők szerint ez lesz az EP eddigi legkeményebb hangú határozata Szerbiáról, és útmutatássá válhat az Európai Bizottság és más uniós intézmények számára, amikor a Belgráddal folytatott kapcsolatok jövőjéről, a csatlakozási tárgyalások további menetéről döntenek.

A dokumentummal kapcsolatban tehát az a legfontosabb fejlemény, hogy az EPP is beállt mögé, noha korábban védte Aleksandar Vučićot.

 Ez a lépés a megfigyelők szerint a mérsékelt jobboldali uniós pártcsalád bizalmának elvesztését jelzi a szerb elnökkel szemben.

Goran Miletić, a Civil Rights Defenders vezető tanácsadója a Danasnak elmondta: bár a határozat önmagában nem hoz azonnali változást, fontos precedenst teremt, amelynek alapján az EU a jövőben konkrétabb intézkedéseket hozhat, és tartósan bekerül az uniós politikai dokumentumok közé.

Miletić úgy látja, a szerb kormány súlyosan téved, amikor bagatellizálja az EP-határozatokat és nemzetközi bírálatokat, mert más országoknál ez mindig politikai következményekkel járt. A jelentésről szóló vita időzítése nem véletlen: október 20–23. között, Strasbourgban zajlik majd, röviddel az újvidéki katasztrófa évfordulója előtt. A Zöldek és a liberálisok szándékosan ehhez az időponthoz igazították a szavazást, hogy így fejezzék ki szolidaritásukat a szerbiai civil mozgalmakkal.

Balša Božović, a Regionális Akadémia a Demokrácia Fejlesztéséért szervezet igazgatója szerint ez a határozat: „Az elmúlt tíz év legfontosabb politikai dokumentuma a szerb állampolgárok számára”. Európa most először kész nyíltan kimondani, hogy nem tűri tovább Vučić autoriter rendszerét, a szerb elnök nem a stabilitás, hanem a Kreml érdekeinek eszköze, és Szerbiát a „russzkij mir” (orosz világ) ideológiai bázisává tette a Balkánon.

A szakértő szerint a Vučić-rendszer elnyomja a médiát, üldözi az ellenzéket és a diákokat, Európa-ellenes és oroszbarát propagandát terjeszt, miközben régiós destabilizációs politikát folytat Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Észak-Macedónia és Koszovó irányában.

Božović így fogalmaz: „Szerbia többé nem pusztán foglyul ejtett állam, hanem egy autokrata eszköze, aki egy idegen hatalom érdekeit szolgálja.” Szerinte az uniós határozat a választás pillanata: „Európának döntenie kell: Vučić vagy a szerb polgárok. Ez már nemcsak demokrácia kérdése, hanem az életé.”

Az EP-határozat politikai iránytűként szolgál az Európai Bizottság, a Tanács és a tagállamok számára. Megnehezítheti Szerbia csatlakozási tárgyalásainak folytatását, és felfüggeszthetik egyes uniós alapok kifizetését, ha Belgrád nem hajt végre jogállamisági reformokat.