Közel 25 éve annak, hogy gyerekként, a szobámban egy könyvet bújva életemben először jártam Harry Potterrel az Abszol úton. Ki gondolta volna akkor, hogy ez a világ úgy beszippant magába, hogy csak úgy falom majd a – szerencsére! – egyre vaskosabb köteteket. Azóta is szinte minden karácsonykor a filmeket nézzük a barátokkal, mert Roxfortba (boszorkány- és varázslóképző iskola, a könyvek fő helyszíne) visszajár az ember.
J. K. Rowling könyvei úgy söpörtek végig a világon, mint egy Tűzvillám a kviddics pályán és egy piciként varázslatosabbá tették azt. Ez a varázs pedig nem gyengül, Skóciában járva ez még inkább érezhető. Az edinburgh-i Victoria Street, amely J. K. Rowling Abszol útját is ihlette, ma is olyan nyüzsgő, hangos és élettel teli, mint ahogy azt 26 éve az írónő elénk tárta, sőt! Ugyan mozgó festményeket, koboldokat és magukat kavargató üstöket nem láttam, az utcát nap nap után megtöltik a rajongók, akik lélekben most is kis boszorkányok és varázslók. Meg persze akad néhány mugli is.
A mágia jövedelmező biznisz
A színes épületekkel tarkított kanyargós utca még szakadó esőben is megtelik csillogó szemű felnőttekkel, akik hosszú sorokban várakoznak, hogy vajsört igyanak, megkóstolják a minden ízű drazsét vagy éppen méregdrága pálcát vegyenek maguknak. Dübörög a Harry Potter biznisz, mi pedig, akik örökre beleszerettek Rowling világába, tolongva kapkodjuk a fejünket, és képtelenek vagyunk eldönteni, hogy a Griffendéles sálat, vagy a Szörnyek szörnyű könyvét vigyük-e haza. Végül persze az árakat látva a legtöbben egy kulcstartó, vagy hűtőmágnes mellett döntenek. Mégis, soha nem láttam felnőtt férfiakat úgy csodálni egy műanyag seprűt, ahogy egy itteni boltban tették a Nimbus 2000-es előtt, amit potom 568 fontért haza is vihet bárki, aki nem sajnál erre elkölteni 258 ezer forintot. Az üzletben minden, de tényleg minden megtalálható, amit csak egy Harry Potter-rajongó kívánhat, persze elképesztően magas árakon. De akkor is érdemes benézni, ha éppenséggel semmit sem vásárolunk, mert már maga a látogatás is élmény. Az éttermekből és a különféle kézműves termékeket áruló boltokból áradó jobbnál jobb illatok szinte kényeztetik a fantáziát, és könnyű rájönni, miért is adott ez ihletet Rowlingnak.
A legboldogabb temető
De nem a Victoria Street az egyetlen hely Edinburgh-ban, ahol széles mosollyal, kirobbanó lelkesedéssel járnak a Harry Potter-rajongók, bár a másik helyszín esetében ad némi morbid élt a dolognak, hogy egy temetőről van szó. Soha annyi boldog arcot nem láttam még temetőben, mint ahánnyal a 16. századi Greyfriars Kirkyard sírjai közt bóklászva találkoztam. Kínos, vagy sem, engem sem került el az önkéntelen mosolygás, mikor egy sírkövön végre megpillantottam a Potter, egy másikon pedig a Riddell nevet.
Thomas Riddell sírjáról úgy tartják, ez ihlette Tom Riddle (Voldemort nagyúr) nevét. De ebben a temetőben nyugszik William McGonagall is, akivel kapcsolatban J. K. Rowling korábban feltárta: azért választotta Minerva McGonagall (magyarul: McGalagony) nevét innen, mert mulatságosnak találta, hogy a Roxfort professzora a hírhedten rossz költőtől származhat.
Elvarázsolt skót felföld
Edinburgh nem az egyetlen helyszín Skóciában, amely hatalmas élményt nyújthat egy Harry Potter-rajongónak, életem egyik legjobb utazása volt, mikor autóba pattanva a legjobb barátnőmmel jártuk végig azokat az ikonikus helyszíneket, amelyeket a filmekben is láttunk. A skót felföld egyébként is káprázatos táját még különlegesebbé tette, mikor megtaláltuk a picinyke Eilean na Móine szigetet, azaz a könyvekből jól ismert Albus Dumbledore végső nyughelyét, amely élőben is békés, nyugodt, csodaszép.
