Nem a szó szoros értelmében létezik, vagyis könnyen lehet, hogy Zsolti bácsi egy kitalált személy, ennyiben pedig talán indokolt a kormányzati düh. Azt azonban aligha tagadhatja a kabinet, hogy valami nem stimmel, nem stimmelt. Fogadjuk persze óvatosan az új megszólaló által elmondottakat, kiváltképp, ha nincsenek kézzelfogható bizonyítékok – jaj, de bizarr ez, ha farokpirszingre gondolunk –, csak egy újabb szemtanú, egy újabb alany, aki elszenvedte Juhász Péter Pál ragadozó magatartását. A hölgy állítása szerint egészen Amerikáig menekült, ma már kétgyermekes anya, de ami gyerekként, 14 éves kislányként történt vele, soha nem heverte ki. Legfeljebb nem beszélt róla, egészen mostanáig. Szavai nem azt igazolták, hogy a kormányon belül akad olyasvalaki, aki pedofil, kisfiúkat, kislányokat szeret, azt azonban feltétlenül, hogy Juhász Péter Pálnak mindenképpen kellett, kell lennie olyan kapcsolatrendszerének, amely ismétlődően kirángatta őt szorult helyzetéből.
Nehéz lenne azt gondolni, hogy a nyilatkozó áldozat nem mond igazat, hogy felbérelték, meg- vagy lefizették őt, de nem tartom elképzelhetetlennek, hogy lesz olyan kormányzati szereplő, fideszes megmondóember, aki ezt fogja állítani. Lám, én is óvatosan fogalmazok, amiért kellően utálom is önmagam; a mostani rendszer semmi garanciát nem ad arra, hogy nem az áldozat vagy az ő szavait hitelesnek elfogadók ellen indul vizsgálat, feljelentés, hiteltelenítés. Pontosan ilyen világban élünk: a hatalom minden bűnüldöző és ellenőrző szervet maga alá gyűrt; tizenhat év alatt tökéletes, szinte résmentes rezsim jött létre: a NAV-tól az Alkotmánybíróságon át a Nemzeti Választási Bizottságig – köztük ügyészség, ÁSZ, adatvédelmi ombudsman stb. – a Fideszt szolgálja, az érdekeit védi. Az Országgyűlés és annak bizottságai nem működnek, illetve a működés látszatát keltik, a kormánypárti képviselők csak Orbán utasítására cselekszenek, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a gyermekvédelem ügyében sem voltak képesek cselekedni. Miáltal az az összkép rajzolódik ki, hogy Zsolti bácsinak léteznie kell. Léteznie kell abban az értelemben, hogy hatalma és ereje van ahhoz, hogy az ügyeket a szőnyeg alá söpörjék, hogy a juhászpéterpálok ameddig csak lehet, szabadon garázdálkodjanak, még akkor is, ha már bizonyítottan – többszörösen feljelentetten – pozícióba kerülnek. Nem tudjuk, hogy a mi virtuális Zsolti bácsinknak milyen hajlamai vannak, azt azonban nyugodtan állíthatjuk: messzire elér a keze. Végtelenül egyszerű lenne a vádat levetniük magukról, például úgy, hogy vizsgálatot indítanak, független szakértők bevonásával. De a kormányzatnak esze ágában sincs ilyet tenni, már csak azért sem, mert – mint fentebb leírtam – tizenhat év alatt leszoktak arról, hogy bárkit bevonjanak kívülről, úgymond független szakértőként. Olyan zárt rezsimet hoztak létre, amelyben Zsolti bácsi mindig takarásban van, és a jelek szerint ott is marad. Akárhány áldozat is bukkan fel az elkövetkezendő időkben. De ha lesznek ilyenek – és úgy tűnik, lesznek –, szinte lehetetlen lesz mindannyiuknak elbújni. Előbb-utóbb produkálni kell egy Zsolti bácsit.