A gyónási titok körüli vita nemcsak Magyarországon dúl – és ott sem új keletű –, hanem szerte a világon, Ausztráliától Amerikáig. Washington államban például épp ez év májusában hoztak törvényt, amely kötelezi a papokat a gyermekbántalmazás bejelentésére, még akkor is, ha azzal gyónási titkot sértenek.
De Magyarországon sem most először merül fel a gyónási titok törvényi szabályozása. A DK is már többször, de például Szabó Tímea is felvetette ezt a kérdést a parlamentben; és a tavalyi kegyelmi botrány után is ott volt vita erről.
Mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy természetesen a gyónási titok eltörléséről nem lehet szó: ez évezredes egyházi szabály – a Magyar katolikus lexikon szerint a gyónást, a bűnbánat szentségét védő titoktartási fegyelem. Ezt legfeljebb csak az egyház változtathatná meg.
Tehát hiába is születne törvény arról, hogy a pap adott esetben egyenesen köteles megsérteni a gyónási titkot, feltehetőleg ezt a törvényt a papok nem tartanák be a – szerintük – magasabb rendű törvényekre hivatkozva; és ez a törvényszegés az esetek nagy részében ki sem derülne.
Viszont ahogyan az egyház nem tartja magára nézve kötelezőnek az állami törvényt, ugyanúgy az államnak sem kell az egyházi törvényt magára nézve kötelezőnek tekinteni, sőt nem is szabad. Törvénybe foglalhatja, sőt, törvénybe is kell foglalnia, hogy a papok kötelesek jelenteni a hatóságoknak, ha gyermekek sérelmére elkövetett vagy életellenes bűntettről szereznek tudomást, akár gyónás során. Ha pedig bizonyítható, hogy egy egyházi személynek tudomása volt ilyen súlyos bűncselekmény elkövetéséről, és elmulasztotta teljesíteni a törvényben előírt jelentési kötelezettségét, akkor az a személy ne kerülhesse el a felelősségre vonást.
Isten megbocsáthat ezeknek a bűnösöknek – a társadalom nem.