Sokan hiszik, hogy a digitális tér semleges, ahol a vélemények szabad kinyilvánítása és ütközése hozzásegít a tények megismeréséhez, „objektív” és „észszerű” megítéléséhez, illetve az ebből fakadó cselekvéshez. Ez tehát az „igazi” demokrácia „modern” tere. Ez azonban illúzió és súlyos tévedés.
Nemzetközi kutatások egyértelműen kimutatták, hogy a közösségi platformok működése nem a józan észnek, hanem az érzelmi szélsőségeknek kedvez. Az algoritmusok ugyanis a legerősebb érzelmeket jutalmazzák, mert azok generálják a legtöbb kattintást, reakciót, megosztást. Tekintve azonban, hogy az emberi agy a negatív érzésekre jobban ki van hegyezve, mint a higgadt érvekre és eszmékre, az algoritmusok közreműködésével az indulatok válnak uralkodóvá.
A digitális buborékhatás tovább súlyosbítja a helyzetet. Aki sokat időzik ugyanis a saját véleménybuborékjában, annak álláspontja egyre markánsabbá, elkötelezettebbé válik egy eszmevilág mellett, egyre kevésbé találkozik eltérő nézőpontokkal, és végül könnyen eltávolodik a valóságtól. Ez azonban nemcsak szubjektivizálja és leszűkíti a gondolkodást, hanem fokozatosan radikalizálja is. A „másik” véleménye iránti kezdeti bosszankodásból és indulatból düh lesz, majd ellenségeskedés, végül fanatizmus. Így a közösségi platform a valóság feltárásának és megvitatásának színteréből harctérré válik, amely a harc felé tolja az offline közéletet is. Így válik a digitális tér a szélsőségek melegágyává.
Ez a negatív hatás globálisan is érződik.
Hazai viszonyainkban azonban különösen veszélyes, mert a kormányzati politikai kommunikáció már hosszú évek óta tudatosan épít az érzelmekre, a megosztásra, gyűlölködésre, ellenségeskedésre.
Gondoljunk a sorosozásra, migráncsozásra, az EU elleni hadjáratra, „poloskairtásra” és Ukrajna-ellenességre. Új elemként a miniszterelnöki fellépésekben már megjelent a fenyegetés és megfélemlítés is.
Jelentős kockázatokat magában hordó, stratégiailag új fejlemény, hogy a választások közeledtével, a kormánypárti oldal frontot nyitott a digitális térben. A Harcosok Klubja a „külső ellenségre”, vagyis a „másikra” összpontosító harci feladatot kap, míg a Digitális Polgári Körök a belső kohézió erősítését célozzák. A cél azonban mindkét esetben egyértelmű: a saját tábor radikalizálása. A helyzet és a trendek puszta diagnózisa azonban kevés. Nem elég legyintenünk, hogy „megmondtuk előre”. Mit lehet tenni?
Mindenekelőtt rendszeresíteni és fokozni kell a digitális tér monitorozását a gyűlölködés szempontjából, ami sokkal szélesebb dimenzió, mint a gyűlöletbeszéd jogi kategóriája. Az eredményeket pedig széles körben nyilvánosságra kell hozni. Ehhez több hazai szervezet is rendelkezik megfelelő képességekkel, vagyis a “radarozás” viszonylag gyorsan megkezdhető. Az eredmények rendszeres közzététele, a nyilvánosság pedig szerencsés esetben fékező erő lehet.
Elengedhetetlen további feladat a közösségi platformokat működtető cégek folyamatos felszólítása, hogy az algoritmusok átállításával csökkentsék a haragot, dühöt hordozó tartalmak előnyben részesítését. Ez már hosszabb távú cél, de a választásoktól függetlenül, a békesség megteremtéséhez fontos lépés.
Kisebb és nagyobb közösségekben egyaránt létrehozhatók olyan párbeszédkörök, ahol egy szakszerű párbeszéd-moderáció lehetővé tenné, hogy a résztvevők az ellentétes, akár szélsőségesnek ható véleményeket is kifejtsék megbélyegzés és gyalázkodás nélkül, például a háborúról, Ukrajnáról, mindennapi megélhetésünkről, az EU-ról és szuverenitásunkról. Igaz, ez politikailag még összetettebb feladat, mint az előzőek, ugyanakkor végrehajtását könnyíthetné a német és skandináv tapasztalatok figyelembevétele. Akár már részleges megvalósítása lökést adhatna a konfliktusra felépített politizálási kultúra leváltásához a hazai közéletben.
Végül, hosszútávú és elengedhetetlen feladat, amely az oktatásra hárul. A felnövekvő nemzedéket, a legfiatalabb korosztálytól kezdve fel kell készíteni a digitalizáció fenti vonatkozásaira, kitekintve egyben a mesterséges intelligencia kockázataira is.
A feladat közös. Nem pártpolitikai, hanem nemzeti ügy. Ha nem akarjuk, hogy Magyarország végleg belegabalyodjon a gyűlölködés és a fenyegetések uralta politikai spirálba, akkor cselekedni kell.
A szerző nyugalmazott diplomata.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
