Az egykor nálunk is használt, német eredetű pechvogel, szó szerint balszerencsés madár, finomabban fogalmazva szerencsétlen flótás címre pályázhatna Nagy Márton gazdasági csúcsminiszter is, akinél csodaszámba menne, ha jóslatai, javaslatai kiállnák az idő próbáját. Ehhez újabb adalékkal szolgált, amikor a minap úgy nyilatkozott, hogy "eljött a kamatcsökkentés ideje." Szerint a lanyha gazdasági mutatóinkon segíthetne, ha mérséklődne az egy éve változatlan, 6,5 százalékos ráta. A rapid gyorsasággal felejtő tárcavezetőnek eszébe sem jutott, hogy a jegybank monetáris politikával foglalkozó alelnökeként egykor feltehetően hevesen tiltakozott volna, ha egy kormánytag az MNB kizárólagos jogkörébe tartozó alapkamat szintjének mértékéről bármi fajta megjegyzést tesz.
Nagy miniszter hivatalból tudja, hogy az infláció szeptemberi, évesített adata 4,3 százalékon stagnált, ezért ha figyelembe veszi, hogy a jegybank az árstabilitás (a 3 százalékos szint) elérésének és fenntartásának megvalósításához 2001 nyara óta az inflációs célkövetés rendszerét használja, akkor jobban tette volna, ha ezúttal hallgat. Mivel ősszel - függetlenül attól, hogy a kormány novemberben kivezeti-e a piaci folyamatokat torzító árréstopot, ami egyébként nem valószínű, a szakemberek a pénzromlás ütemének növekedését is valószínűsítik. Ezért feltehetően 2026 közepénél, de inkább a végénél előbb aligha vágnak a jegybankárok a kamatból. Ezért nincs racionális ok felvetni a kamatcsökkentés lehetőségét.
Nagy Márton számára nem mentség, hogy óhaját Orbán Viktor kormányfőt szajkózva fogalmazta meg. A devizapiac kezdetben komolyan vette a csúcsminiszter szavait, ami hirtelen hét forintos gyengülést eredményezett az euróval szemben. Ám azóta a visszarendeződés megkezdődött. Nagy Márton szavait nem veszik komolyan.