„Előbb vagy utóbb megkapjuk, Budapest olimpiát rendezhet a közeljövőben, hiszen 2036-ban Európát illeti az ötkarikás játékok rendezési joga.”
(Schmitt Pál a Bors napilapban.)
A: Tényleg hisz benne.
B: Szóltak neki, hogy higgyen benne.
C: Nem szóltak neki, mint a japán katonának, hogy vége a háborúnak.
A nyertes variáció eldöntésén szakértőink már dolgoznak, addig is néhány abszurd tételt még ideírok. A korábbi nagy bajnok, később már kevésbé nagy köztársasági elnök szerint a „jelenlegi előzetes számvetés szerint a játékokat nullszaldósra hoznánk ki.”
Ez minimum atombomba, ha így van, kár várni addig, a jövő héten kezdhetnénk is. Mondjuk egy kicsit árnyalja a képet a francia számvevőszék előző heti jelentése, miszerint szerény volt a tavalyi olimpia gazdasági hatása, ráadásul 6,65 milliárd euró közpénzbe került a francia államnak, ami két és félszeres drágulás a tervezetthez képest. Az olimpiához köthető kereskedelmi tevékenységekből származó állami bevételek csupán a kiadások öt százalékát fedezték, tehát nem áll meg az a tétel, hogy a játékok generálta robbanásszerű adóbevétel-növekedés bármit is képes egyensúlyban tartani. A jelentés szerint az olimpia szinte elhanyagolható hatással volt a francia gazdaság növekedésére.
Azt nem tudni, milyen „előzetes számvetésre” hivatkozik a bajnok-exköztársasági elnök, de ezek szerint újra asztalon van a téma, csak most suttyomban tervezgetnek, és ezt a nyilvánossággal elfelejtették közölni. A régi megvalósíthatósági tanulmányból azonban szívesen idézek: a tét a tavalyi, a 2024-es olimpia volt, amiből a 2017-es népszavazási kezdeményezés sikere után a kormány (Orbán Viktor) helyett végül Tarlós István farolt ki. Szóval abban konkrétan ilyen tételek sorjáztak: Magyarország 10-15 év alatt olyan fejlődési ívet ír le, hogy 2024-ban kész lesz az olimpiarendezésre. A következő 11 évben az ország éves GDP-növekedése átlagosan legalább 3 százalékos lesz, és ez sokszorosan fedezi a kiadásokat. A kérdésre, hogy szabad-e a következő tizenegy évben ennyi pénzt az olimpiai fejlesztésre fordítani, a válasz: igen. Szabad-e ennyi pénzt elkölteni, miközben másféle társadalmi feszültségek vannak? Szabad! Hiszen megtérül, munkahelyeket teremt, és a gazdasági fejlődéshez is hozzájárul. Mindezért (akkori, tehát 2013-as áron) 774 milliárd forint nem pénz, pláne, hogy 1100 milliárd bevételt termel.
Ez az a „tanulmány”, amire hivatkoztak a múltban, holott maximum egy Bödőcs-műsor legerősebb pillanati közé illik, hiszen tényleg egyetlen tételt, feltételezést nem igazolt utóbb az élet.
Amúgy a korábbi köztársasági elnök még azt is mondta, abban reménykedik, hogy Budapest vezetése, esetleg más társadalmi szervezet vagy testület nem ír ki újabb olimpia rendezési népszavazást, ami mutatja, hogy manapság is ugyanolyan elkötelezett a választói akarat képviseletében, mint köztársasági elnökként. Pedig ha valamiből, akkor ebből lehetne egy pofás nemzeti konzultáció. Még azt is mondta, egy ilyen eséllyel vétek lenne nem élni.
Hát ez tényleg vétek volna.