Az én terítékemen biztos nem lesz - válaszolta Orbán Viktor miniszterelnök az az Economx újságírójának arra a kérdésére, hogy terítéken lesz-e az euró bevezetése a következő kormányzati ciklusban. Mint mondta, az Európai Unió (EU) éppen most "rázódik szét". Ha egy-két éven belül nem történik radikális átalakítás, amire ő nem lát szándékot és képességet, akkor "az EU egy múló fejezet lesz az életünkben". Ezért szerinte Magyarországnak nem szabad a mostaninál szorosabban összekötnie a sorsát az Európai Unióval és az euró bevezetése a legszorosabb odakötés lenne.
A nyilatkozat nem meglepő: egyértelműsítése annak a narratívának, amit a kormány évek óta képvisel. E szerint Brüsszel korlátozni akarja a nemzeti szuverenitást, az euró bevezetése pedig az alávetettség szimbóluma lenne, „Brüsszel gyámságát” jelképezné. És ki akarná ezt? Orbán Viktor biztos nem, mert azzal odalenne a kedvenc játékszere, a forintárfolyam. Ráadásul a központi kommunikáció szerint az önálló pénzpolitika eszköz ahhoz, hogy a kormányzat a válságok idején gyorsan reagálhasson, ezért szerintük az eurómentesség mozgástér.
Mindezt mondják egy olyan országban, ahol csak az elmúlt három évben a forint több mint 30 százalékot gyengült az euróhoz képest, miközben az infláció folyamatosan a legmagasabbak élmezőnyében van az EU-ban. Ahol a forint árfolyama szinte minden válság idején a spekuláció első célpontja lett. Ahol a lakosság és a vállalatok devizába menekítik a megtakarításaikat, s amely állampapírjainak az egyik legmagasabb a kockázati felára az EU-ban. Az is teljesen egyértelmű, hogy a gyenge forint a pénzüket hazavivő külföldi nagybefektetőknek jó, viszont az árát a lakosság és a kis- és középvállalatok fizetik meg. Minden importált termék, alapanyag, gép, gyógyszer és energia drágul, ami végül felpörgeti az inflációt, és a reálbérek folyamatos leszakadását eredményezi.
A közös európai valuta elutasítása minimálisan is veszélyes. Ráadásul irreális, hiszen az euró bevezetésének feltételei (alacsony infláció, költségvetési fegyelem, kiszámítható gazdaságpolitika) ugyanazok, amelyek egyébként a hosszú távú növekedés alapjai lennének. A gazdasági érvek az euró mellett szólnak, amit egy felelős kormánynak látnia kellene. Az euróövezet tagjaként Magyarország mentesülne az árfolyam-ingadozásból fakadó bizonytalanságtól, a vállalatok kiszámíthatóbb környezetben termelhetnének, az államadósság finanszírozási költségei csökkennének. A külföldi befektetők számára az átváltási kockázat eltűnése azonnal vonzóbbá tenné az országot.
Orbán Viktor közös valutával kapcsolatos legutóbbi kijelentése vagyis az euró elutasítása tehát nem csupán gazdaságstratégiai üzenet, hanem sokkal inkább hatalmi természetű állásfoglalás. A forint megtartása a kormány számára politikai valuta, lehetőség a kontrollra, hogy saját szabályai szerint alakíthassa a magyar gazdaságot. A forint már nem csupán fizetőeszköz, hanem a függetlenség látszatának eszköze, az unió iránti lojalitás teljes elutasítása vagyis az orbáni hatalom szimbóluma lett.