Felülkerekedett a józan ész a kormány egyik legfurcsább rögtönzésével szemben, ami egy esztendeje a választásokat megelőző, más zsebéből történő "jótékonykodások" sorában lehetőséget teremtett arra, hogy az önkéntes nyugdíj-megtakarításokat, eredeti céljuktól elterelve lakáscélra is fel lehessen használni. Sokan féltették az amugyis botladozó nyugdíjrendszert attól, hogy fenntarthatósága megkérdőjeleződik, ha sokan élnek a váratlan alkalommal. Szerencsére ez nem így történt, csekély volt az érdeklődés. Akadnak olyan vélemények is, hogy a NER időközben, noha ez nem szokása, észbe kapott, s noha máskor forintmilliárdokat költenek észmenéseik propagálására, ezúttal a kommunikációcunami elmaradt. Feltehetőleg belátták, hogy az ötlet nem hoz túl sok voksot.
A gazdasági kormányzat eredetileg arra számított, hogy 300 milliárd forint körüli összeg modul meg, de 2025-ben legfeljebb ennek a harmada jelenik meg a lakáspiacon. Nem csekély összeg, ám valójában a több mint egymilliónyi pénztártag 2-3 százaléka élt az alkalommal.
Siralmas a gazdasági tárca államtitkárának - a szó szoros értemében - bombasztikus, visszatekintő, hamis helyzetértékelése. Ez az intézkedés „nem atombomba volt, hanem az elmúlt évek egyik legnagyobb marketingkampánya a pénztáraknak”. Amennyiben tényleg ez volt az eddigi legnagyobb kampány (korántsem volt az!), akkor az eredmény elég szegényes: egy év alatt mindössze hétezerrel nőtt az önkéntes pénztárak tagsága. Persze még ez is némi trendfordulót jelez, hiszen 2017 és 2024 között 70 ezren léptek ki a rendszerből. A tagok megtakarítási hajlandósága is folyamatosan csökken, s jelenleg a három évvel ezelőtti szintet idézi. Az emelkedgető reáljövedelmek ellenére a pénztártagok egyre kevesebb pénzt szánnak időskori megélhetésük egyik támaszára. Ez a történet legszomorúbb tanulsága.