Mi ez a kezdetleges Metallica-utánzat? Egy barátom kérdezte lemezhallgatás közben; elnéztük neki, mert ő hozta a lemezt. Az évszám 1986, az album a frissen megjelent Peace Sells... but Who's Buying a Megadeth-től; valójában egy új naprendszer tárult fel akkor előttünk, egy addig ismeretlen zóna a Metallica-univerzumon belül. Merthogy az alapító-gitáros-énekes Dave Mustaine a Metallicából dobbantott (kirakták szerhasználati problémák miatt, hogy pontosak legyünk), és nem csak a világraszóló zenei kreativitását hozta el magával, hanem egy darabot is az ős-Metallica lelkéből.
Hogy mást ne mondjunk, a világ legsikeresebb metálzenekarának legfontosabb számai közül néhányat ő írt – ha semmi mást nem csinált volna egész életében, ezért akkor is kijárna a tisztelet. De szerencsére csinált mást is: bő négy évtizedes életmű van már mögötte, ugyanolyan meghatározó a hatása a thrash műfajra, mint a Metallicának. (A Megadeth név a megadeath-ből származik, Mustaine találta egy esetleges nukleáris konfliktusról szóló politikai kiáltványban. Egymillió ember halálát jelölték vele – a szerk.)
A Megadeth igazi átjáróház volt, több mint húsz zenész fordult meg eddig benne; az induló felállásból már csak maga Mustaine van jelen. És mégis, alig van együttes a thrash, vagy akár a tágabban értelmezett metálzene világában, amelynek ennyire egységes lenne a hangzása; amelyet ilyen üzembiztosan fel lehetne ismerni az első gitárhangokról (aki nem hiszi, hallgasson bele a hamarosan érkező új lemez beharangozó dalába, a Tipping Point-ba). Ki van keverve, ki van találva, ki van dolgozva – Mustaine-nek, mióta a Metallicából távozott, az egész élete a bizonyításról szól, és arról a szándékról, hogy úgy legyen (minimum) ugyanolyan jó, hogy közben összetéveszthetetlen is legyen egyben.
Itt nincs semmi a véletlenre bízva, minden nagyon tudatos és professzionális. Mustaine a főnök, és egyben a minőségbiztosítási vezető is, bárkikből álljon egyébként a stáb. A színvonal kiszámíthatóan egyenletes, rossz koncert nincs (azt az egyet leszámítva, ami a Rockmaratonon egy munkahelyi baleset miatt elmaradt).
Ezzel együtt furcsa volt a hétfői előadás: a Megadeth a Disturbed előtt játszott – ez önmagában nem lenne szokatlan, felléptek ők már a Five Finger Death Punch, a Slayer, sőt a Metallica előtt is nálunk -, viszont a két zenekar más-más közönségréteget vonz, aminek voltak is látható jelei (kimutatható mennyiségű néző távozott a Megadeth után, és azok sem voltak kevesen, akik eleve csak a Disturbed kezdésére érkeztek).
A Megadeth úgy játszott, mint egy óramű: hétkor kezdtek a Hangar 18-cal, és 8 körül halkultak el a Holy Wars utolsó hangjai. A két időpont között pedig volt hatvan percnyi tömény tökéletesség olyan csúcspontokkal, mint a (nem csak a gitárszóló miatt felejthetetlen) Tornado of Souls, a Peace Sells vagy a Symphony of Destruction. A Metallicával közös dalok közül az egyik, a Four Horsemen-előd Mechanix is felcsendült – voltaképp egy aranyalbumnyi nótát hallhatott az akkor még csak háromnegyed-háznyi publikum. Budapesten jó esetben is az utolsó előtti alkalommal: a Megadeth jövőre visszavonul – Dave Mustaine túlvan már egy torokrákon, egy évekre a pályáját megakasztó, sőt majdnem derékba törő kézműtéten, meg hát az a bizonyos szerhasználat (alkohol és egyebek) is hagyott azért nyomokat -, csak remélhetjük, hogy a nemrég bejelentett búcsúturné hozzánk is elér.
Amúgy a zaklatott múltból semmi nem érződött, sem Mustaine hangján, sem a fizikumán. A többiek meg azt hozták, amit már megszoktunk. A gitáros Teemu Mäntysaari egy zseni, mint mindenki korábban a posztján. A dobos Dirk Verbeuren pontos, mint a japán vasút – itt legfeljebb annyi kritikai észrevétel tehető, hogy a dob egy kissé túl hangos volt, elnyomta a többi hangszert, de egyrészt az előzenekarok szinte mindig kevésbé kvalifikált hangosítást kapnak, másrészt lehet, hogy csak máshova kellett volna ülni. A basszusgitáros James LoMenzo meg már játszott régebben is a Megadeth-ben, vele igazán nem vett senki zsákbamacskát.
Parádés este volt, tényleg csak az a gondolat árnyékolta be, hogy valószínűleg már csak egyszer látjuk őket. Másfelől viszont ez az egész így tökéletes ahogy van: még kapunk egy lemeznyi új dalt, és utána szemezgethetünk az elmúlt négy évtized emlékeiből, amíg csak élünk.
Infó: Megadeth, Disturbed. 2025. október 6. Papp László Budapest Sportaréna
Infó
