Hiába örül Orbán Viktor, Andrej Babišra aligha számíthat az Európai Unió lebontásában

Orbán Viktor az Economxnak adott interjúban egyebek mellett azt mondta, ha egy-két éven belül nem alakítják át radikálisan az Európai Uniót, akkor az „múló fejezet lesz az életünkben”. Nem véletlen, hogy „cseh barátja”, Andrej Babiš győzelme után két nappal jelentette ezt ki. Erre utal az a megjegyzése is, miszerint az Unió a „dezintegráció” felé halad. A magyar kormányfő azt reméli, hogy Babišsal és Ficóval együtt szembeszállhatnak a „brüsszeli bürokratákkal”. Lengyelország szerepe egy esetleg újjáélesztendő visegrádi négyeknél fel sem merül, hiszen ott Donald Tusk a miniszterelnök, s bár pártszövetségét, a Polgári Koalíciót meggyengítette a néhány hónapja tartott elnökválasztás, amelyen a Jog és Igazságosság (PiS) jelöltje, Karol Nawrocki győzött, előrehozott voksolás nem várható Varsóban.

Nagy kérdés azonban, hogy létrejöhet-e Babiš és Fico támogatásával a nagy közép-európai szövetség, és elfoglalhatják-e Brüsszelt.

Először is, bár igen valószínű, még az sem teljesen biztos, hogy valóban Babiš ülhet-e a miniszterelnöki bársonyszékbe. Petr Pavel államfő ugyanis nem szívbajos, az ország demokratikus elköteleződésének, uniós integrációjának határozott őre. Elsősorban azonban nem esetleges euroszkepticizmusa miatt dönthet úgy, hogy nem Babišt bízza meg a kormányalakítással, hanem az ANO mozgalom elnökének összeférhetetlensége miatt. Az Agrofert nevű mezőgazdasági cég vezetéséről le kellene mondania a cseh törvények értelmében. Ha ezt nem teszi meg, elvileg kormányfő sem lehet.

S itt jön a képbe az államfő személye: Csehországban egyedül az elnök dönt arról, ki legyen a következő miniszterelnök, s formálisan a parlamenti erőviszonyokat sem kell figyelembe vennie. Az új kormánynak azonban utólag bizalmat kell kérnie a képviselőháztól. Miloš Zeman egykori elnök többször is visszaélt ezzel a jogkörrel, s nevezett ki a kabinet élére olyanokat, akiknek nem volt meg a többsége a kormányzáshoz. Ha Babiš nem lehetne kormányfő összeférhetetlensége miatt, Karel Havlíček, egykori pénzügyminiszter kinevezése jöhetne szóba. Hírek szerint az összeférhetetlenség kiküszöböléséről tárgyalt már az államfővel, de részleteket nem közöltek erről.

Két politikus, két világ

Babiš és Orbán nem lesz olyan, mint két tojás. Igaz ugyan, hogy az ANO a Fideszhez hasonlóan a Patrióták Európáért EP-képviselőcsoportjának az alapító tagja, és otthagyta a liberálisokat, de ezt ellenzéki politikusként tette. Hamar meg is tapasztalhatja, más ellenzékből politizálni és más egy olyan ország miniszterelnökeként ténykedni, ahol most prioritást élvez az államháztartási hiány lefaragása és az infláció elleni küzdelem.

Babiš nem azért csatlakozott a „hazafiakhoz”, mert ideológiailag annyira közel állna Orbánhoz, hanem mert úgy vélte, ez jobban megfelel politikai érdekeinek a cseh választás közeledtével. Azután, hogy 2021-ben leváltották pártját a hatalomból, a volt cseh kormányfő retorikailag jobbra tolódott, s a bevándorlás, a háború és a nemzeti szuverenitás témakörében populista, nacionalista narratívát vett át.

Valójában nem is feltétlenül az ő döntése volt a szakítás a liberálisokkal: a Renew Europe frakció fontos erői, Emmanuel Macron centrista pártja, a német FDP és a holland D66 nyíltan bírálták a sajtószabadsággal és a jogállamisággal kapcsolatos nézetei miatt, és egyre többen követelték a kizárását a képviselőcsoportból.

Nem tudhatjuk, hogy ha 2024-ben, a PfE-hez való csatlakozás évében Babiš cseh miniszterelnök lett volna, akkor is csatlakozott volna-e az Orbán Viktor által fémjelzett frakcióhoz. Esetleges miniszterelnökként azonban sokkal pragmatikusabb narratívát kell alkalmaznia. Ez azonban nem esik a nehezére, mert csak látszólag hasonlít annyira az ANO és a Fidesz európai politikája.

Igaz ugyan, hogy a bevándorlás kérdésében szinte megegyezik az álláspontjuk, de lássuk be, ez a probléma Közép-Európát csekély mértékben érinti. Másrészt Petr Fiala leköszönő kabinetje sem volt a bevándorlók befogadásának nagy támogatója, s most nem az ukránokról beszélünk, hiszen egy főre lebontva Csehország nyújtotta a legnagyobb támogatást az ukrán menekülteknek az uniós államok közül. Fiala kabinetje szintén elutasította a menekültek kvóták szerinti betelepítését.

Pragmatizmus kontra ideológia

Babiš és Orbán uniós politikája között mély törésvonal húzódik. A magyar miniszterelnök ideológiai szempontból a „szuverenizmus” híve, míg a volt cseh kormányfő hidegfejű üzletemberként tekint az Európai Unióra: nem ellenségként, hanem piac- és pénzforrásként. Orbán számára Brüsszel a „nemzeti önrendelkezés” fő ellenfele. Babiš ezzel szemben menedzserszemléletű pragmatikus, aki az EU-tagságot inkább technikai kérdésnek látja. A brüsszeli döntéseket nem ideológiai, hanem üzleti-pénzügyi szempontból mérlegeli. Orbánhoz hasonlóan bírálja a „túlzott bürokráciát”, de soha nem kérdőjelezte meg Csehország uniós elkötelezettségét.

Babiš számára Brüsszel nem ellenség, hanem tárgyalópartner. E tekintetben támpontot ad az, hogyan viselkedett miniszterelnökként: az uniós csúcstalálkozókon soha nem vétózott, és nem kezdeményezett nyílt konfrontációt az Európai Bizottsággal. Támogatta az EU közös hitelfelvételét, hogy így finanszírozzák a helyreállítási alapot – ebből később Csehország jelentős támogatáshoz jutott.

Az is figyelemre méltó, hogy amikor Brüsszel összeférhetetlenségi vizsgálatot indított az Agrofert-holding támogatásai miatt, Babiš nem támadta a Bizottságot, hanem adminisztratív úton próbálta lezárni az ügyet. (Az ANO vezetőjét jogosulatlan uniós támogatások felvételével vádolják.) Orbán ezzel szemben mindig politikai eszközzé teszi az uniós vitákat; számára minden egyes uniós csúcs a harc terepe. Ez pedig belpolitikai identitásának része.

Az ukrán kérdés

Komoly különbségek merülnek fel Ukrajna-politikájukat illetően is. Babiš nem támogatja, hogy hazája fegyvereket küldjön Ukrajnának, de sosem csatlakozott Orbán Oroszország-barát retorikájához. Bár az ANO vezetője bírálta a „háborús logikát”, soha nem emelt szót az EU Oroszország elleni szankciói és az Ukrajnának nyújtott pénzügyi támogatás ellen.

A cseh politikus nyugati orientációt követ, nem keres különutat Moszkvával vagy Pekinggel. Orbán viszont saját geopolitikai hálózatot épít a keleti nyitás jegyében, és időről időre blokkolja a közös uniós álláspontokat.

Ha Babišnak sikerül megnyernie koalíciós partnernek az SPD-t és az Autósok nevű, szintén jobboldali populista pártot, akkor az Oroszországhoz fűződő viszony kérdése viták forrása lehet, hiszen az SPD keleti nyitást szeretne, az Autósok viszont nyugatbarát erőként határozzák meg magukat, és elleneznek bármiféle párbeszédet Moszkvával, amíg nem fejezi be az ukrajnai háborút.

Fékek és ellensúlyok

Babiš más szempontból sem cseh követője Orbánnak. A cseh intézményrendszer garantálja a fékek és ellensúlyok érvényesülését, s ezeket Babiš kormányfői megbízatása idején sem fenyegette veszély. Babiš alatt a sajtót pluralizmus jellemezte, s kormányfőként nem korlátozta a független igazságszolgáltatást. Orbán ezzel szemben illiberális demokráciát, félautoriter rendszert vezetett be.

Összességében tehát megállapítható: Babiš számára a hatalom a gazdaság gyarapításának eszköze, tehát hasonló politikus, mint a néhai olasz kormányfő, Silvio Berlusconi. Az ANO vezetője impériumát is az uniós támogatásoknak köszönhetően építhette. Orbán viszont egy ideológiai rendet épít.

Míg Orbán hosszú távon a „nemzeti szuverenizmus új európai narratíváját” akarja megteremteni, Babiš rövid távú gazdasági hasznot és stabil kormányzati mozgásteret keres. Csehország gazdasága szorosan kötődik Németországhoz, ezért Babiš nem engedheti meg magának az uniós elszigetelődést. Ha választania kell, mindig Brüsszelt választja Orbán helyett – még ha közben Brüsszelt bírálja is.