Méhkasba nyúl, aki változtatna Budapest éjszakai életén, de az eszmei érték helyett így is többnyire a pénz beszél

Nemrég érkezett a hír, nem zár be az Akvárium átmenetileg sem, profilváltáson, fejlesztésen esik át.

Szeptember végén hivatalosan is megerősítette az Akvárium Klub, hogy a 2026. első felére tervezett programok szervezését felfüggesztette. Habár a hivatalos információk szerint csak átmeneti bezárásról van szó (oka, hogy a tervezett felújítási munkák zavarhatják a működést), az, hogy a tulajdonos Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) egyelőre sem a hellyel, sem pedig a nyilvánossággal nem osztott meg konkrét terveket a jövőre nézve sokakban aggodalmat keltettek. (A fejleményekkel kapcsolatban mi is kerestük az MNV-t, lapzártánkig nem válaszoltak kérdéseinkre.) Ez annak fényében nem lehet meglepő, hogy az elmúlt egy évtizedben számos olyan hely zárt be Budapesten, amelyet nemcsak a fellépők, hanem a törzsközönség körében kialakult közösség is kultikussá tett. Ezek jó része területfejlesztés, a kereslet-kínálat változása és a növekvő költségek miatt volt kénytelen bezárni. Ennek ellenére a legnagyobb visszhangot többnyire az generálta, mikor feltehetőleg valamilyen politikai, ideológiai érdek vetett véget egy szórakozóhelynek. "A Sirálynak is vége. Közénk is besétált a való világ, az együttműködés rendszere. És ahova beteszi a lábát, ott minden megváltozik, ott új morál, új rend lesz" - fogalmazott Szalai-Szabó István, a budapesti Király utcai szórakozóhely, a Sirály ügyvezetője 2011-ben, amely szórakozóhely sorsa hivatkozási pont lett a politika által fenyegetett helyeknek a mai napig.

A Sirályt ugyanis a VI. kerületi önkormányzat részben engedélyek hiányára hivatkozva záratta be, de az üzemeltetők szerint sokkal inkább az szúrhatta szemét a döntéshozóknak, hogy a hely társadalmi témákat feszegető zenekaroknak, színházi társulatoknak és nem utolsó sorban civil szervezeteknek is otthont adott. (Utódja, a VIII. kerületben máig működő Auróra is olykor hasonló támadásokkal kénytelen szembenézni.) Nem segített az sem a fővárosi éjszakai életet alakítani kívánók pozitív megítélésén, hogy Orbán Viktor 2012-ben a piacképes tudással szembeni ellenpéldaként hivatkozott a “romkocsmák félhomályában merengő diplomásokra”. Pedig ekkor már bőven aranykorukat élték a régi bérházakból átalakított szórakozóhelyek és bizonyultak idővel Budapest sikereken és kudarcokon hullámzó klubéletének egyik legfontosabb alakítóinak. 2013-ban már a CNN úgy hivatkozott rájuk, mint amellyel képesek ellopni a showt Berlin legendás éjszakai életétől és nem is tévedett sokat: a Kazinczy, Király és Dob utca környéke Európa szinten is újfent feltette a térképre a főváros zenei életét. A turista célpont státusz viszont idővel nemcsak megnövelte, át is alakította a közönséget, a bulinegyed izgalmas nyüzsgése pedig sokak szemében (különösen a helyi lakók körében) idegesítő zajjá vált, amelyet a mai napig az önkormányzat különböző, a lakosokat kompenzáló lépésekkel próbál enyhíteni, több-kevesebb sikerrel.

A 2010-es évek amúgy is szerencsétlen évei voltak a városnak, fájó pont pedig a közönségnek, több igazán népszerű törzshely sorsát tekintve. A Zöld Pardon, vagyis a törzsközönségnek inkább csak Zépé hiába biztosította az alternatív zenekaroknak az egyik legjelentősebb színpadot a 2000-es években, vagy írt dalt a hely hangulatáról a Hiperkarma, eredeti helyén 2011-ben lakossági panaszok miatt zárt be. A romkocsmáknál nagyobb színpadot jelentő, 6000 férőhelyes Petőfi Csarnok vagyis sokaknak inkább PeCsa a rockzenei élet legendás helyszíne volt évtizedeken át, az ikonikus státuszt nem, de a felújítást valahogy mindig megúszta, így fejlesztés címén a Liget Projekttel érte utol a vég. 2015-ben zárt be, Mindenki menjen a PeCsába! néven zárófesztivált is tartottak az emlékére. Legutóbb idén tavasszal a növekvő működési költségekkel szemben alulmaradt Vittula bezárása kavart nagyobb port, megszűnésében ugyanis sokan a budapesti underground kultúra végét látták. Mialatt azonban az egykori, underground zenekarok kiugrási lehetőségeinek számító romkocsmák átalakultak és utódaik egyre nehezebben élnek túl a növekvő árakkal szemben, erősödtek a jóval nagyobb befogadóképességű és profibb hangtechnikai felszereltséggel működő helyek, mint az A38, az Akvárium, a Budapest Park, az MVM Dome vagy a Liget Projekt részeként megnyílt Magyar Zene Háza is. Azt a közönséget pedig, amelyet egykor idevonzottak a romkocsmák, azokat egyelőre úgy néz ki, képesek megtartani az újonnan nyílt helyszínek is.

Ezt nemcsak azok az időről-időre megjelenő, turisztikai weboldalak félprofesszionális felmérései igazolják (tavasszal például a német Omio utazás tervezéssel foglalkozó szolgáltatás harmadik legjobb helyen jegyezte Budapestet az éjszakai élet szempontjából, megelőzve Berlint, Prágát és Barcelonát is), hanem az előadóművészeket is képviselő Pro Art Szövetség a Szerzői Jogokért egyik legutóbbi zeneipari jelentése is. A kutatás szerint a járvány után újjáéledő élőzenei színtér leginkább a fővárosban jut a legtöbb színpadhoz, amelyet nemcsak annak köszönhet, hogy Budapest az ország legnagyobb városa: a jelentés rávilágított, hogy a főváros lakosságához mérten is kiemelkedő mennyiségű élőzenének ad otthont, beleértve a nemzetközi produkciókat és a kisebb klubkoncerteket is. A szövetség adatai szerint már a járvány utáni első években, többek között 2022-ben a főváros önállóan tette ki az ország összes élőzenei fellépéseinek 21 százalékát, amely háromszor több, mint például a második helyen végző Veszprém megye a maga 7 százalékával.