Biztos emlékeznek arra a három évvel ezelőtti nyárra, amikor az Országgyűlés kivételes eljárás keretében (értsd: egyik napról a másikra) elfogadta a kisadózó vállalkozók tételes adójáról szóló törvénymódosítást. Vagyis azt a napot, amikor a katát lefejezték, mert szeptembertől csak magánszemélyeknek adhatott számlát a kisvállalkozó. Azon a nyáron a gondtalan nyaralás helyett én is inkább a könyvelőmet hívtam, hogy kitaláljuk, mi lesz, hogyan tovább, legalább csak körvonalakban. Hogyan nyeljük majd el azokat a veszteségeket, amelyeket a változás hoz, miközben burkoltan még adócsalónak is neveztek.
Eleve azon „kisvállalkozók” közé tartoztam, aki kényszerből lett vállalkozó, addig számlatömböt is csak messziről láttam, de mivel a kata passzolt a leginkább akkori helyzetemhez, megismerkedtem az alapfogalmakkal és egy jó könyvelővel, s végül egészen jól belejöttem. Amíg egy tollvonással, mindenféle egyeztetés nélkül fel nem rúgták.
Most viszont megint fű alatt tárgyalnak arról, „hogyan lehetne úgy kinyitni vagy szélesíteni a katát, hogy lehessen szabadabban számlázni”. Mindezt Orbán Viktor nyilatkozta, ám most már legalább tudni, hogy eleve bohózatról van szó, hiszen többek között azt is mondta, hogy „a repülőrajt megtörtént, csak nem január elsejétől”. Vagyis az évszámot eltalálta, csak a hónapot nem. Olyan nevetés hullámzott végig rajtam, hogy majdnem levertem a vázát, amit egyébként azért akartam a sarokba csapni, hogy megint lesz kata.
Hát, nem kedves Viktor, sem a hónapot, sem a műfajt nem sikerült eltalálni, de mindegy. A repülőrajt helyett jött dülöngélésben viszont jó lenne eldönteni végre, hogy a kata szerény személyemmel együtt az adócsalók terepe volt-e, és ezért szűnt meg, de akkor miért jön vissza, vagy ha nem az volt, akkor a bocsánatkérés mellé, legyenek szívesen mellékelni egy közepesen észszerű magyarázatot is. Persze csak akkor, ha úgy érzi, hogy tényleg nem fair ide-oda rángatni a családok életét különféle ad hoc döntések alapján, amelyek amúgy az egész politikáját leírják.
Könnyen meglehet viszont, hogy mindezt most csak azért vezette elő ilyen komoly arccal, mert Magyar Péter még Kötcsén belengette, hogy megválasztásuk esetén visszatérne a kata régi formája. És nehogy már a maguk régi-új kis találmányával szerezzen magának új híveket az ellenzék. Pedig így lesz. Főként azért, mert e tekintetben már nincs hitelük: semmi sem garantálja, hogy amit most ismét megengednek, nem törlik-e el újra, amikor szembesülnek azzal, hogy nyakukon a csőd.
Mint mondta, attól tartott a régi kata kapcsán, hogy „a jószándékunk félrevisz bennünket, és megint visszaéléseknek nyitunk terepet”. Isten őrizz! De ha mégis ilyet szeretne látni, kedves Viktor, induljon már el a zaj nyomán a Városliget melletti építkezéshez, ami most kapott engedélyt, hogy este is a kellő hangerővel őrölje az ott lakók idegeit, nehogy kifusson a határidőből. Tudja, itt majd az állam vásárolja fel az eleve állami segítséggel épült iroda- és lakóházakat. Csak a nyereség, ez a kis bosszúság landol a vejénél.