Ha meg kellene tippelnem, a futballközvetítések mellett mi lehetett Orbán Viktor kedvenc műsora gyermek- és ifjúkorában, elsőként a szovjet Mindent tudni akarok! című alkotást jelölném meg.
Negyven felett bizonyára sokan emlékeznek még a szovjet ismeretterjesztő sorozatra, melynek főcímében egy úttörő fiúcska érkezett egy rakétával, s egy bazi nagyot rásózott egy dióra, azt kiabálva: Ja hácsu vszjo znaty! Azaz: mindent tudni akarok! A kölyök kíváncsiságának hamar meg is lett a böjtje, ugyanis, bár a dió elméletben a tudást szimbolizálta, a valóságban a szerkesztők úgy vélték, a gyerekek olthatatlan tudásszomja kielégíthető a Szovjetunió emberi távlatban kurta történelmének részletes, elsősorban a háborúkra fókuszáló bemutatásával, legalábbis erre utalt a piros nyakkendős kiscsávó katonai harsonás és zordon arcú, sarló-kalapácsos zászlót lengető társa.
Namármost Orbán rendre bizonyítja, az egyre leharcoltabb fiatal demokrata külcsíne mögött a kis diótörő pionír bújik meg, legalábbis erre utal, hogy a NER másfél évtizede nem szól másról, mint a folyamatos harcban állásról, illetve a kérdezősködésről.
Mű hátyim vszjo znáty!, vagyis Mindent tudni akarunk!, s ennek megfelelően időről időre nemzeti konzultációknak álcázott propaganda-kérdéssorozattal, kamu népszavazásokkal és aláírásgyűjtésekkel bombázzák a közt. A fideszes tudásszomj választások közeledtével jár a csúcsra, nem véletlen, hogy a közeli jövőben egy ideig együtt fut majd a legfrissebb nemzeti konzultáció, illetve a kormányfő által a múlt hét közepén, Dániában bejelentett aláírásgyűjtés. Első blikkre nincs bennük semmi közös, hiszen előbbi a közteherviselésről, utóbbi „Brüsszel háborús tervei ellen” készül, a valóságban azonban a szálak hamar összeérnek: hatásuk nulla, a költségük irdatlan, ráadásul közpénzből fizetve, bár utóbbi esetében a Fidesz állítja, ők állják a cechet, de ezt már mindenki tudja, mit jelent. Pont annyit, mint az értelmük.