Végre megnyugodtam. Elhárult a veszély, hogy itt állok majd télvíz (pontosabban tavaszvíz) idején háborús veszélyhelyzet nélkül. Képzeljék csak el, teljes három napra! 72 óráig le sem hunytam volna a szemem az aggodalomtól. Háborús veszélyhelyzet nélkül a nemzet félkarú óriás. Vagy inkább féllábú, aki mankó nélkül maradt.
Nem tudom, az összes többi európai ország (a valóban háborúzó Ukrajna és Oroszország kivételével) hogy bírja ki enélkül. Igaz, ők nem rendkívüliek, míg mi igen. Merthogy a háborús veszélyhelyzet a rendkívüli állapot egyik fajtája. Mi pedig folyton rendkívüli állapotban vagyunk, mondhatni transzban. A kormány legalábbis, csak rá kell nézni, állandóan habzik a szája, reszket a dühtől, és össze-vissza csapkod.
Persze, ha ne adj isten elfelejtik meghosszabbítani ezt a veszélyhelyzetet, akkor is maradt volna másfajta. A Covid miatti, vagy a 2016-ban a „tömeges bevándorlásra” hivatkozva bevezetett.
De utóbbi is lejár 2026 márciusában (előbb azért, ahogy rendes ill. rendkívüli házban illik, megünnepelhetnénk a rendkívüli állapot tizedik évfordulóját), pont akkor, amikor a választás közeledtével legalábbis a kormány tényleg veszélyhelyzetben van.
Mert hiszen erről van szó: a kormány veszélyt érez az új kihívójában, a fogyó bizalomban, ezért nyitotta nagyra a maga számára a fegyvertára kapuját, hogy legyen módja ellenfeleivel szemben a teljes arzenálhoz hozzáférni. Akár a törvények felfüggesztésével, átírásával, vagyis békeidőben törvénytelennek számító eszközökkel is.
Annyi bajuk van szegényeknek – pláne Semjénnek, aki a kormány éjjeliőrének fontos megbízatását tölti be –, hogy elfelejtették időben beadni a háború miatti veszélyhelyzet hosszabbítását. Normál menetben így csak november 17-én került volna sor a végszavazásra, ám a mostani veszélyhelyzet november 14-én lejár. Vele együtt az összes, ilyen jogcímen kiadott többszáz rendelet. Írhatták volna újra őket, („írd le százszor, kisfiam, hogy ukrajnai háború és a háború okozta gazdasági és humanitárius helyzet”), ilyen dupla munkát igazán nem várhatunk senkitől. Megnézhetnék magukat a főnökök, mit kapnának a szakszervezetektől, amelyekre köztudomásul vakon hallgatnak.
Nyugi, lesz rendkívüli parlamenti ülés, hogy ez a csúfság ne eshessen meg rajtunk. Bár felmerülhet a kérdés, miért kell nekik a rendeleti kormányzás, ha úgyis működik a „bátorak” kétharmados szavazógépe. Egyrészt az egyeduralmak sajátossága, hogy senkiben nem bíznak, a famulusaikban legkevésbé, hiszen ismerik őket. Másrészt Orbán érzékelheti a sajátjai kikacsintgatását, nem hiába fenyegette meg őket Kötcsén: „minden fel lesz jegyezve!”
Amúgy, ha elolvasom a hosszabbítást elrendelő törvényjavaslat indoklását, hát isten bizony igazuk van. Legalábbis részben. A gazdasági és humanitárius helyzetre hivatkoznak, és helyzet, az tényleg van, ha nem is az ukrajnai háború miatt. Hanem éppen miattuk. A gazdaságit nap mint nap érzékeljük, a másikhoz elég a gyermekvédelem humanitárius katasztrófájára, az Iványiék elleni hadjáratra, vagy a pedofil ügyekben az immár második bizalmi válságra gondolnunk. Még az elsőnek a romjai alól sem másztak ki egészen, és erre tessék.
Gulyás persze nyugtat: a hosszabbításnak semmi köze a választáshoz. Én mindeddig nyugodt is voltam, nem hiszek abban, hogy a kormány nem tartja meg a választást. De most, hogy Gulyás arra intett, mindenki őrizze meg a nyugalmát, könnyű az ilyenkor szokásos pánikba esni.
Mert a veszélyhelyzet nem játék: az Alaptörvény szerint ilyenkor korlátozhatók a szabadsághoz, a személyes biztonsághoz, a tulajdonhoz, a véleménynyilvánításhoz, a lelkiismereti- és vallásszabadsághoz fűződő jogok.
Továbbra sem gondolom, hogy a kormány a május közepéig meghosszabbítandó veszélyhelyzetre hivatkozva megengedhetné magának a választás elhalasztását, elszabotálását. Ez kontraproduktív volna, nemcsak nemzetközi elszigeteltséghez, de itthon akár polgárháborús állapotokhoz vezetne. Más a helyzet a kampánnyal és a választás után ügyvivő kormányként pár hétig tovább működő kabinet mozgásterével. Ezek tekintetében aggasztó lehetőségeket nyit meg a további veszélyhelyzet.
Az ezen a címen elfogadott rendeletek máris számos veszélyes precedenst teremtettek. Létrehozták a terrorszervezetek „nemzeti listáját”. Most az Antifa mozgalom van rajta, de bármilyen „kellemetlen” szervezetet rátehetnek. Bizonyos jogcímeken a „tájékoztatás” (értsd: propaganda) számára felhasználhatóvá tették adott állampolgárok személyes adatait, címét.
A legdurvább: felhatalmaztak egy kormánytagot, hogy nézzen bele az ügyészség minden iratába, tájékoztassa ezekről a kormányt és (kedve szerint szűrve) a nyilvánosságot. Most a Szőlő utcai ügyben – épp olyanban, ahol a hiedelmek szerint kormánytagok érintettsége is felmerülhet –, de holnap a gyakorlat más, számukra kényes ügyekre is kiterjeszthető.
Nemrég még cáfolandó botrány volt, hogy a Varga Juditról készült titkos hangfelvétel szerint Rogán miniszter is belemászott a kormánytól független ügyészség papírjaiba. Ma már törvényes lehet.
Szóval: tényleg veszélyhelyzet van. A közveszély tárgya a kormány.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.