Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy „Ukrajna nagyon nehéz sorsú ország. Miért kéne ebben a nagyon rossz sorsban osztozni? Nekünk van saját sorsunk, ami sokkal könnyebb, mint az ukránoké. Miért kéne nekünk a mások rossz sorsát, mint egy rossz gúnyát, magunkra venni?”
Ezzel szemben a tény az, hogy a jó sors – ezt a magyar történelem is tanúsítja – bármikor fordulhat rosszra, és akkor a most jó sorsú magyarok várhatnák el mások segítségét. Maga Orbán például többször szemrehányóan emlegeti, hogy bezzeg ’56-ban egyedül hagyott minket a Nyugat. Most meg jön a rossz gúnyával, amivel kapcsolatban nemcsak súlyos erkölcsi kifogásaink lehetnek, hanem biztonsági és nemzetstratégiai aggályaink is. Hiszen voltak már itt az oroszok, és jelenlegi agresszív mozgásirányukat látva, még jöhetnek is. Hogy elvegyék azt a szép új gúnyánkat.
Azt is állította (ugyanott, Ukrajna támogatásával és tervezett uniós csatlakozásával kapcsolatban), hogy „a magyaroknak nem kell törődniük azzal, mit akar a másik 26, nekik azzal kell törődniük, mit akarnak a magyarok”.
Ezzel szemben a tény az, hogy mind a kettővel törődniük kell. Mert ha csak magunkkal törődünk, akkor egyedül maradunk. Aztán hívhatjuk az orosz vagy a kínai csapatokat.
Azt állította ezen kívül a miniszterelnök, hogy ha nemzeti kormány van, akkor nem megyünk háborúba, nem küldjük oda a pénzünket, ha a Tisza vagy a DK alakít kormányt, amelyek Brüsszel-párti kormányok, akkor megyünk háborúba, meg pénzt is küldünk oda. Minden választásnak tétje ez, talán az egyik legfontosabb, vagy a legfontosabb tétje lesz majd”.
Ezzel szemben a tény az, hogy még ő maga sem döntötte el, mi lesz a választás legfontosabb tétje, ezért beszél egyszer arról, hogy nem megyünk háborúba, máskor meg arról a hazugságról, hogy a Tisza adót emelne, vagy arról, hogy Magyar Péter Brüsszel bábja. Persze ő is tudja, mi a valódi tét: az, hogy maradhat-e zsarnoki rezsimje vagy sem.
Azt állította továbbá Orbán, hogy „nálunk van egy offenzív jellegű, támadó, bővülő, gazdasági programok tömkelegét felépítő gazdaságpolitika, de Nyugaton nem ez van, ott visszahúzódás, összehúzódás, növekvő rezsi, növekvő energiaárak, gazdasági teljesítménycsökkenés van, ők rosszabb bőrben vannak”.
Ezzel szemben a tény az, hogy nincsenek rosszabb bőrben, ugyanis az eurózóna gazdaságai az idei első félévben gyorsabban nőttek, mint a magyar. Offenzív jellegű, támadó duma persze van itthon tömkelegével, csak abból nem élünk meg. Remélem, a Fidesz sem fog.
Azt állította ezen kívül a miniszterelnök (az ellenzéki pártok támogatottságáról szólva), hogy „ma nem lehet hinni semmilyen felmérésnek”.
Ezzel szemben a tény az, hogy dehogynem lehet. Sőt annyira hisz a kormány a felméréseknek, hogy soha nem látott propaganda-háborút indított a Tisza ellen, maga a bátor hadvezér pedig naponta száll harcba a legkülönbözőbb csatatereken, ahol a legharciasabb (khm!) kérdéseket kell kivédenie. Ám ha valamiért Orbán mégsem hisz semmilyen felmérésnek, akkor a jelentős Fidesz-előnyt kimutató kormány-közeli közvélemény-kutatók lassan új állás után nézhetnek.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.