Mi minden gyereket azonnal megvédünk – mondta a miniszterelnök, és visszautasította, hogy gyermekbántalmazási ügyekben nem cselekszenek a hatóságok. Márpedig az igazság az, hogy a kormányra nemhogy azonnal, de egyáltalán nem számíthatnak a gyerekek, gyermekbántalmazási ügyekben pedig bizony nem cselekednek a hatóságok, ha egyáltalán eljut hozzájuk a történet.
Hosszú, rögös út vezet a Szőlő utcai botrányként ismertté vált történetig, de mintapéldája annak, amit a Fidesz-KDNP-nek a gyerekek jelentenek. Eddig egyetlen politikusuk száját nem hagyta el az a tény, hogy itt ártatlan, testileg, lelkileg kihasznált gyerekekről lehet szó, és nem - az eddig bizonyíték nélkül hírbe hozott - politikusok az áldozatok. Miközben több, a gyermekvédelmet ismerő szakember éjszaka zaklatott kislányról, autóval orgiákra szállított fiatalokról beszél szemtanúként, a kormány minden megszólaló tagja kétséget nem tűrve állítja, a Szőlő utcai ügynek kiskorú szereplője nincs. Összemosnak történeteket, helyszíneket, évszámokat. Szavakon lovagolnak, és a csillagokat is lehazudják az égről. Ahogy cáfolnak, abban csak a gőg, az embertelenség és a felsőbbrendűség jut szerephez, hiányzik belőle a lelkiismeret. Azt mondják, a Szőlő utcai intézmény nem gyermekotthon, hanem egy javítóintézet, kiskorú fiúk börtöne. Vajon állíthatja magáról a miniszterelnök, hogy kormánya minden gyereket azonnal megvéd, ha egy akár 12 éves gyereket vezetőszáron visznek be a gyerekbörtön kapuján? Mi történhetett egy éppen serdülő fiatallal, hogy idáig jutott? Ki ezért a felelős?
De menjünk messzebb a Szőlő utcától. Beszélhet vérvádról az a miniszterelnök, akinek kormányzása alatt a 19 ezer gyermekpornográf felvételt tároló Kaleta Gábor felfüggesztett börtönbüntetést és 540 ezer forint pénzbüntetést kapott? Amelyiknek országgyűlési képviselője, Pócs János azt mondja a kisfiút felrúgó, tanítványaival erőszakoskodó Agócs Tibor karateedző tettére, hogy "volt egy gyenge pillanata"? Megsértődhet az a kormányfő, aki példaadó elhivatottsággal végzett munkája elismeréseként állami kitüntetéssel jutalmazza a bicskei Vásárhelyi Jánost, miközben az egyik, általa zaklatott fiú ugyanabban az évben öngyilkos lesz, majd elnöki kegyelmet kap a bűncselekmény eltussolásának segítője? Az ügy másodrendű vádlottja 4 kisgyereket molesztálásáért meg csak felfüggesztett börtönbüntetést kap?
Nagyon hosszú lenne még a lista, pedig csak a kiskorúak sérelmére elkövetett szexuális bántalmazásról volt szó. Nem esett szó az intézményekből eltűnt fiatalokról, akiknek az állam képtelen biztonságot nyújtani. A születésük után kórházban rekedt kisbabákról, akik hetekig, hónapokig, vagy akár egy évig magányosan, egy rácsos kiságyban kezdik az életüket, mert a gyermekvédelem nem működik. A szivárványcsaládok ellen indított hadjáratukról, amivel az azonos nemű szülők gyerekeit politikai hergelésnek tették ki. Nincs családgondozás, kríziskezelés, mert hiányoznak a feltételek.
Miniszterelnök úr, legalább ebben lássunk tisztán: önök nem a gyerekeket védik, hanem a hatalmukat.