Kevés ország kormánya mondhatja el magáról, hogy olyan magas arányban finanszírozza a lakosság az államadósságot, mint nálunk. Jelenleg 25 százalékos a részesedésük. Az is ritkaságszámba megy, hogy az állampapírok hozama felülmúlja a banki betétekét. Bő tíz esztendeje alakult ki ez az ellentmondásosnak mondható helyzet. Közismert ugyanis, hogy a banki befektetések kockázata magasabb, mint az állam által - korlátlan mértékben - garantáltaké. A nagyobb rizikóhoz pedig értelemszerűen magasabb kamat kötődik.
Nálunk azonban fordított a helyzet, az állam (az Államadósság Kezelő Központ) által kibocsátott papírok kamatai verik a banki tartós betétekét.
A NER felismerte, - bár sohasem vallja be -, hogy évről évre hibás költségvetést készítenek, és a növekvő hiányt - a külföldről származó hitelek felvétele mellett - a lakosság átmenetileg szabad pénzeszközeinek folyamatos bevonásával is lehet pótolni.
Ehhez viszont kedvező feltételeket, vonzó kamatokat, adómentességet, a számlavezetési díj elengedését és a könnyű hozzáférhetőséget kell ajánlani, aminek az az előnye, hogy a kifizetett kamat elsősorban az országon belül marad. Míg a bankok élesen reagálnak a politikai és gazdasági változásokra, addig szinte soha nem fordul elő, hogy külső okok miatt a lakosság tömegesen eltántorodna az állampapíroktól. Hacsak nem módosulnak számukra a feltételek.
Október óta, még ha "finomhangolással" is, ez történik. Az elmúlt évek eminens gyakorlata az volt, hogy az államkötvények változó kamata versenyt futott az inflációval, különösen több éves futamidők esetén. A megtakarítók szempontjából nem is eredménytelenül. Most azonban, az újabb kibocsátásoknál ez a "szuperkötvényekre" jellemző idilli állapot véget ér. Az állam a fix kamatozásra tért át, hosszabb távon magára húzza a pénzromlás alakulásának kockázatát. Az öt évre előretekintő 7 százalékos kamat, a 4,3 százalékos jelenlegi infláció mellett nem látszik rossznak, de ki tudja, hogy mi lesz 2028-ban?