Orbán pánikrohamaival 2025 szeptemberében már megkezdődött a jövő év, mivel élesben elindult a választási vita. Ezzel megnyílt a valódi politikai versenypálya, és megkezdődött a vita egy igazi közéleti vita aktuális prioritásairól. A kötcsei kettős program, a Tisza Párt és a Fidesz egymásnak feszülő konferenciája nemcsak szimbolikus kezdet volt, hanem a két ellentétes politikai perspektíva első érdemi és látványos, tömegeket mozgósító összecsapása. Ezzel a 15 éves autoriter befagyasztás után visszatért a valódi politikai közélet az egész társadalmat átfogó vitákkal.
Az Orbán-rezsim már nem tudja a valódi közéleti vitát kiiktatni, mivel a negyedik kormányzati ciklus súlyos össztársadalmi válságában már kénytelen beszállni a politikai versengésbe. A jövő annyiban is megkezdődött, hogy a választási versenyben a konkrét tervek kerültek előtérbe. Egyre csak forrósodik a közéleti vita magáról a jövő tavaszi választásról is: a várt ellenzéki győzelmet a többség egy újabb rendszerváltás kezdetével és egy új pártrendszer kialakításával azonosítja.
A vita a vitáról amiatt is felerősödött, hogy végetért az uniós pénzbőség időszaka, és a felgyorsult lejtmenetben manapság a lakosság széles körében egyre drasztikusabban jelentkezik az elmúlt öt év, a stagfláció – a stagnálás és infláció - halmozottan negatív hatása. Ez a mélyülő válság már pánikot váltott ki a kormányzati körökben is, többen már csomagolnak és biztos menedéket keresnek. Orbán maga is pánikban van a tágabb családjának és a királyi palotájának fokozódó rosszhíre miatt, ezért zavarában szinte naponta ad minden kisebb-nagyobb ügyben teljes világmagyarázatot, rendszerint az Európai Unió közelgő bukására konkludálva, és az egész nemzeti balsorsot Európára áthárítva. Drasztikusan megváltozott tehát a hazai politikai viták jellege, a Fidesz ijedtében, „annál rosszabb a tényeknek” alapon a korábbiaknál is agresszívebb támadásba lendült a rendszerváltás programját nyilvános viták sorozatára bocsátó Tisza Párt ellen.
A kormány már koranyáron a „győzünk” felkiáltással egyre aktívabban gazdagította a fiktív tények terjedelmes tárházát, már azzal a közéleti humor határát súroló bejelentéssel is, hogy a Fidesznek a felmérések szerint 80 egyéni parlamenti szék már eleve adatik. Ennek a kormányzati rohamnak a megindulását a független közvéleménykutatók is észlelték, így aztán arról is megindult a vita, hogy a Fidesz támogatottsága megközelítette-e a Tisza táborát.
Azonban az igazi fordulat mégsem annyira a közvélekedésben, hanem inkább a tömeges életmódválságban, a „rosszabbul élünk” effektusban volt. Ezért szór a kormány már a közeljövőre minden létező terepen álságos, dús ígéreteket mindenkire, főleg a pályakezdőkre és a nyugdíjasokra. Valójában nem pusztán arról van szó, hogy élesedik a vita, és új meg új témák kerülnek elő a kormányzati hazugsággyárban; hanem mindenekelőtt arról, hogy idén drasztikusan romlott a lakosság életszínvonala, mivel több kudarcos év után már összeadódtak és felerősödtek a gazdasági és politikai lejtmenet negatív tendenciái, és erre a kormány az áttekinthetetlen ígéretek garmadájával reagált.
Az általános helyzet romlása és az új ellenzék rendszerkritikájának felerősödése miatt a független sajtó is sokkal nagyobb hangsúllyal mutatja be az autokrata rendszer sokasodó kudarcait, ám közben a végső válságát érző Orbán-rezsim átváltott a kormányzati hazugsággyár új dimenzióira. Ennek eklatáns példája a kormány által kezdeményezett zagyva vita az adókról, megfejelve egy új nemzeti konzultáció tervével. Ezzel újabb adag közpénzt vesznek el az emberektől, csak hogy a kampánnyal zavart keltsenek a saját fosztogató korrupt rendszerük körül.
A kormány ebben a nyitott közélet elleni új hadjáratában betámadta a korábban súlyosan elhanyagolt - csak a pártszolgálatos MCC-ben megsimogatott - fiatalokat a lakhatási projekttel, a (több)gyerekes családanyákat az adómentességgel, a vidéki önkormányzatokat a jövőre beígért fejlesztési pénzesővel, vagy legalább az alapfunkcióik szűkös ellátására elegendő anyagiakkal. Színes étlapot kínált minden társadalmi rétegnek a választás utáni időkre, bár a „földi paradicsom” fantáziadús választási programjában a teljesen tönkrement közegészségügynek, valamint a köz- és felsőoktatásnak még egy ködös ígéretre sem futotta.
A megélhetési válság és a tomboló infláció kumulatív hatása mindenkit érint, ezért a mindennaposan érzékelhető gazdasági-társadalmi folyamatok romlása erősebben hat a közvéleményre, mint a kormányzati dezinformációs stratégia fikciós hadjáratai. Bár elterjedtté vált a médiában a hazugságkampányok hatásának túlértékelése, ám a közszolgáltatások lepusztulása és az életkörülmények rohamos romlása már olyan mértéket öltött, hogy tartós tényezőként inkább ez befolyásolja az átlagpolgár politikai viselkedését, és ez alakítja a domináns közvéleményt. Így már elképzelhetővé vált az egész Orbán-rezsim legitimitásának összeomlása, és felmerült a rendszerváltás tömeges igénye. Felsejlett egy új rendszer, amelyben a fideszes látszatdemokráciát a kiépülő uniós demokrácia váltja fel.
Erre a megújulásra nagy történelmi lehetőséget nyithat meg egy kétharmados győzelem az áprilisi választáson. Bár a kormányváltás nem vezet automatikusan rendszerváltásra, nem visz ki azonnal a kialakult hazai nyomorúságból és a gazdasági zuhanásból, de komoly esélyt teremt a demokratizálásra, különösen az intenzív európaizálódás jelenlegi szakaszában, amikor az Orbán-rezsim még sokkal nagyobb teher Európának, mint korábban. A kormányváltással szorosan összekapcsolódik a politikai és a gazdasági – akárcsak a külső és belső - válságkezelés, és újabban az EU elvárásai sem nagy általánosságban célozzák a demokratizálást. A jogállamiság teljes helyreállítása immár nemcsak az uniós transzferekhez való hozzájutás alapfeltétele, hanem megnyitja a hazai gazdasági válságkezelés és demokratizálódás – benne a többpárti, működőképes politikai rendszer - útját is.
A Tisza Párt maga is egy nagy politikai konglomerátum, ami előre jelzi, hogy a sikeres kormányváltás után egy teljesen új pártrendszer kialakulása következik, nem pedig a nyertes párt hosszú koalíciós alkudozása az esetleg bejutó ellenzéki pártok maradványaival. A nagy kérdés persze az, hogy a Tisza mennyire lesz nyitott nemcsak az érdemi vitákra, hanem főleg a később kialakuló új politikai pártok befogadására. A Tisza Párt eddig megújuló és önkorrekciókra képes politikai szervezetnek bizonyult, de mindenképpen keservesen zűrös lesz a kormányváltástól a rendszerváltásig, az európai típusú demokratikus rendszer teljes kialakításáig terjedő időszak.
Annyi bizonyos, hogy egy teljesen új, kiegyensúlyozott és dinamikus pártrendszer, új balközép és jobbközép pártok nélkül nem lehetséges versenyképes magyar demokrácia. Olyan, amely az Orbán-rezsim tartós történelmi zsákutcája után képes lesz a nagy történelmi korrekcióra, a visszatérésre Európába.
A független média már bőven foglalkozik a várható kormányváltást közvetlenül követő feladatokkal. A nyertes választás utáni kiindulópont ugyan a kormányváltás, de a kormányzati ciklus végére a valódi végpont a demokrácia intézményesített megerősítése és dinamizálása egy új politikai szerkezetben. Az új kormányra rövidtávon rázúdul a gazdasági káosz, a válságkezelés terhe, ugyanakkor már középtávon egész Magyarország alapvető rendszerváltása, európaizációja.
Ezért már a választási kampányban jelezni kellene a legfontosabb, „azonnali” feladatokat és törvényeket, valamint a rendszerváltás lényegi, középtávon szükséges és elvárt változtatásait. A politikai rendszer demokratikus működésének helyreállítása az új kormányzati szakaszban alapvetően kettős feladat: egyrészt egy új, demokratikus alkotmány megalkotása, másrészt egy teljesen új pártrendszer létrehozása, európai típusú balközép és jobbközép pártokkal.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.