Fidesz;Szőlő utca;

Jogállamiság NER-módra

Növekszik a politikai feszültség a „Szőlő utcai javítóintézet” körül. Gyanú szerint a javítóintézet vezetője úgymond azért folytathatta hosszú évekig akadálytalanul a maga piszkos ügyeit, mert cserébe két magasrangú fideszes politikusnak rendszeresen „szállított” az otthonból lányokat (illetve egyikőjüknek talán fiúkat).

Ugyanakkor tényszerűen még semmit sem tudunk biztosan; még egyetlen vizsgálat sem zárult le. 

Tuzson Bence igazságügyi miniszter azonban máris közzétette a „végeredményt”, miszerint a NER kormánya nem érintett ebben az esetleges pedofília (és/vagy homoszexualitás) gyanúját felvető ügyben. Ő már csak tudja! Tuzsont nem érdeklik a nyomozási eredmények, nem érdeklik sem ügyészek, sem bírók, „magasról tesz” az igazságszolgáltatási apparátusra. Ő nélkülük is tudja, hogy itt csakis a liberális baloldal ármánykodásáról van szó. Így néz ki tehát a NER igazságügyi -miniszterének az elképzelése a jogállamiságról.

Hasonló a helyzet Kocsis Mátéval, a parlamenti Fidesz frakció vezetőjével. Ő is szilárdan meg van arról győződve – bár nem a tények által meggyőzve, hiszen a tényeket legföljebb sejtjük –, hogy ez az egész gyanúsítási ügy nem más, mint az ellenzék kormányellenes felforgató tevékenysége. És ezért Kocsis elvárja, hogy a kormány a lehető legbrutálisabban torolja meg ezt az aljas támadást. Nem azt a reményét fogalmazza meg, hogy a bűnösök megkapják majd megérdemelt – Büntető törvénykönyv szerinti – büntetésüket, hanem arra buzdítja a kormányt, hogy „brutálisan torolja meg” ezt a liberális akciót. Kocsis Máté jogi értelmezésében tehát létezik olyan büntetőjogi kategória, hogy „brutális megtorlás”.

Kedves jogilag művelt olvasóim! Mit szóltok ahhoz, hogy egy igazságügyi miniszter vizsgálat és bírói határozat nélkül kihirdeti az „eredményt”? És volt-e már a kezetekben olyan Btk, amely ismeri a „megtorlás” fogalmát?

A szerző nyugalmazott főiskolai tanár.

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.