A napokban az izlandi énekesnő, Björk is csatlakozott a már több mint 400 előadóművészt tömörítő, No Music For Genocide (A népirtáshoz nincs zene) kampányhoz, amelynek tagjai vállalják, hogy nem szerveznek élő fellépéseket Izrael területén és zenéjük sem lesz elérhető a térségben - tiltakozásul a Palesztinában folyó, az ENSZ által is nemrég népirtásnak nevezett izraeli katonai akciók ellen. A mozgalomhoz már korábban is számos világsztár csatlakozott, most a tizenhatszoros Grammy-díj jelölt Björk bővíti a sorukat: a Times Of Israel híroldal értesülései szerint már a napokban elérhetetlenné váltak az énekesnő dalai a népszerű zenei streamingszolgáltatókon az ország területén.
„Amikor utópiáról beszélek, az nem csak valamiféle vágyálom, inkább arról az emberi szükségletről van szó, hogy megpróbáljuk átírni “a receptet”. Egyszerre szól arról, hogy meghatározzuk, mit akarunk és arról is, hogy azt valóra váltsuk. Mert még ha annak csak a fele is válik valóra, akkor is valami jót tettünk” - beszélt aktivizmusáról az énekesnő a Reykjavík Grapevine magazinnak adott interjúban évekkel ezelőtt. Björkre a világ, a szakma leginkább mint egy “sokoldalú izlandi énekesnőre” hivatkozik, amely kifejezés karrierjét, stílusát, közéleti megnyilvánulásait tekintve nagyon is óvatos meghatározás és jól mutatja, mennyire távol áll bármilyen megszokott kategóriától, amit ő csinál.
Björk zenéje egyszerre pop, elektro-pop, alternatív rock, trip-hop, de annyi bizonyos, az énekesnő valóban kísérletező típus, fiatalon például egy punk lányzenekar tagja volt, majd átment a jazz őrült korszakán, mindeközben pedig nem felejtette el azt sem, hogy már fiatalon zongorázott, fuvolázott, betéve tudta a zeneelméletet és nagy hatással voltak rá az osztrák Arnold Schönberg és az amerikai John Cage zeneszerzők. Ezt az óriási zenei tudást ötvözte 12 stúdióalbumán, több mint 40 éves pályafutása alatt - ha pedig nem találta a megfelelő hangzást ebben a műfaji sokaságban, akkor megoldotta maga: így készített hangszert a Biophilia projekthez egy zongoraszerű eszköz képében vagy alkotta meg az úgynevezett Gravitációs Hárfát, amely inkább volt már-már valamiféle modern művészeti performansz, mint hangszer.
Amennyire Björk zenéje kísérletező, ha kell akár a semmiből építkező, ugyanezt az elvet viszi tovább dalszövegeinek üzenete mellett társadalmi aktivizmusában is. Hisz abban, hogy nem a kormányok fogják megmenti a társadalmakat, ez magának a társadalomnak a felelőssége, hogy ha kell, a semmiből is felépítse saját magát. (Egy ízben erről úgy nyilatkozott, tudja, utópisztikusnak tűnhet.) Ez különös módon összecseng zenei világával, a föld mélyében gyökerező igazság kutatásával - gombák, növények, állatok és természeti elemek gyakran visszaköszönnek még fellépőruháin is. Az énekesnő az elmúlt évtizedekben számos környezetvédelmi és emberi jogi témában nyilvánult meg, 2012-ben finnországi koncertjén ajánlotta a függetlenségről szóló Declare Independence című dalát az akkor épp börtönbüntetésére váró Pussy Riot együttes tagjainak, ítélte el közösségi médiájában Donald Trump döntését, miszerint az Amerikai Egyesült Államok kilép a párizsi klímaegyezményből, tiltakozott a halgazdaságok ellen 2023-ban kiadott Oral című, Rosalíával közös számában, mutatta be 2024 novemberében Nature Manifesto című installációját a párizsi Pompidou Központban, felhívva a figyelmet az ökológiai válságra, vagy állt ki már 2023-ban is a közösségi médiában Palesztina mellett. Björk aktivizmusa apolitikus, a természetben gyökerező: ahogyan az élet utat tör magának a legzordabb tájakon is, úgy hisz az énekesnő abban is, hogy a rá kényszerített helyzetből az ember maga képes kitörni.
