Sok évvel ezelőtt egy pénzügyminisztérumi belső egyeztetésnek az adórendszer volt a témája, és az értekezlet végén az egyik kollégám keserűen jegyezte meg, hogy úgy van ez a társadalomban, mint a társasházak közgyűlésein: mindenki egyetért azzal, hogy ki kell cserélni az örökké rossz liftet, mindenki támogatja, hogy a fűtési rendszert korszerűsítsük, ám amikor a közös költség emeléséről van szó, akkor már a kisebb javítások fedezetének biztosítása is kétségessé válik.
Valami hasonló történik most is, csak országos méretekben. Júliusban „Gazdasági Kabinet” aláírással nyilvánosságra került egy másfél odalas szöveg, amely mindenekelőtt „az adókedvezmények felülvizsgálatát” javasolja a jövendő Tisza-kormánynak. Ezen túlmenően egy „háromsávos, úgynevezett progresszív szja struktúrát is életbe léptetne.”
A rezsim elérkezettnek látta az időt, hogy totális támadást intézzen a progresszív jövedelemadónak még az in statu nascendi állapotában lévő gondolata ellen is. Ráadásul a Fidesz gondolkodásában a „progresszív” jelző már eleve szinonimája a „nép ellensége” (ld. még: vrag naroda”) fogalmának, és az adóval kapcsolatban a „progresszív” jelző pedig pláne a lehető legszörnyűbb dolgot: az A-DÓ-E-ME-LÉST kell jelentse. Mindezek következtében tehát a hadak ura megfújta a harci kürtöket, s mostantól az újabb parancsok kihirdetéséig a Fidesz fő ellensége a PROGRESSZÍV JÖVEDELEMADÓ lesz!
Mit kell tudnunk a progresszív jövedelemadóról? Nekünk, magyaroknak, mindenekelőtt azt, hogy a személyi jövedelemadónak (szja) ezt a „piackonform” fajtáját még a rendszerváltást megelőzően, a 80-as években vezettük be. Még a klasszikus piacgazdaságokban is voltak próbálkozások az egykulcsos, azaz lineáris szja-ra, hivatkoztak az egyszerűségre meg a törvény előtti egyenlőségre, stb., de mára a fejlett országok mindegyikében áttértek a személyi jövedelem progresszív adóztatására. Ennek lényege, hogy alacsony jövedelemnél az adókulcs alacsony, sőt, akár egyszámjegyű is lehet, ám egy bizonyos határtól a fölöttes rész - igen, nem az egész jövedelem, csak a jövedelemnek az új sávba eső része! – már magasabb kulccsal adózik. (Ausztriát szoktam példaként említeni: náluk a nagyon alacsony éves jövedelem abszolút adómentes, majd fokozatos emelkedés után az 5. töréspont – ez évi 103 ezer euró! – fölött már ennek a résznek az 50 százalékát kell adóként befizetni. Egymillió euró fölött pedig már 55 százalék az szja.)
A rendszerváltást követően a magyar kormányok, politikai irányvonaluktól függetlenül, hosszú évekig fenntartották a személyi jövedelem progresszív adózását, és nem is volt vitatható, hogy ebben a baloldal által képviselt méltányosság és igazságosság szempontja is érvényesült. De csak 2011-ig volt ez így, amikor is Orbán Viktor kormánya váratlanul átváltott az egykulcsos személyi jövedelemadózásra. Ez, természetesen, sok vitát váltott ki, de Orbán nem az az ember, aki mások érveit és szempontjait hajlandó lenne érdemben figyelembe venni.
Utóbb azonban készültek tudományos elemzések is az új szisztéma következményeiről. Tóth G. Csaba és Virovácz Péter a statisztikában általánosan használt módszer szerint előbb nagyság szerint sorba rendezte az éves személyi jövedelmeket, majd ezt a sort tíz, egyenlő számú adózót tartalmazó csoportra, ún. decilisre bontotta. Ennek alapján pontosan ki lehetett számolni, hogy az egykulcsos adózás bevezetésével az adózók alsó (tehát az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező) 7 decilise - azaz az adózók 70 százaléka - összesen 133 milliárd forintot veszített az új adórendszer miatt. Eközben a felső három decilisbe tartozók mindösszesen csaknem négyszer annyit: 507 milliárd forintot nyertek az adószabályok változásán. (Külön érdekesség, hogy a legfelső 10 százalék vitt el 500 milliárdot.)
De a kutatók azt is jelezték, hogy az egykulcsos adó bevezetése előtt a felső jövedelmi tized fizette az összes szja-bevétel 61 százalékát, ám a változást követően ez már csak 42 százalék volt. És a magas jövedelmekből és alacsony adókulcsokból adódóan az eltelt években jelentősen megváltozott a vagyon eloszlása is: jelenleg a lakosság pénzügyi vagyonának 70 százaléka a felső 10 százalék birtokában van, de ezen belül is a felső 1 százalék tulajdonában van a pénzügyi vagyon 40 százaléka. Ugyanakkor a magyar lakosság alsó 50 százaléka a vagyontömeg mindössze 7 százalékával rendelkezik.
Arról is megjelentek adatok, hogy száz honfitársunknak van egyenként 40 milliárd forintot meghaladó vagyona. Százötvenen vannak, akik 10 milliárd forintnál többet birtokolnak, van ötezer magyar, aki egymilliárd forinttal rendelkezik, és húszezren esnek a 400 milliót meghaladó vagyont birtoklók csoportjába. Körülbelül ők teszik ki a teljes lakosság két és fél ezrelékét.
Ma már nem vitatható, hogy a kiugróan – a köznyelvben használt kifejezéssel: pofátlanul – magas jövedelmek, valamint a többség számára elképzelhetetlen vagyonok egyik oka az Orbán-rezsim által Magyarországra erőltetett perverz, egykulcsos adózás. (Igaz, számos publikáció és elemzés arra is felhívja a figyelmet, hogy ez a vagyon nem hálátlan, és amikor a vezér bajban van, akkor kész akár áldozatot is hozni Orbán Viktor védelmében.)
Mindebből kitetszik, hogy milyen óriási jövedelem átcsoportosítást eredményezett az egykulcsos szja Magyarországon. A következmények ismeretében elképzelhetetlen, hogy bármely ország bármely politikai pártja egy olyan vagyoni és társadalmi átrendezése kapna választói felhatalmazást, amelyben a többség rosszabbul jár, miközben egy szűk kisebbség látványosan meggazdagodik.
Talán meglepő, de az szja-n kívül a különböző jövedelmi rétegek eltérő terhelése valósul meg az általános forgalmi adó megfizetésében is. Az áruk és szolgáltatások megvásárlásáért ugyan mindenki azonos mértékű áfát fizet, azonban az alacsony jövedelmű családok jövedelmük számottevően nagyobb hányadát fordítják lakhatásra, élelmezésre és ruházkodásra, ezért arányaiban ők több forgalmi adót fizetnek, mint a magas jövedelműek, akiknek pénzügyi megtakarításaik és befektetéseik is vannak. És az áfa mellett már a forgalmi adóként viselkedő ún. „kiskereskedelmi adót” is új teherként kell figyelembe vennünk.
Azt, hogy a magasabb jövedelmeknek alacsonyabb legyen az adója, a Fidesz nem csak a magánszemélyek számára valósította meg. 2017-ben ugyanis a társasági adót is megváltoztatta: 2017-ig ez az adó 500 millió forint adóalapig 10 százalék volt, afölött pedig 19 százalék. Ebből adódóan 300 ezer kisvállalkozó tudott az alacsonyabb adókulccsal adózni, míg mindösszesen 800 vállalkozásnak kellett a magasabb kulcs szerint adóznia. Ám a 2017-ben az Orbán rezsim által bevezetett „adócsökkentés” 70 százaléka a nagyvállalatok – köztük a nem magyar tulajdonú óriáscégek – adózott eredményét növelte.
Az általam ismert, többezres mintán, személyes megkérdezés módszerével készült közvélemény-kutatás azt támasztja alá, hogy a válaszadók kétharmada egyértelműen a progresszív jövedelemadó bevezetését támogatja - pedig vélhetően nem is olvasták a fentebb említett tudományos elemzést.
Az elmúlt másfél évtizedben a Magyar Szocialista Párt folyamatosan adócsökkentést javasolt a parlamentben és a köznyilvánosság előtt. Nem tudom nem felidézni például „A korszakváltás programja” címmel 2021 áprilisában megjelent csaknem 130 oldalas kiadványunkat, amelyben, egyebek mellett ez is olvasható: a minimálbér mértékéig terjedő munkavállalói jövedelmek adómentesek legyenek, adójóváírás révén; a mindenkori és az előző évi összes fizetés középértékéig (mediánbér) lévő sávban keresők pedig az adójóváírás fokozatosan csökkenő alkalmazásával fizessenek alacsonyabb adót, mint 15 százalék.
Akkor a kezdeményezésünket a fideszes többség csípőből elutasította, de ez nem volt meglepő. Viszont a minap igazi meglepetést okozott, amikor valamelyik sajtóorgánumban szó szerint ismertették ezt a koncepciót – igaz, azzal a felvezetéssel, hogy ez a Tisza Párt egyik szakértőjének a javaslata.
Szögezzük le: jelenleg még nem folyik valódi adóvita, egyelőre csak egyetlen adónemről van szó, az szja-ról. Tartalmilag azonban két markáns javaslat áll szemben egymással:
(1) Egy egykulcsos javaslat, amely megtartja a fentiekben bemutatott aránytalanságokat és igazságtalanságokat. Ezt képviseli a Fidesz és bizonyos értelemben Tisza párt javaslata is. A Fidesz mindenáron fenn akarja tartani az egykulcsos jövedelemadót – ráadásul itt a „mindenáron” kifejezést az eredeti formájában kell értelmezzük: Orbánék kitartanak az egykulcsos szja mellett, bármennyibe kerül is ez a szegényebb adózóknak. Nem vitás, hogy az Orbán-rezsim fenntartásának költségeit a magyar társadalom alacsonyabb jövedelemmel rendelkező többsége fizeti meg.
(2) Ezzel szemben van a baloldali, a Magyar Szocialista Párt által korábban alkalmazott, majd későbbi hivatalos dokumentumaiban megerősített álláspont, amely a jövedelmek igazságos újraosztását is felvállaló progresszív személyi jövedelemadó ismételt bevezetését ígéri. A magyar baloldal, mindenek előtt a Magyar Szocialista Párt egyértelműen és következetesen kitart a jövedelem progresszív adóztatása mellett, de ezen túlmenően is kész támogatni a rászorulókat.
A minap a HVG360 oldalain Kármán András, a Tisza Párt vezető közgazdásza számunkra szimpatikus koncepciót fogalmazott meg az adócsökkentésre és az adóterhelés igazságosabb kialakítására; továbbá a vagyonadó bevezetésére is, amit mi is indokoltnak tartunk. Utóbb a Tisza elnöke egy pontosított, ugyancsak egykulcsos, de hatását tekintve progresszív adóterhelést jelentő álláspontot terjesztett elő. Ezt a megoldást csak azzal tudjuk magyarázni, hogy a sok évig a Fidesz szellemi emlőin nevelkedő tiszás politikus jelenleg tartózkodik a „progresszív” jelző bárminemű használatától. Összességében azonban a Tisza Pártnak az Orbán-kormány gazdaságpolitikájával kapcsolatos kritikája megalapozott, és a jövőről szóló elképzeléseik sincsenek áthidalhatatlan távolságban a baloldal elképzeléseitől.
A Fidesz-kommunikáció által a Tiszának tulajdonított apokrif koncepció váratlanul nyitotta ki Pandora szelencéjét, így az szja-ról szóló vita a választások várható időpontjához képest viszonylag korán indult el. A rendszerváltó pártok ugyanakkor vélhetően érdekeltek egy kiterjedt, átfogó, nyilvános diskurzusban egy olyan gazdaságpolitikáról – és benne olyan adópolitikáról is –, amely Magyarország valós gazdasági fellendülését fogja szolgálni.
A Magyar Szocialista Párt álláspontja egyértelmű: hazánk gazdasági és társadalmi fejlődése érdekében bármilyen régi vagy új demokratikus politikai mozgalommal készek vagyunk tárgyalni a szükséges rendszerváltó kormányzati program kérdéseiről.
A szerző volt pénzügyminiszter.