„Aki azt szeretné, hogy a tizenéves fia első szexuális tapasztalatát egy szakállas bácsival szerezze meg, szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re” – mondta Semjén Zsolt 2005-ben. Aztán húsz éven át nagy buzgalommal rakta a máglyát, locsolta a benzint, végül most elbotlott a kanóccal. Mondhatjuk, hogy Isten a legnagyobb drámaíró, azonban attól, hogy momentán a főinkvizítor pörkölődik, attól az még boszorkányégetés, ahol babona ítélkezett, majd butaság és vakhit gyújtott tüzet.
Zsolti bácsi története valójában akkor kezdődött, amikor Magyarországon létrejött egy kormányzás helyett kizárólag folyamatos szavazatmaximalizálással foglalkozó rendszer, a NER, amely a vezetői posztokat jobbára lojális hülyékkel töltötte fel. A hűségelvű rendszer valósággal vonzotta az olyan alakokat, mint a Szőlő utcai javító-nevelő gyanú szerint mellékállásban strici igazgatója. A NER így lett inkubátora minden bűnözőnek, akik a szakmailag leépített, átláthatatlanná tett területükön nyugodtan tudtak vadászni, alojalitásért védelmet kaptak a párttól.
Amely kifelé a kritikusait viszont kíméletlen karaktergyilkos kampányokkal pusztította. Így épült le az igazságba, a hatóságba vetett bizalom, így vált fogékonnyá a nép mindenféle összeesküvés-elméletre.
Az egyházból és a NER környékén egyre-másra kibukó pedofilügyek, majd az elsumákolt kegyelmi ügy nyomán a népben egyre erősödött az érzet, hogy itt valami nagyon nem stimmel. Szörnyek járnak odakint. A zéró társadalmi támogatottsága ellenére rendre magas polcra tett, irritálóan bigott, arrogáns és nem mellesleg lebukott papi ragadózókkal övezett Semjén pedig mondhatni adta magát mumusnak. Elindult a pletyka.
Azután a NER meggyengült, megannyi békés, stricilétben eltöltött év után bebukott a Szőlő utcai igazgatója. Az évtizedes büntetlenség előtt értetlenül álló gyermekvédelmi szakmából végül Kuslits Gábor Válasz Online-nak megpendített egy pletykát két, magas rangú politikusról.
Ebből még nem lett volna tűz, ha a NER hülyéi nem próbálják meg elfújni a szikrát. De a hatóságok vizsgálat nélkül feljelentették Kuslitsot, a kormánysajtó pedig automatikusan karaktergyilkosságba kezdett. Ezután jött Káncz Csaba, aki bizonyíték nélkül megnevezte és hírbe hozta Semjént, majd egy ismeretlen betelefonáló Juhász Péternek elmondott egy rémmesének hangzó sztorit az éj leple alatt sötét autóban gyermekotthonokat látogató „Zsolti bácsiról”.
A DK blöffjére – „ki az a Zsolt bácsi?” – Semjén és Orbán is ordenáré baklövést követett el, beleálltak egy bizonyíték nélküli műbotrányba. A láthatóan hisztérikus üzemmódba kapcsolt NER benzinnel próbált tüzet oltani: Kocsis Máté másnapi agymenésében olyan hagymázas összeesküvés-elméletet delirált össze, amihez képest a Rajk-per vádirata száraz tényfeltárás, Tuzson Bence miniszter pedig egy összecsapott, propagandától bűzlő jelentéssel lerombolta a hatóságok maradék hitelét.
A tűz most már elolthatatlan. A nép már nem hisz senkinek, bárkire rásüti a billogot. A karaktergyilkolászásra berendezkedett NER-gépezet pedig lázasan keresi, hogy mire, kire vagy kikre irányíthatja a perzselő gyűlöletet. A rogyadozó, instabilizálódó rendszer immáron ketyegő bomba, nyílegyenesen halad a robbanás felé.
