A Fidesz 2021-ben lépett ki az Európai Néppártból (EPP); legalábbis papíron ez történt, valójában tarthatatlanná vált a helyzete a legnagyobb EP-frakcióban. Előzőleg ugyanis több tagpárt nyíltan a kizárásukat követelte. Az EPP túlzott türelmet tanúsított a Fidesz iránt, hiszen a magyar kormánypárt addig is jogsértések sorát követte el. A tétovázás mögött Merkel állt, aki sokáig kissé naivan abból indult ki, hogy Orbán valójában pragmatikus, lehet vele beszélni. Ekkor viszont már ő is belátta: nem lehet.
Az EPP most is nehezen hozza meg a döntést társult tagja, a Vučić elnök által fémjelzett Szerb Haladó Párt kizárásáról. Több tagpárt is kérdezheti: hogy lehet még mindig a néppártban egy olyan szervezet, amely nem csak lábbal tiporja a demokráciát, de a diáktüntetéseket is egyre brutálisabb eszközökkel veri le?
Ugyanakkor nem csak az EPP-t lehet – fogalmazzunk így – túlzott toleranciával vádolni. Az európai szocialisták sem engedik el könnyen a szlovák kormányfő kezét. Igaz, hírek szerint végre megszületett a döntés a PES-nél a Fico vezette Smer kizárásáról, de ez csak az októberi amszterdami kongresszuson válik hivatalossá.
Nem is az a meglepő, hogy a Smer távozni kényszerül a szocialistáktól, sokkal inkább az, hogy egészen idáig tag maradhatott. Annál is inkább, mert eddig már kétszer figyelmeztették Ficót – először még 2006-ban, tehát majdnem 20 éve –: ha nem változtat politikáján, akkor bezárják előtte az ajtót. Fico azonban továbbra is a szocialisták fenegyerekeként viselkedett, együttműködik hazájában a szélsőjobbal, nyíltan oroszbarát álláspontot képvisel, s szeptemberben egyedüli uniós kormányfőként a pekingi katonai parádén is ott virított.
Az EP pártcsaládjainak meg kellene fogadniuk a mondást: nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.