Az Európai Unió keleti határán létesítendő drónelhárító rendszer kiépítését sürgeti Andrius Kubilius, az Európai Bizottság védelmi biztosa – számolt be néhány napja a Reuters. A hírügynökségnek Kubilius elmondta, hogy egyes uniós országok már a lengyelországi orosz légtérsértés előtt felvetették a drónok elleni védvonal ötletét, és az EU végrehajtó szerve gyorsan valóra is szeretné váltani a tervet. Intenzív és hatékony előkészületekkel szeretnénk haladni, hogy a lehető leggyorsabban betömjük ezt a ránk nézve rendkívül veszélyes rést – nyilatkozta a litván politikus, aki szerint a megbeszélések még kezdeti szakaszban vannak, de a projektet szenzorok, fegyverek és blokkoló rendszerek kombinációjaként képzeli el, amelyek észlelnék és semlegesítenék a beérkező drónokat.
Még meg sem melegedhetett a hír, már felül is írta a következő: a Kyiv Independent szerint Magyarország és Szlovákia kimarad az Európai Unió keleti határára tervezett drónfalról szóló megbeszélésből. Az Európai Bizottság szóvivője, Thomas Regnier közölte is az ukrán Suspilne hírportállal, hogy Magyarországot és Szlovákiát nem hívták meg a szeptember 26-ra összehívott magas szintű videókonferenciára. A megbeszélésen hét uniós tagállam – Finnország, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Románia és Bulgária – képviselői vesznek részt Ukrajna mellett. Így csak a Kremllel szorosabb kapcsolatokat ápoló Budapest és Pozsony az a két kelet-európai NATO-tagállam, illetve Ukrajna két olyan uniós szomszédja, amely nem vesz részt a tárgyaláson.
Szép lassan beérik hát a magyar kormányfő inspirálta külpolitika, az EU- és ukránellenesség, mégpedig nem csak elvont, elméleti szinten, hanem a kézzelfogható gyakorlatban. Figyeljünk a szóhasználatra, „a Kremllel szorosabb kapcsolatokat ápoló Budapest és Pozsony” – ez a budapestitől gyökeresen elérő diplomatanyelv. A lényeg takarásban marad: az EU túl sokáig, túl mélyen aludt. A magyar adminisztráció, a kormányfő vezényletével szünet nélkül ócsárolja az uniót, ha csak a miniszterelnök legutóbbi beszédét akarnánk idézni, hát kis túlzással elvinné itt a teljes helyet, és akkor a minősíthetetlen, méltatlan hangnemről még nem beszéltünk. Brüsszelben meg mintha meg se hallanák, amit a hivatalos politikai elit kántál. Pedig nem ártana a nagyobb figyelem. Akadt már példa a történelemben, hogy gyengébben indult mozgalmak is túlnőtték magukat, s a gyengének bizonyult, óvatlan demokráciák a végén iszonyú árat fizettek, mert nem ébredtek fel időben.
Az Európai Unió békésen alszik. Átalussza, hogy nem tüntette el soraiból Magyarországot, amelynek vezetője célul tűzte ki „Brüsszel elfoglalását”, és amely ötödik hadoszlopként dolgozik az oroszok keze alá az Európai Unió bomlasztásában.
Meglehet, a brüsszeli álom oka, hogy a NATO nem akarja gyengíteni keleti arcvonalát egy „kiugrott” Magyarországgal, azaz nem akarja az oroszok karjaiba kergetni az országot. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem. Akárhogy is, túl nagy árnak tűnik mindez, és akkor még az ország érdekeiről nem beszéltünk.