hiába sétálgat velem
táncléptekkel anyám
időnként mintha zuhanni kezdene
és nemhogy elálmosodnék
éberebbé tesz mint valaha
átkacsázunk a szomszéd szobába
saját ágyára helyez
rológördülés és besötétedik
a matracon keresztben fekszünk
nincs erő irányba rendeződni
a lélegzet egyre dallamosabb
valahol fent lüktet
a klattyogó fali kütyü
a redőny túloldalán
a lakásszint alatt
ott a másik világ
morog fújtat és öklendez
hallom a félelmetes szörnyet
de a miénk páncélredőny
legalábbis annak képzelem
nem jut be rajta semmi
a lény odakint akcióba lendül
fölnyikordul az égre
csattan az állkapocs
most elkapott valakit
vagy csak egy kocsiajtó?
később emberi beszéd zaja
a szavakat még nem értem
egybeolvadnak a szótagok
lefulladtezarohadtszar
feltámaszkodnék jobban hallani
de síkos langyosságba tenyerelek
messzibbre tompul a lárma
arcomat átfordítom anya felé
eltárolni e savanykás-édes szagot
a másnapos tejbegríz biztonságát
nem jutott eszébe bealvás előtt
a szoptatós melltartóbetét
és a részleteket fokozni hivatottan
csukva tartom a szemem
mi végre is nyitnám épp ezen a ponton
a vaksötét csillagtérben
enyém az irányítóközpont
testhez simuló pilótaülése
előttem a képernyőn
hullámzó sárga-kék mintázat
a szénszálból szőtt fekete vásznon
ismerős figurák elevenednek
a konyhában nappali világosság
apa épp anyának tölt
kutyafigura bumszli orrhegyét
nyomkodom a főzelékbe
szinkronizálom ahogy apától láttam
hí-he – kis szünet és hirtelen – hammm
mindhárman nevetünk
eljátszom újra és újra
innentől ez a főzelék sosem fogy el
jó ez a világ úgy ahogy
és amíg csak lehet
csöppet sem akarom
rányitni semmim
Inka nyelvtan
címmel jelent meg nemrég a Parnasszus Könyvek gondozásában a költő új verseskötete, melynek 190 oldalba foglalt költői világából az is kiderül, miről beszélget reggeli közben a meztelencsigák szakértője a feleségével, vagy mihez kezd az elektroműszerész, aki életközépi válságba kerül.
