A politikai harcmezőn ma már nem pártok, hanem akciócsoportok állnak szemben egymással. A tömegtájékoztatás egy része, valószínűleg a nagyobbik, a közmédiából átköltözött a közösségi médiába, az írott sajtóból a digitális platformokra. Némi késéssel ráébredt erre a kormánypárt is, mely a maga 35 ezres taglétszáma révén (szemben a legnagyobb ellenzéki párt 30 ezer támogatójával, de nagyjából ezerszer kisebb taglétszámával) most a legszervezettebb választási akciócsoportokat tudhatja magáénak.
Ezek és a korlátlan anyagi lehetőségek alkalmassá teszik arra is, hogy tízezres nézőszámú, több tucat politikussal és celebbel, sokszáz világító karkötővel, Taylor Swift koncertekre emlékeztető színpadtechnikával megerősített látványeseményeket rendezzen. Ez történt szeptember 20-án, szombaton a Papp László sportarénában, ahol többek között a nyolcvanéves Kudlik Júlia és a betegségéből felépült Demjén Ferenc bizonyára sikeresen csalt elő nosztalgikus érzelmeket a Fidesz szavazótáborának jelentékeny részét alkotó idősebb nemzedékekből.
Az est fénypontjaként színpadra lépett miniszterelnök azonban nem elsősorban hozzájuk szólt. Ő a tavaly jól bevált amerikai republikánus recept szerint a „Tegyük naggyá Magyarországot!” jelszóval, valamint egy október 23-ra tervezett békemenet bejelentésével a jelenlévőket, a „kemény mag” legkeményebb részét alkotó hallgatóságot lelkesítette. Sikerrel tehette ezt, hiszen kívánsága – „mi, magyarok azt akarjuk, hogy Magyarország és mi, magyarok nagyok legyünk és gazdagok” – a teremben ülők egy része számára máris teljesült. Kérdés, elhitethető-e a szavazótábor nagyobbik részével, hogy ami az utóbbi tizenöt évben „a pénzügyi válság, a migráció, a covid és a háború miatt” nem sikerült, vagyis az ország nagyobbik részének felemelése legalább a „hanyatló Európa” szintjére, most majd sikerülni fog.
Korrupcióról, szegénységről, egészségügyről, gyermekvédelemről, népességfogyatkozásról, inflációról az arénában nem volt szó. Ezek nem az elragadtatottan tapsoló, egyetlen telefonhívással kirendelhető tízezer gondjai. Legfeljebb azokat a milliókat érdekli, akikkel a bajokat feledtetni kell. Szó volt viszont olyan magabiztosságot sugárzó célokról, mint az, hogy Magyarország legyen „a Kárpátoktól délre a legerősebb ország”, amiről alighanem még a teremben ülők is tudják, hogy valamikor természetes volt, de ma nem az.
Nagyüzem volt ezen a szombati napon a másik politikai látványpékségben is. Országjárását megszakítva, nem félreérthetően az arénabeli bulit ellensúlyozandó Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke öt budapesti kórházba vitt fertőtlenítőszereket, vécépapírt és játékokat a gyermekosztályokra. A pártnélküli pártvezér naponta több beszédet mond, és egyre gyakrabban ismétli önmagát, teljesítménye, fizikai teherbírása azonban így is példa nélküli. Az általa vagy stábja által kitalált, egyértelműen a közfigyelem felkeltését célzó akciók hasznossága és közérdekűsége pedig nehezen vitatható. Ez alkalommal is teljesen közömbös, hogy 87 magyar kórházban mostantól azért lesz-e – legalábbis egy ideig – elegendő kézfertőtlenítő és vécépapír, mert a Tisza Párt akciózik, vagy azért, mert az egészségügyi kormányzat maga biztosítja az ellátást.
A választási kampány dübörög, az eredményt a rivális pártok versengésének jelenlegi szakaszában egyetlen újságíró, elemző, podcaster vagy közvéleménykutató sem képes megjósolni. Mivel azonban a Digitális Polgári Körök első országos találkozója egyszersmind a kormánypárt által meghirdetett digitális honfoglalás első nagy ütközete is volt, érdemes szemügyre venni, hogy melyik fél hogyan teljesített ezen a napon a digitális harctéren.
Szombat esti adatok szerint a digitális közvetítések legfontosabb fórumává kinőtt You Tube-on a Digitális Polgári Körök első nagygyűlésére a Mandiner nevű kormánypárti csatornán mindössze 16 ezren voltak kíváncsiak, este kilenc tájban ugyanott az aktív nézők száma száz alatt volt. Ez nemcsak azért gyenge teljesítmény, mert addigra még az ellenzékiként számontartott 24.hu csatornáján is 24 ezren látták az eseményt. Azért is, mert a Tisza Párt aznapi öt kórházlátogatása közül már az elsőt is 35 ezren tekintették meg a Kontroll csatorna közvetítésében, az öt kórházlátogatás nézettsége pedig bőven 100 ezer felett volt.
De lám, másnapra az arénás buli nézőszáma a Mandineren is 22 ezerre nőtt, a Patrióta csatornán pedig Lázár János „gigaerős” beszédét már 53 ezren nyitották meg. Ez azonban már semmi mással nem magyarázható, csak azzal, hogy a You Tube-on fizetett hirdetésekkel a nézettség jócskán felturbózható. Van itt tehát ellentmondás bőven. De egy következtetés azért adódik a számokból. Polgári körök ide vagy oda, a kormánypártnak a digitális honfoglalásra is csak egy hatékony eszköze van: a pénz. És így sem lehet biztos a győzelemben.
A szerző újságíró.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.