„ Jöjj ébredj tavasz/ Kinyitjuk a jövő ajtaját.” Ezt a mondatot, amely A trón című musical részlete, legutóbb a március 15-i állami ünnepség televíziós közvetítésekor hallottam. Ott ezután a miniszterelnök is beszélt. Most, pénteken, amikor A trón beköltözött az újonnan nyitott Erkelbe, nem láttam a nézők között a miniszterelnököt, a kulturális minisztert viszont igen. Az Erkelt Szente Vajk - aki egyébként az előbb emlegetett ünnepséget rendezte - és újonnan verbuvált alkotói csapata kapta meg, hogy a korábban elsősorban népoperákat játszó épületben musicaleket hozzanak létre. A jelenlegi kormányzat egyébként is szívesen segíti a magyar történelmet feldolgozó filmek és most már a történelmi musicalek vászonra, illetve színpadra vitelét. Adnak erre milliárdokat, helyzetbe hozva elsősorban az általuk kedves alkotókat. A Hunyadi család története különösen slágertéma lett, gondoljunk csak a nem régen vetített és sokak által megnézett filmsorozatra.
Szente Vajk és alkotótársai ily módon elég biztosra mentek, amikor úgy gondolták, hogy a Hunyadiak történetét színpadon is be kellene mutatni. Mégpedig musicalszínpadon. El is készült a mű A trón, be is mutatták Kecskeméten. (Korábban ott volt főrendező az Erkel mostani vezetője.) Most pedig az Erkel Színház nyitóprodukciójaként hirdették meg. Bemutatóként, de azért ez inkább budapesti premiernek tekinthető, alapvetően új szereposztással. Dobbant is sokak szíve pénteken (ez az Erkel új szlogenje). A hoszteszek tűzpirosban várták a bemutató közönségét, akik be is népesítették az Erkel mintegy ezernyolcszáz fős nézőterét. Az előadás úgy kezdődött, mint egy televíziós show. Egy hang felkonferálta a két főszereplőt, a Mátyást alakító Ember Márkot és a Ladislaus-t megszemélyesítő Veréb Tamást, akik külön köszöntötték a közönséget. Aztán elkezdődött a nézők érzékeit radikálisan megcélzó, mindenáron és minden eszközt bevetve hatni akaró, két és félórás musical. A darabot íróként Szente Vajk (aki, rendezte is) és Galambos Attila jegyzi. Az alcím: Hunyadi Mátyás küldetése. Ez sok mindent elárul az alkotók szándékairól. Az igazságos, de mindenekelőtt a magyar érdekeket képviselő, az idegen hatalmak cselszövését visszaverő „sztárkirály” történetét szerették volna bemutatni. Azét, aki jó fej, van humora, tud harcolni és még a kultúra terjesztését is fontosnak tartja. Képes szenvedélyes is lenni, ám ha kell a magánéletét is beáldozza a diplomáciai érdekek oltárán. Közben pedig a hatalomra kerülésének az időszaka tele van krimivel, gyilkosságokkal, sok mindennel. Az Erkel forgószínpada (díszlet: Rákay Tamás), mindezt gyors, filmesnek szánt váltásokkal igyekszik is lebonyolítani. A jelmezek is látványosak (Kovács Yvette Alida). Az előadás egy pontján még egy hatalmas holló is megjelenik a nézőtér légterében, a rendezés szinte a közönség képébe tolja a Hunyadi család, Mátyás címerállatát. Túri Lajos Péter koreográfiája, intenzív és pörgő, de sokszor inkább illusztratív, annak ellenére, hogy a rendezés a táncosokat sokszor a nézők közé is beviszi. Madarász „Madár” János, aki az animációért és világításért felel, hatásos fény és vetítés orgiát visz a színpadra, de ez sokszor külsőség marad, nem válik szerves részévé az előadásnak. A zeneszerző Juhász Levente nagy meglepetéssel nem szolgál, a dallamok ismerősek és működnek is. A zenekart a premieren Drucker Péter dirigálta érzékelhetően lendületesen.
Az igencsak elnagyolt, vázlatos, a musical műfaji szabályainak mindenáron megfelelni akaró dramaturgia miatt azonban nem igazán bontakoznak ki a színpadon sem a karakterek, sem a közöttük lévő mélyebb viszonyok. Néhány kivétel akad: az egyik egy fiktív alak, Petrus, a Mátyásra vigyázó szerzetes. A premieren az igencsak hálásnak mondható szerepet Borsi-Balogh Máté alakította, meggyőzően, sok egyéni színnel és szellemes humoros, gesztussal gazdagítva a figurát. Trokán Nóra Zofiája is rendkívül eleven és vonzó volt. Mint ahogy Kovács Gyopár Garai Annája is elhitette, hogy méltán megdobbant érte Mátyás szíve. Úgy tűnt viszont, mintha a Mátyást megformáló Ember Márk, a nézők egyik nagy kedvence, a premieren még kereste volna a figura mélyebb rétegeit, az alakítás arányait. Az ellenfele, a cseh és magyar király Ladislaus, Veréb Tamás interpretálásában szintén nem volt könnyű helyzetben, ami a megírt szöveg árnyaltságát illeti. Mindketten inkább az énekeljünk nagyokat, vagyis a hajlítások, a kitartott hangok hatásában bíztak. Feke Pál Garaiként is elsősorban a megbízható énekesi teljesítményt hozta. Szabó P. Szilveszter Cillei Ulrikja és Auksz Éva Szilágyi Erzsébete megmutatta, hogy a szerepek megformálói a zenés színpad profi előadói és amennyit tudtak, a színészi talentumukból is felvillantottak.
A végén persze Mátyás minden cselszövőt legyőz. Elérkezik tehát az igazság…
Szente Vajk a tapsrendet is tévéshow jellegűre rendezte, nem is maradt el az álló taps. Az Erkel nyitánya hangosnak mindenképp hangos volt, a nézők érdeklődése is jó érzékelhető, kérdés, hogy ez a kezdeti lendület párosul-e később több szakmai árnyaltsággal és több finomsággal. Megengedve akár a hangzavart ellenpontozó csendeket is.
Infó: Juhász Levente-Szente Vajk-Galambos Attila: A trón. Hunyadi Mátyás küldetése. Rendező: Szente Vajk. Erkel Színház
