Vegyük borzasztó komolyan azt a kormányrendelet-tervezetet, amelynek mellékleteként a 2035-ig megvalósítandó állami beruházásokat bocsátotta társadalmi egyeztetésre az a kormány, amelyik a (le)építési minisztere útján épp csak néhány hónapja sokszáz milliárd forint értékű beruházás „halasztásáról” hozott statáriális módon döntést.
Az összesen 70 oldalon felsorolt tengernyi beruházási elképzelés az elsőként megjelölt balatonszéplaki szivattyúteleptől a sorban utolsóként szereplő, a Nemzetgazdasági Minisztérium által megépítendő központi garázs- és szerelőtelepig mind-mind nagyon komoly elképzelést takar. Ám azt alig takarja, hogy bizony orbitális parasztvakításról beszélünk, és biztosan lesz majd olyan egyszerű suhanc, aki – ahogy a mesében – felkiált: „De hisz nincs is rajta semmi!”.
HA ORBÁN KEDVENC PÉLDAKÉPEI KÖZÜL TRUMPOT IDÉZNÉM, AKKOR A TÍZEZER MILLIÁRDOS FEJLESZTÉSI PROGRAMRÓL AZT KELLENE MONDANOM, EZ BIZONY HAMIS HÍR, MÁS SZÓVAL „FAKE NEWS”. Sokáig kellene bogarászni a 70 oldalnyi, laponként átlagosan 20-20 tervezett projekt között, hogy bebizonyosodjon, nincs olyan fontos egyéni választókerülete az országnak, amelyik ne remélhetne valamit. Ha Orbán választókerületi jelöltje – remélhetőleg magának a főnöknek a társaságában - ellátogat valamelyik helyszínre, nem a semmiről beszélhet majd, hanem rámutathat a 70 oldalas melléklet valamelyik lapjára. Ha szerencséje van, még egy rajzot, vagy alaprajzi vázlatot is előhúzhat, attól mindenki elájul, hogy mi minden lesz itt, ha a főnök marad.
„Még nem volt olyan disznó, ki elájult, mikor meglátta a moslékos vályút” – folytathatnám József Attilát idézve, pedig éppen ez a cél, hogy a főnök által lenézett Röfi néni és Röfi bácsi elájuljon, hogy mennyi minden jóra van kilátás. Az évtizedekig elhanyagolt árvízvédelem és öntözési művek egyszer csak tucatjával kezdenek épülni, az elhanyagolt egy- és kétszámjegyű utak felújítására is sort kerítenek, és az évtizede tervbe vett autópályák is éppen most fordulnak rá a célegyenesre, amikor felvillan a 2026-os választásokat jelző lámpasor.
Mindenki megnézheti, mert „nem mese ez, gyermek”, hiszen írva vagyon, hogy itt meg ott vársétány meg népfőiskola lészen, addig terveződik, míg nem leszen egyszer készen. Még belegondolni is jó, hogy a főnök tíz évre elrendezi az ország épülésének a gondját, addig is lehet álmodozni róla. Igaz, drágaság van, az akkumulátorgyárak is csak félgőzzel termelnek, egyre-másra engedik el a felvett dolgozókat. Kár, hogy nem azt írták a kormányrendelet-tervezet elejére, hogy „Ne búsulj, rózsám, mert az egy garast sem ér! Ne búsulj, lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér!”
HA AZ IDEIGLENESNEK SZÁNT ÁRRÉSSTOPOK VÉGLEGESSÉ VÁLNAK, csak a boltok száma csökken, és egyes áruk a „pult alá” szorulnak, hiánycikké válnak. Úgy járunk majd, mint a hazánkban ideiglenes tartózkodó szovjet hadsereg tisztjei, akik annak örvendezhettek – legalábbis a legendásult korabeli újsághír szerint -, hogy átadták a számukra megépült öröklakásokat.
Mennyire örülnek a kiskereskedők, hogy az általuk forgalmazott áruk eladási és beszerzési árai egymástól csak 10, illetve 15 százalékkal térhetnek el, és ebbe a 10 százalékba kell, hogy beférjen üzletek fűtési, világítási, víz- és csatornaköltsége, meg az őrzés költsége, és ebben kellene helyet szorítani a pénztáros, a raktáros, az eladó bérének meg a busás haszonnak. Csoda-e, ha egymás után dőlnek be a kisboltok? A miniszterelnöknek nyilván hosszú listája van azokról a haveri oligarchákról is, akik majd felvásárolják a bajba került kiskereskedőktől az árrésrendelet miatt bajba került boltokat. Mert ne higgye azt senki, hogy a miniszterelnök a nép javát akarná, amikor akarhatja a nép javait is. Miért szereti rajongásig a miniszterelnököt az ő népe? Mert a nép úgy tartja, és erre aztán igazán büszke, hogy értünk lop, nem ellenünk.
CÓRESZRE NEM VESZÜNK FEL ELŐLEGET, tartja a mondás, ám mivel Orbán csak az indián szólásokat ismeri, ezért amikor a közteherviselés alóli örökre szóló mentességeket kitalálja, ez eszébe sem jut. Igaz, nem jártas a történelemben sem, mert akkor tudná, hogy reformkori elődeink mennyit küzdöttek azért, hogy a közteherviselést mindenkire kiterjesszék és a privilégiumok megszűnjenek. Az végképp nem jutott volna eszükbe, hogy elzálogosítsák a még meg nem születettek jövőjét, hiszen az az adóbevétel, amit a többgyermekes nők nem fizetnek be a kasszába, a későbbi nemzedék felnevelésének költségeiből fog hiányozni.
De érdemes azt is figyelembe venni, hogy a többgyermekes nők - élve a 40 évi szolgálati időkedvezmény miatti korábbi nyugdíjba menetel lehetőségével - jóval hosszabb ideig fogják élvezni, mégpedig a mások által viselt közterhekre alapozva, a nyugdíjas éveiket, habár ők maguk egyáltalán nem fizetnek adót. Ha pedig azt is számításba vesszük, hogy az egészségbiztosítási meg a nyugdíjjárulék az adófizetés alapjául szolgáló jövedelemhez igazodik, ami nem adóköteles, akkor máris megmutatta Orbán, miért érdemes nemátalakító műtéteket végrehajtani - feltéve, hogy valaki kettőnél több gyermeket fogad örökbe.
Hiába, ahol zavar van a fejekben, ott zavar lesz az intézményi viszonyokban meg az erkölcsökben is. A córesz azonban itt lesz, akkor is, ha tízezer milliárdos fejlesztési tervünk, örökre szóló mentességünk van. És akkor Orbán császár is biztosan meztelen marad.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
