Vannak dolgok, nagyon egyszerű tények, amelyek nem szoktak nyilvánosan elhangzani.
Például az megvan, hogy Trump hatalmas vámtételeit az amerikaiak fizetik? Amikor azt mondja, hogy az európai árukra kivet 15 százalék vámot, azt kvázi adó módjára az amerikai importőröktől szedik be. Nyilván hatással van az áruforgalom egészére, de ezeket a vámtételeket az amerikai cégek, ezen keresztül az amerikai fogyasztók fizetik. Ebben az összefüggésben az a vállalás, hogy Európa nem vet ki vámot az Amerikai Egyesült Államokból származó árukra, azt jelenti, hogy nem veszi el az európai cégektől, ezen keresztül az európai fogyasztóktól az így kalkulálható összeget. Az ilyesmi nem Amerikának vagy Európának jó - vagy nem jó -, hanem az Egyesült Államok, illetve az Unióhoz tartozó államok költségvetésének a része. Az persze tény, hogy ilyen módon lehet befolyásolni a nemzetközi kereskedelmet.
Egy belföldi példa: és az megvan, hogy amikor a kormány beavatkozik a kiskereskedelmi árakba és mesterségesen csökkenti az árrést, akkor látványosan és eredményesen lenyomja az inflációt és ezzel a nyugdíjak emelésének a kötelezettségét? Becslések szerint nem négy, négy és fél, hanem kilenc, kilenc és fél százalék lenne az infláció, ha az árrés-korlátozás nem hatna.
Azt viszont soha nem említik, hogy mindez a nyugdíjak emelésének korlátozását is jelenti. Az a négy és fél százalék, amely a valós inflációból ilyen módon lejön, valójában 350 milliárd forint megtakarítást jelent a költségvetés legnagyobb kiadási tételéből, a nyugdíjból. Ez az összeg nagyjából annyi, amennyit az orosz olajon keres az állam évente. Sehol sem hallottam, hogy a magyar kormány a nyugdíjemelést korlátozza a kereskedelmi árrés szabályozásával. Pedig erről van szó.
A közbeszéd egy jópofa dolog, és vannak olyan, elég nyilvánvaló tételek, amelyekről valamiféle közmegegyezés szerint nem beszélünk. Ámbár az is lehet, hogy korántsem olyan nyilvánvaló, mi is történik. Úgy tűnik, hogy zavar van az erőben. Nem túl nagy zavar, de jól érzékelhető.
Egy másik példa: az látszik, hogy a tömbszerű fideszes támogatói kör mellé kialakul a szintén tömbszerű tiszás támogatói blokk. Ezeknek az a jellemzője, hogy kifejezetten a saját információforrásaikra támaszkodnak. A fideszesek a fideszes szövegeket, tartalmakat hallgatják meg, azt tartják igaznak. A tisztások a tiszás eredetű tartalmakat érzik sajátjuknak. Ez amúgy rendben is lenne, annál is inkább, mert most a tiszás támogatói kör mérhető nagyobbnak, és a kormány kommunikációs feltételezésével szemben ezt a támogatói kört nem lehet megingatni azokkal a jelentősnek szánt kommunikációs akciókkal, amelyeket most alkalmaznak az adózás és a szavahihetőség témájában.
Ugyanakkor érdemi különbség látszik a kormányzati és a tiszás kommunikációs megközelítés között. A Tisza kezd szelektálni a támogatói között, úgy tűnik, elegendőnek tartja a megszerzett szavazói bázist, és azt akarja stabilizálni. Ezért kvázi bezárkózik. A Fidesz viszont, miközben minden megszerzett kommunikációs eszközét megtartja és működteti, határozottan nyit a szociális média felé. Igyekszik ott megtörni, felbontani a kialakulóban lévő tiszás hegemóniát.
A Fidesz zárt csoportokat és tömegesen megnyitott, nyílt csoportokat szervez. A harcosok klubja zárt jellegű csoport, a digitális polgári körök határozottan nyitott csoportok. A Tisza a meglévő Tisza Sziget-konstrukció mellé egy jól kézben tartott, irányított és koordinált applikációt vezet be, amellyel igyekszik összefogni a támogatóit és irányítani a kampányt. Még a támogatói teljesítményt is mérik. Ez a zártan szervezett Tisza megoldás fixálja, vagy legalábbis megpróbálja fixálni az igen magas támogatottságot.
A zártan szervezett fideszes harcosok klubja hasonló a tiszás megoldáshoz. Ellenben a digitális polgári körök csoportjai nyitottak, nagy számban alapítják őket, mert ezekben érvényesül a szociális média saját dinamikája. Tehát nemcsak a Fidesz szervez tagokat, hanem spontán érdeklődők is belépnek a csoportokba, már csak azért is, mert érdekes lehet benne a beszélgetés, a téma.
Amit megemlítek, teljesen technikai dolog. De a Fidesz anélkül tesz szert bővülő csoportokra, hogy ezeket saját maga szervezné. Felhasználja a szociális média saját sodrását.
Ebből az következik, hogy előbb-utóbb, nagyjából október végéig a Tisza hegemóniája feloldódhat. Egyensúly lehet a szociális médiában. Most úgy becsülöm, hogy karácsonyra kialakulhat az érzékelhető fideszes a fölény a közösségi médiában…
Arra az egyszerű szavazópolgár semmilyen hatással nincs, hogy a Tisza lassan bezárul; ugyanakkor a Fidesz a meglévő erőforrásainak megtartása mellett, arra ráépítve kinyit a közönség felé. Legfeljebb lesi, hogy a lassuló, de létező tiszás bővülés mellé mikor csatlakozik föl a Fidesznek a szociális médiában összebarkácsolt, de nagyon határozottan bővülő háttere. Ha szerencsénk van, akkor a választásokig kitart a Tisza előnye. De rossz esetben még karácsonyig sem fog kitartani. Egy választás eredménye efféle technikai okokból is veszélybe kerülhet.
Mivel a Facebook hamarosan megszünteti a politikai hirdetéseket, ennek nem várt módon komoly befolyása lehet a jövő évi voksolásra: a szerves elérés lesz a meghatározó, és meglehet, nem a fideszes támogatók lesznek sokan, hanem azok, akiket el tud érni a Fidesz. A Tisza viszont nyitott Face csoportokat is szervezhetne mindenféle témában. Sokat. Néhány ezret. Használna neki.
Szóval a miénk a sajt, de a Fidesz már énekel. Ilyen ez a közbeszéd.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
