Az elmúlt évtizedek tömeges amerikai migrációja újabb és újabb útvonalakat teremtett, egyre veszélyesebbeket is. Az egyik ilyen a Panama és Kolumbia között húzódó közép-amerikai Darién régió, amely nemcsak természeti adottságai miatt tud könyörtelen terep lenni, hanem kartellek és más bűnözői csoportok tevékenykedése miatt is. Mocsarai, mocsárerdői miatt egy jelentős részén a közlekedés csak keskeny kenukkal, úgynevezett piraguakkal lehetséges. Hiába létezik a teljes kontinenst átszelő, a világ leghosszabb úthálózata, a Pánamerikai főútvonal az alaszkai Prudhoe Bay-től a dél-amerikai Tűzföldig, a Darién-szoroson a már említett földrajzi okoknál fogva nem halad át. Itt meg kell küzdeni az elemekkel. A cél pedig az, hogy ezen átvágva elérjenek Panamáig, ahol már rá tudnak térni a Pánamerikai főútvonalra. Míg korábban a határon a panamai kormány engedélyezte a humanitárius szervezetek orvosi segítségnyújtását, és maga is közreműködött, például buszjárattal Costa Ricáig a menekültek biztonságba helyezésére, a közép-amerikai állam is szigorított, és már egyre kevesebbet ad és kevesebbet is engedélyez.
Márpedig segítségre nagy szükségük van, ha élve átjutnak a dzsungelen. Az esőerdő kolumbiai része volt az, amelyet fegyveres csoportokok ellenőrzésük alá vettek, de később már a Panamához tartozó területére is behatoltak, elfoglalva számos erdei falut, és a helyieket, turistákat, vagy akik útjukba kerültek nem ritkán elrabolták vagy meggyilkolták.
A BBC Mundo adatai szerint csak 2022 és 2024 között körülbelül egymillió nő, gyerek és férfi kísérelt meg gyalog átkelni az Egyesült Államokba a Dariénen keresztül. Nehéz megmondani, hányan haltak meg, de annyi bizonyos, hogy nagyon sokan.
A hatóságok és humanitárius szervezetek szerint számos olyan ember holttestét is megtaláltak, akik nem a kartellek áldozatai voltak, hanem más menekülök ásták el, miután a zord természeti körülmények áldozatai lettek. A túlélők beszámolója alapján szinte mindenki találkozik holttesttel, vagy olyan menekülttel, aki már a halál küszöbén áll.
Dariénről nem sokat ír a sajtó, jelenleg csak azért lett aktuális, mert Donald Trump amerikai elnök és egyes latin-amerikai országok új, jóval szigorúbb migrációs politikája miatt drasztikusan csökkent a menekülni próbálók száma, így a hatóságok elkezdték összegyűjteni és azonosítani az ott ragadt holttesteket. Az egyik ilyen projekt vezetője, a panamai törvényszéki orvostani hivatal igazgatója, José Vicente Pachar a BBC Mundonak elmondta, hogy csak az ő csapata jelenleg 220 halottat próbál azonosítani - köztük tucatnyi gyermeket - hogy visszaadhassa holttestüket családtagjaiknak. Pachar szerint bár főleg venezuelai, ecuadori és más, nehezebb sorsú latin-amerikai ország állampolgárai vannak köztük, de akad számos afrikai és ázsiai is. – A családok minden bizonnyal azt sem tudják, hogy meghaltak, vagy hogy a holttestek a Dariénben ragadtak. Egyszerűen elvesztették a kapcsolatot. Lehet, várják őket haza.
Az ENSZ Nemzetközi Migrációs Szervezetének (IOM) regionális megfigyelője, Edwin Viales beszámolója alapján átlagosan 10-12 napot vesz igénybe a Dariénen való átkelés. – Sajnos az embercsempészek, pontosabban a „prérifarkasok” (coyote-nak nevezik az illegális migránsokat csempésző emberkereskedőt - a szerk.) három napot ígérnek azoknak, akik fizetnek nekik, így az emberek nincsenek felkészülve arra, hogy 10-12 napot túléljenek a dzsungelben. Ez az egyik oka a tömeges halálozásoknak - mesélte a megfigyelő, aki szerint a túlélők arról számoltak be, hogy társaik magaslatokból zuhantak le, megfulladtak, vadállatok prédáivá lettek, illetve a bűnözők fizikai és szexuális erőszakának áldozataivá váltak. – Fő halálok a fulladás, az emberi erőszak és az iható víz és gyógyszerek hiánya - tette hozzá Viales, aki szerint lehetetlen, hogy minden holttest előkerüljön a dzsungelből.
