Protézisműtétre váró csípőm feljajdul, amint meglátom az égbe vezető, meredek lépcsősort, de nincs mit tenni, fel kell kapaszkodni a domboldalon, ha meg akarom nézni, hogyan nyomtatnak ki egy vályogházat. Márpedig meg akarom nézni, hiszen eszméletlen érdekes felfedezni, ahogy egy nagyon régi és egy nagyon modern technológia kézen fogva dolgozik. Felérve a dombtetőre csodás panoráma tárul elém. Nyim parányi község Siófoktól 12 kilométerre, 321 állandó lakossal. Ha valaki csendre és nyugalomra vágyik, a legjobb helyen jár itt. Bár a csendet most megtöri a keverő monoton mormolása, így is azonnal elvarázsol a környezet, a kerek épületek, a nyári konyha, a fürdőtó – kicsit sem luxuspalota ez, hanem egy ember- és természetközeli otthon. Elsőként Simi kutya érkezik a fogadásomra, bogárszeme lelkesen csillog, és a kis fekete (szerintem) mudi nem is szakad le rólunk, folyamatosan követeli a szeretgetést, mialatt beszélgetünk a kétlábúakkal.
Góra Krisztián fejlesztési vezető, az ÖkoDome egyik alapítója éppen egy munkást instruál, a nyomtatott épület egyik falából egy kis darab leomlott, ezt kell kézzel kijavítani. Így sajnos pont nem láthatom a 3D-s nyomtatót munkában. Mivel egy másik újságíró is pont ezt a napot választotta riportkészítésre, a csapat kettéválik, Krisztiánt a kolléga kapja meg vezetőnek, én pedig a párjával, Radnóti Krisztina gazdasági vezetővel, társalapítóval ülök le a fák árnyékába beszélgetni különleges projektjükről.
„Négy éve kezdtünk bele az egészbe, Krisztián meglátott a YouTube-on egy videót, amelyen a WASP olasz cég nyomtatott egy kísérleti épületet vályogból. Ez egy nagyon mutatós kupolaépület volt, gyönyörű és inspiráló. A WASP egyébként cégeknek készít olyan 3D-s nyomtatókat, amelyekkel műanyag tárgyakat nyomtatnak ipari célra. Ez az épületnyomtatás egyfajta kísérlet volt részükről. Később sikerült elnyernünk egy EU-s pályázaton 70 százalékos támogatást, így tudtuk beszerezni mi is a nyomtatónkat 2022-ben.” Az olasz építményt végül lebontották, viszont Krisztináék rengeteg ötletet kaptak az ő munkájukból. Felvették a kapcsolatot Bihari Ádámmal, aki a vályogépítészetben jártas építész, a nyomtató parametrikus programozását pedig Kovács Viktor, Botzheim Bálint és Füzesi Bálint végezték az elmúlt években.
A most épülő – kísérleti – ház alaprajza kör alakú, ami érthető, hiszen a nyomtató középen áll, talajcsavarokkal rögzítve, és a kinyúló karja köríven mozogva nyomja ki magából a fal alapanyagát. Képes egyenes falat is nyomtatni, csak a nyomtatási téren belüli rövidebb szakaszon, így vagy azt kell elfogadni, hogy kisebb lesz a belső tér, vagy több nyomtatót kell vásárolni, vagy ha csak egy van, azt mindig arrébb kell rakni. „Hogy fogjátok kiszedni, amikor elkészül az épület?” – szakad ki belőlem a kérdés, amire Krisztina mosolyogva beismeri: „Ezen már mi is gondolkoztunk… Akkor kell majd kiszedni, amikor a nyomtatás kész van, de még nincs rajta a kupola.” Az épület tetejére ugyanis egy plexikupola kerül majd, ami fényt enged be a belső térbe, és nem igényel külön ácsszerkezetet, mint egy hagyományos tető. Kérdésemre, hogy mi okozhatta a beomlást, Krisztina beavat: ha függőlegesek a falak, egymáson fekszenek a sorok, a gravitáció lefelé nyomja, és így megtartják egymást a sorok. Jelen esetben azonban a fal befelé dől, és ha nem szárad ki kellőképpen, akkor sajnos be tud omlani egy darabon.
A csapat az anyagkeverékkel is kísérletezik. Különböző arányban keverik össze az alkotóelemeket, hogy kitapasztalják, melyik recept válik be legjobban. A fő alkotóelem a helyi altalaj, mint Krisztinától megtudtuk, az ország szinte egész területén elérhető a közelben vályogkészítésre alkalmas altalaj, és ez óriási előny minden más építőanyaggal szemben. A talajt ugyan ki kell termelni, de helyben lehet felhasználni, így semmiféle szállítási költség nem rakódik rá, és a környezetet is kíméli ez a módszer. A víziójuk része, hogy mindezeket a költségeket és környezetszennyezést szeretnék megúszni.
Tehát a vályog teszi ki a nyomtatóba kerülő keverék körülbelül 80 százalékát, és ennek a legnagyobb része a kitermelt altalaj. Krisztináék például egy földbe süllyesztett üvegházat terveznek építeni, az ehhez kiásott földet használják a kísérleti épület nyomtatásához. Szerencsések, mert az itteni altalaj nem tartalmaz kavicsokat, hiszen ezek tönkretehetnék a nyomtatót. A vályoghoz szükség van még valamilyen rostanyagra, klasszikusan szalmát aprítanak fel, de ők rizspelyvát is használnak, és kísérleteznek a különböző arányú keverékekkel. „És van a titkos összetevő, a lócitrom. Azáltal, hogy a ló megemészti a szénát, jobbak lesznek a rost tulajdonságai.” Kerülnek az alapanyagba maximum 20 százalékban különböző kötőanyagok is, például mész, szükség esetén cement, ezek az anyagok a vízállóságot is elősegítik. De az épület különböző részein is más-más összetételű anyagot használnak.
Az épület külsejét be fogják vakolni, a tervek szerint negyedekre osztva, szintén többféle anyagot kipróbálva. Négy nyílászáró lesz az épületben, egy ajtó és három ablak, ezeket egyedileg kell majd legyártani, mivel speciális formájúak. Most az a terv, hogy egy típustervre kifejlesztik a nyílászárókat is, és aztán ha ezeket lehet sorozatban gyártani, az ugyancsak csökkenti a költségeket. Bár egyelőre nem tudni, pontosan milyen számokra lehet számítani, Krisztina annyit árult el: az a céljuk, hogy a felébe kerüljön az általuk nyomtatott ház, mint egy hagyományos technológiával épült, hasonló hőtechnikai tulajdonságokkal rendelkező épület. De nemcsak az anyagi előnyöket emelte ki, hanem azt is, hogy ez a módszer gyorsabb a hagyományos vályogépítészeti megoldásoknál, és jóval kisebb az élőmunka-igénye is. A legfőbb érv a módszer mellett azonban a kiváló hőszigetelő-képesség. A falak szerkezetében rengeteg a légcella, ami már önmagában is szigetel, de ráadásul fel lehet tölteni ezeket különböző „hulladékokkal”, felaprított papírral, rizspelyvával vagy faforgáccsal, így még tovább javulnak a mutatók, az a cél, hogy elérjék a passzívházak szintjét. Plusz előny, hogy a vezetékeket is be lehet építeni már a nyomtatás közben, így nem kell utólag vésni a falakat. Ha a technológia kiforrja magát, akár bútorokat is lehet majd nyomtatni ilyen módon, ami további megtakarításokat hozhat.
