A közelmúltban jelent meg a Google Fontson a Playwrite HU betűtípus, amely a magyar kézírásoktatás évtizedes hagyományait jeleníti meg a digitális világban. Ez nemcsak egy újabb font a tengernyi között, hanem egy izgalmas történet végeredménye, ami megmutatja, hogyan válik a tipográfia egy nemzeti kultúra részévé.
A Brandguide írta meg, hogy 2022 elején a független betűkészítő TypeTogether egy úttörő projektbe kezdett, hogy feltárja a latin betűs írások oktatásának helyzetét az általános iskolákban. Öt kontinens több mint 40 országában végezték a kutatásokat. Ennek az ambiciózus és kiterjedt projektnek az eredménye a Primarium, egy szabadon hozzáférhető forrás, amelyet a tipográfiai és oktatási közösségek számára terveztek. A tanulmány célja, hogy összegyűjtse és rendszerezze az általános iskolákban zajló kézírásoktatással kapcsolatos kulcsfontosságú információkat, beleértve annak szerepét az iskolai tantervekben, a használt kézírásmodelleket és forrásokat, valamint a tantermekben alkalmazott tanítási módszereket. Egy olyan korban, amikor a digitális eszközök egyre elterjedtebbek, a kézírásoktatás kérdése vitatéma lett az oktatási, pedagógiai és tipográfiai körökben egyaránt. A Primarium egyedülálló és átfogó perspektívát kínál, lehetővé téve a gyermekek olvasás- és írástanulását befolyásoló összetett tényezők mélyreható kontextuális elemzését, a kézzel írás tanulásának előnyeitől kezdve a leghatékonyabb jelenlegi kézírásmodellekig és tanítási módszerekig. Magyar részről Vári János Hunor vett részt a projektben.
Bármennyire furcsán is hangzik, minden országban másképp tanítanak írni. Van, ahol dőlt betűkkel, máshol egyenesekkel, itt hurkokkal, ott anélkül. Ezek a különbségek nem véletlenek – mind a népek saját kultúrája, történelme és gyakorlati igényei szerint alakult ki. „Ez pont azt mutatja, amiről mi, designerek gyakran beszélünk: a formának mindig van funkciója, és a funkció mindig kulturális kontextusban születik. Nincs univerzális »jó design« – van kontextusban jól működő design” – írta Serfőző Péter, a Brandguide alapítója.
A magyar kézírásoktatásnak van egy nagyon sajátos karaktere, amit érdemes megismerni – nemcsak azért, mert érdekes, hanem mert rengeteg tanulságot nyújt a design gondolkodáshoz. A magyar gyerekek egy függőleges kurzívet tanulnak, amelyet helyileg függőleges fűzött írásként ismernek, és amelynek eredete az 1930-as évekig nyúlik vissza. Ez a név pont azt jelenti, amit gondolnánk: a betűk egyenesek (nem dőltek), és mind össze van kötve egymással, mint egy hosszú füzér. Ez a stílus Alois Legrün osztrák és Ludwig Sütterlin németországi munkájából merített ihletet, nem véletlenül emlékeztet a német vagy osztrák írásmodellekre, hanem tényleg onnan ered.
1939-ben Luttor Ignác rajz- és írástanár, aki 1932-ben fejlesztette ki saját kurzívoktató módszerét, valamint Ondal Anna alsó tagozatos tanár, aki később tanárnemzedékeket képezett ki, egyszerűsítette a magyar tanítási modellt. Ez nem csak egy kis csiszolás volt, hanem egy egész nemzeti szabvány megteremtése: 1940-ben rendelettel írták elő Luttor és Ondal modelljét nemzeti szabványként. A döntés mögött praktikus megfontolások álltak. A betűformák a teljesen összekötött írást részesítették előnyben, és ahol lehetett, elkerülték a toll felemelését. Ennek következtében sok betű csomókat és felhúzó hurkokat tartalmaz, amelyek segítik az írás folyamatosságát. Ezt úgy kell elképzelni, mint amikor egy vonallal rajzolunk egy egész képet anélkül, hogy felemelnénk a ceruzát. Ez a módszer gyorsabb, folyamatosabb és kevésbé fárasztó.
Azonban nem mindenki volt elégedett ezzel a rendszerrel: 1973-ban Virágvölgyi Péter tipográfus javasolta az írásoktatás reformját. Ez a reform a mai Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (akkor Iparművészeti Főiskola) írt doktori disszertációján alapult. Virágvölgyi kritizálta a függőleges fűzött írás kerek és geometrikus betűformáit, amelyeket természetellenesnek tartott, szerinte ezek inkább rajzolásra emlékeztettek, mint írásra. Virágvölgyi tipográfusként látta, hogy a forma és a funkció egyensúlya felborult, és alternatívaként egy dőlt írásként leírt modellt javasolt. Ez kalligrafikusabb természetű volt, rövid hurkos felnyúlókkal és lenyúlókkal, továbbá határozott jobbra dőléssel. Míg a hagyományos magyar írás olyan, mint egy egyenes, szabályos kerítés, addig ez az új modell inkább egy organikus, áramvonalas design lett volna.
Az Országos Pedagógiai Intézet támogatásával a módszert néhány általános iskolában tesztelték 1985 és 1990 között, és végül 1992-ben hivatalosan elfogadták a kézírástanítás alternatívájaként. Ez már önmagában eredmény: egy design újítás, ami 15 éves kutatás-fejlesztés után hivatalos alternatívává vált. Azonban a dőlt írás nem tudott széles körű elfogadottságot szerezni a tanárok között, és a függőleges fűzött írás maradt a legáltalánosabb stílus a magyar iskolákban. A mai magyar oktatási rendszerben az államilag ellenőrzött tankönyvellátási rendszeren belül a hagyományos, egyenes kurzív stílus maradt népszerű.
Gazdag merítés
A Primarium kutatás igen széles körű volt, a jogalkotási dokumentumok böngészésétől és a történelmi szálak vizsgálatától kezdve a tantervek és tematikák áttekintésén át a tananyagok felméréséig, valamint az oktatási kiadóktól származó tudományos publikációk és marketinginformációk elemzéséig. Ezenkívül tanárokkal, szülőkkel, oktatókkal, adminisztrátorokkal és tervezőkkel készített interjúk segítettek abban, hogy a kutatási eredményeket valós tapasztalatokkal helyezzék kontextusba.
Egyáltalán nem idejétmúlt
Amióta egyre elterjedtebbek a számítógépek, sokan feleslegesnek tartják a kézírás oktatását. A Frontiers in Psychology folyóiratban tavaly jelent meg a Norvég Műszaki Egyetem kutatóinak cikke, amelyben a kézírás és a billentyűzeten történő gépelés hatására kialakuló agyi konnektivitást hasonlították össze. Kétségtelen, hogy mindkét írástípusnak vannak előnyei és hátrányai, például a billentyűzet használata azért ajánlott, mert kellő gyakorlattal általában gyorsabb, mint a kézírás, amelyről viszont kimutatták, hogy javítja a helyesírás pontosságát és a memóriát is. Annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy a kézi betűformálás folyamata valóban több neurológiai kapcsolat aktivizálását eredményezi-e az agyban, norvég kutatók a két írásmódban szerepet játszó ideghálózatok működését figyelték meg. Kimutatták, hogy a kézírás során aktiválódó agyi kapcsolódási mintázatok sokkal bonyolultabbak, mint a billentyűzeten történő gépelés során. Az ennyire kiterjedt agyi konnektivitásról pedig tudjuk, hogy döntő szerepe van a memória képzésében, emlékek kialakulásában, illetve az új információk kódolásában, ezért kifejezetten előnyös a tanulás szempontjából.
