A címben szereplő jellemzés jutott eszembe Dmitrij Medvegyev egyik legutóbbi nyilatkozatát olvasva. Oroszország második embere augusztus elején reagált Donald Trump ultimátumára, amelyben az felszólította Oroszországot az Ukrajna elleni háború befejezésére. “Ez a fenyegetés egy lépés a háború felé, s nem az orosz–ukrán háborúra utalok, hanem az Amerikai Egyesült Államok elleni háborúra”.
Medvegyev funkciója a fenyegetőzés. 2024 májusában nem kevesebbet mondott, mint hogy ha “a NATO csapatokat küld Ukrajnába, akkor Oroszország a nyugati országok fővárosaira dobott atombombával válaszol”. Oroszország második embere a diplomácia választékos nyelvén szó szerint a következőket üzente Biden korábbi amerikai elnöknek: „ne örvendezzen a csúnya pofájú, kócos, fehéres hajú aljas barom, akinek országában a kurszki ,terrorakciót' előkészítették". Az ukrán ellentámadás következménye annyi lesz, hogy több lesz az értelmetlen költekezés, a tönkretett haditechnika, és „radikálisan több lesz a koporsó”. Mindezért „az ukrán jobbágyok kéjesen csókolják a rajtuk röhögő nekrofilok - angolszász gazdáik - véres kezét”. Neve jelentésének megfelelően (medvegy = medve) Dmitrij Medvegyev úgy viselkedik a politikában, mint medve a porcelánboltban. (Ez sem jobb, mint hasonló helyzetben az elefánt.)
Medvegyev mint porcelánt a polcokról, lesöpri az asztalról azt a történelmileg nyilvánvaló tényt, hogy Ukrajna sokszáz éven át vagy más birodalmakhoz tartozott, vagy önálló állam volt, de nem Oroszország része. A Kijevi Rusz a XIII. században mongol uralom alá került. A XIV.-XV. században négy idegen hatalom uralta a mai Ukrajnát. 1569-ben a Lengyel-Litván birodalom kebelezte be. Ukrajna végülis csak az 1762-1796 között uralkodó Nagy Katalin alatt került orosz uralom alá. 1917 és 1921 között még háború is folyt Ukrajna és a bolsevik Oroszország között, amikor a kijevi nemzeti kormány veresége után létrejött az Ukrán Szocialista Szovjet Köztársaság, mely 1922-ben a Szovjetunió egyik alapító tagja lett.
Medvegyev azonban nagy biztonsággal jelenti ki, hogy Ukrajna Oroszország. A Nyugat elleni harcban Oroszország „szent erővel” küzd, hiszen „a haldokló világ” egy része ellenünk van. „Ezek között találjuk a náci kábítószereseket, egy nagy nyaláb ugató kutyát, a hozzájuk csatlakozott szűklátókörű filiszteusokat a felbomló nyugati birodalmakból, akiknek degenerált arcán lefolyik az alkohol. Ezeknek nincs hite és ideálja, tagadják a morált” – írja.
Medvegyev, az Ukrajna elleni agresszív katonai offenzívát indító Oroszország vezető politikusa képes volt az ukrán ellentámadást, amellyel a Kurszk környéki orosz területre vitték át a háborút, “neonáci terrorcselekménynek” minősíteni. Ezzel, szögezte le, legalább “minden a helyére került… Mindenki megérti, hogy nem lehet szó tárgyalásról, amíg az ellenséget teljesen szét nem verjük”. Sőt, ha “Ukrajna támadása sikeres lenne, be fogjuk vetni az atomfegyvert”. Ha a Nyugat beavatkozna, atom-támadást hajtanak végre Washington, Berlin és London ellen. Ha pedig Ukrajnát, mint tervezik, felvennék a NATO-ba, akkor “Ukrajnának, vagy a NATO-nak, sőt mindkettőnek el kell tűnnie”. Az atomháború veszélye, nyilatkozta, nőtt. Minden nap, amikor a Nyugat fegyvereket szállít Ukrajnának, "közelebb hozza a nukleáris apokalipszist”.
Medvegyev kedveli a drámai fenyegetéseket: “Lehetséges, hogy Oroszország és a Nyugat közötti konfliktus már utolsó stádiumába lépett. Sajnos ez nem nukleáris blöff, a Nyugattal való konfliktus lehető legveszélyesebb szakaszában járunk már”.
Milyen igaza volt az Encyclopædia Britannica lexikon 1782-es kiadásának, amely negyed évezreddel ezelőtt úgy írta le az akkori Oroszországot, mint “óriási és nagyerejű királyságot, melyben despotizmus uralkodik és gonosz, részeges emberek lakják”. Fél évszázaddal később, 1835-ben Alexis de Tocqueville Demokrácia Amerikában című munkájában összehasonlítja Amerikát Oroszországgal, és arra a következtetésre jut, hogy míg Amerika az egyéni érdekeltségre és szabadságra épít, addig Oroszország koncentrálja a hatalmat, és az alávetettségre alapoz. Évszázadok múlnak, és mintha semmi sem változna.
Oroszország egymaga foglalja el az eurázsiai kontinens közel egynegyedét. Bár területének több mint háromnegyede Ázsiában fekszik, 145 millió lakosának háromnegyede az európai területen él. Lakosainak száma annyi, mint az Európai Unió lakosságának egyharmada. Az ország azonban szegény: egy főre számított nemzeti jövedelme alig több mint fele a magyarországinak, és soha nem haladta meg az Európai Unió szintjének 15 százalékát.
Oroszországnak mindig küldetéstudata volt. Amolyan messianisztikus hittel úgy gondolták, hogy ők az Isten - később, a bolsevik időszakban a Történelem - megtestesítői, akiknek küldetésük van a földön. Soha nem azonosították magukat Európával, amit klasszikusan fejezett ki Nyikolaj Danyilevszkij, a pánszlávizmus ideológusa 1871-ben írott Oroszország és Európa című könyve. Ő előre látta “az Európa ellen folytatandó, véget nem érő harcot, ami nélkül a szlávok nem teljesíthetik küldetésüket”.
A mai orosz pánszlávisták felmelegítették a törekvést a szláv népek, mindenekelőtt Ukrajna, Moldova és a NATO országok szláv nyelveket beszélő népeinek egyesítésére. A XIX. századi szlovák pánszláv ideológus, Ludovít Štúr felismerte, hogy “Oroszország foggal-körömmel harcolni fog minden ellen, ami nem ő, és semmit sem fog megengedni határain belül”. A legszélsőségesebb orosz nacionalisták, mint az Orosz Nemzeti Egység Pártja, a terjeszkedés hívei és szószólói.
Mint annyian a mai Oroszország vezető politikusai közül, az 1965-ben született Dmitrij Anatoljevics Medvegyev is ennek az ideológiának a hatása alatt áll. Igaz, nem így indult a politikában.
Eleinte egyenesen ellenpontnak, egy liberálisabb irányzat képviselőjének tekintették Putyinnal szemben. Ez a mítosz azonban hamar szertefoszlott, s Medvegyev Putyin odamondogató embere lett.
Medvegyev ma az Oroszországi Föderáció Biztonsági Tanácsa elnökhelyettese, de 2008 és 2012 között államelnök, 2012 és 2020 között pedig miniszterelnök is volt. Értelmiségi családban született. Apja kémikus egyetemi tanár, anyja a Herzen Pedagógiai Főiskola nyelvtanára. Csak érdekességként említem, hogy a család Leningrádban a Kun Béla utca 6. számú házban lakott, az orosz viszonyokra jellemző 40 négyzetméteres lakásban. Az ukránok teljes szétveréséről prédikáló Medvegyev anyai nagyapja ráadásul ukrán volt.
Természetesen ma már szó sincs 40 négyzetméteres lakásról. Sőt, Medvegyev hivatalosan négy lakással rendelkezik, eggyel a Kremlben, egy másikkal 15 kilométerre Moszkvától, egy harmadikkal Szocsiban és végül van egy negyedik is Valdaj mellett, a Novgorod régióban. Ezen kívül Medvegyev Volga parti nyári dácsája is egy 180 holdas – a híres Vörös tér területét harmincszorosan meghaladó -, közel kétméteres fallal körülvett birtok, uszodákkal, helikopter leszállókkal. Külön ház van a kacsák számára (ami a kacsákat tiltakozó jelképpé emelte az országban). Mindezt az azóta megölt Navalnij ellenzéki politikus hozta nyilvánosságra, úgy tűnik, meggondolatlanul. Medvegyev, a putyini Oroszország odamondogató embere nem csak odamondogat.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.