Albert Einstein a világ legnagyobb felfedezésének a kamatos kamatot tartotta. Ebből azt a következtetést is levonhatjuk, hogy okos ember mindig ott tartja az átmenetileg felesleges pénzét, ahol az a legtöbbet fial számára. A lakosság egy része azonban ezt nem így gondolja. Az MNB adatai szerint minden hetedik-nyolcadik bankszámlán tartott forint – devizára váltva – külföldi bankokba menekült. Összességében több mint 2100 milliárd forintról beszélhetünk. Elgondolkodtató: míg az idei első félévben mintegy 11 százalékkal növekedett a lakosság pénzügyi vagyona, a külföldön landoló összegek ennél is nagyobb mértékben. A teljes lakosságra számolva mindenkire több mint 10 millió forint külföldi megtakarítás jut. (Pedig valójában csak a lakosság 10-20 százalékát kitevő, legvagyonosabbakról van szó.) Mostanában a kimenekítés nem éri meg, hiszen az euró erősödésére spekulálók a stabil 390 forint körüli árfolyam miatt az elmúlt hat hónapban 2,5 százalékos veszteséget szenvedtek el. Ez azoknak fáj leginkább, akik lekötetlenül tartják bankszámlán a pénzüket. Ráadásul a magyar állampolgárok többnyire csak helyben lakás vagy munkahelyi igazolás mellett nyithatnak külföldön bankszámlát. (A kétmilliónyi Revulot-ügyfélre ez a korlátozás nem vonatkozik.) S akkor még a hazainál alacsonyabb kamatokról nem esett szó.
De a kedvezőtlenné vált feltételeket felülírja, hogy a lakosság egy része biztonságosabbnak és kiszámíthatóbbnak véli a pénze kimenekítését, még olyan áron is, hogy a lekötés nélkülieken jelentős összegeket veszítenek. Bankcsődök híján nem a hazai pénzintézetekbe vetett bizalom mérséklődik, hanem a kormányzat hitelessége. Ezt még az elfogadható mértékű állampapír-kamatok sem tudják kompenzálni. A hazai kamatos kamatok vonzereje is csekély. Einstein igazsága relatív.