Árad a Tisza. Illetve apad. Tovább amortizálódik a kormánypárti tábor. Éppen ellenkezőleg, sikerült megállítania a hatalomnak szavazói elvándorlását. Megmerevedtek az arcvonalak, s a két tábor kimozdíthatatlanul beásta magát lövészárkaiba, mint a németek és a franciák az első világháborúban Verdunnél.
Az elmúlt napokban napvilágot látott közvélemény-kutatási adatok akár az összes, fenti állítást igazolhatják. Vagy cáfolhatják. Pártpreferencia, elhivatottság, optimista, avagy pesszimista látásmód kérdése minden. A számok ugyanis csak a matematikában számítanak egzaktnak, a politikában, s az ehhez kapcsolódó közvélemény-felmérésekben igencsak tág kategóriában értelmezhetők. Még akkor is, ha megannyi, a kérdéssel foglalkozó szervezet nagyjából ugyanolyan adatokat mutat.
Bő egy hét alatt közel fél tucat hazai közvélemény-kutató cég jelent meg legújabb méréseivel, melyek egyöntetűen a Tisza Párt meggyőző, hibahatáron túli előnyét mutatják. A felmérések szerint a legnagyobb ellenzéki párt a teljes népesség körében 6-8, a biztos szavazóknál 6-10, míg a pártot választó biztos voksolóknál 9-13 százalékkal vezet az immár tizenöt éve regnáló kormánypártokkal előtt. Abban is komoly az egyetértés, hogy a Magyar Péter vezette formáció a fővárosban és a megyeszékhelyeken sokkal népszerűbb, mint a Fidesz-KDNP, de meggyőző az előnye a városokban is, illetve minél magasabb az iskolai végzettség, annál nagyobb a kormánypártok elutasítottsága. A hatalom a mérések szerint már csak az alulképzettek és a falusiak többségének bizalmát élvezi, igaz, ezen körökben óriási az előnye.
Persze Kovács László egykori szocialista pártelnök óta tudjuk, nem közvélemény-kutatást, hanem választást kell nyerni, ráadásul négy éve ősszel az ellenzéki összefogás is vezetett – ha nem is ilyen arányban – az összes felmérésben – na jó, a kormány pénzelte propagandánál értelemszerűen nem, noha később maga a kormányfő is elismerte, 2021 őszén a belső méréseik alapján még vesztésre álltak –, fél évvel később mégis a negyedik kétharmadba torkollott a voksolás. Pedig a kutatócégek még a szavazás előtt is szoros végeredményt mértek, nem tudván kizárni a néplélek-rizikófaktort, melyet a Fidesz-KDNP a háborús fenyegetettséggel tökéletesen meglovagolt. Vagyis a jelenlegi mérések, illetve azok értelmezései leginkább a szavazótáborok lelkivilágának ápolására elegendőek, nem véletlen, hogy a kormányközeli Nézőpontnál magabiztosan vezetnek a kormánypártok, s hasonlóképpen ezt szolgálják Orbán Viktor miniszterelnöknek az egyéni választókerületekben állítólagosan mért fölényes előnyükről szóló kijelentései is.
A közvélemény-kutatások aktuális mérései leginkább a kis pártok, a Mi Hazánk, a DK és a Kutyapárt számára jelentenek valódi tétet, sőt, veszélyt, hiszen jelenlegi eredmények alapján, bár hibahatáron belül, de a küszöb mindkét oldalára mérik őket, s ha érdemben ezen nem tudnak változtatni, a mindenképpen változást, illetve állandóságot akarók szavazóik egy részére sem számíthatnak. És ez az, ami majd csak a szavazófülkében dől el, s hogy mennyien lesznek, azt nemhogy mérni, de megjósolni sem lehet.