Üresen álló házak egy frissen felhúzott lakóparkban – be fognak ide egyáltalán költözni? Csigalassú Biztibácsi – biztos, ami biztos – mindennap körbejár, ellenőriz, és azt játssza, van egy központ, akinek jelentéseket tesz. Egy egészen másik világban, A Nevenincs Tanyán két nyugdíjas szomszéd, Ottokár és Amálka évek óta csak gyomor- és fejfájásról beszélget.
Így néznek ki a szellemvilágok, ahova a Pagony Kiadó nagyobb ovisoknak és kisiskolásoknak címzett sorozatainak hősei betoppannak, és amelyeket idővel alaposan felforgatnak. Előbbi lakóközösség megálmodója Lackfi János, aki Dombontúli mesék-sorozatának első kötetét A lassított foci címmel jelentette meg. Utóbbi, falusi környezetbe Molnár T. Eszter helyezte a Kerkadombi elefántmesék első történeteit Barker Karcsi színre lép, és ott is marad címmel. Mindkét kötet kettő-három fejezetre tagolva várja fiatal olvasóit, akiket az előbbi könyv esetében a fejezetek közé ékelt fejtörők, utóbbinál pedig a rövidebb bekezdések, a laza és változatos szövegelrendezési megoldások motiválhatnak.
Lackfi kötetének epizódjaiban fokozatosan népesül be a Dombontúli Lakópark: eleinte csak a modoros, de odaadó gondnokot látjuk, akinek – akárcsak az olvasónak – nincs sok tudása a tervekről, ki és miként fog beköltözni az üresen álló, egyszínűre festett házakba. Az unalmát addig is fakanalak készítésével űzi el – ezeket később, barátsága jeléül folyamatosan osztogatja. Az első beköltözőtől, egy kert hátuljában homokozó kiselefánttól annyira megijed, hogy betolakodónak nézi. Akác, a kiselefánt megbékél a gondolattal, hogy egy darabig be kell érnie a furcsa öregúrral, ám nagyon vágyik egy hozzá hasonló barátra is, akinek megkocogtathatja a hátát. Rámosolyog a szerencse, hiszen a következő beköltöző Kőris, a teknősfiú lesz. Igen ám, de Kőris igencsak ingerlékeny, főleg abban az esetben, ha doboznak nézik és dobálóznak vele. Így, mielőtt barátok lehetnének, meg kell tanulniuk kibékülni, bocsánatot kérni. Későbbi játékuk szintén tükrözi kettejük eltérő lehetőségeinek metszetét: focizni kezdenek, de teknősre optimalizált, azaz lassított tempóban. Egy háztetőre felrúgott labdájuk révén pár nappal később újabb barátot nyernek egy fiatal zsiráf, Juhar személyében.
A lassított foci tele van helyzetkomikummal, könnyedséggel és egyszerű, de következetesen megrajzolt szereplőkkel. Átélhetően közvetíti az ártalmatlan, kisfiús csínytevések zsánerszerű örömeit, Horváth Ildi animációs filmeket idéző illusztrációi pedig rögtön szerethetővé és önálló karakterré tesznek minden felbukkanó alakot.
Molnár T. Eszter meséi jóval rejtelmesebbek. Valljuk be: egy feje tetején álló elefántra lelni a veteményesben felvet néhány kérdést. Ahogy az is, hogy a Nevenincs Tanya lakói, Ottokár és Amália az első hüledezés után miért tessékelik ki kerek perec a váratlanul ott termett elefántot, Barker Karcsit. Attól sem lesz vonzó társaság a szemükben, hogy sok kerti munkában ügyesnek bizonyul, például újjáépíti a maga ledöntötte kerítést. Ha világcsavargó vagy és keresett muzsikus, mint ahogy állítod magadról, akkor menj utadra – így szól a határozott elutasítás. Hatalmas vihar kell ahhoz, hogy az elefánt nélkülözhetetlenné váljon mind a tanya, mind a szomszédos falvak lakói számára, de a kölcsönös megszelídülést rendre akadályozzák a Barker Karcsi koordinálatlan mozdulatai, öntörvényű döntései. Nem süpped bele a haszonállat szerepébe, mikor felfedezni van kedve: egy laza Bocs!-felkiáltással otthagyja befogadóit, akiket az éjjel még fülével takart be. Lényével nemhogy felfordulást vagy galibát okoz, de olyan alapvető másságot képvisel a közösségek megszokott életében, amivel próbára teszi ideiglenes befogadói türelmét. Nem beszélve nem mindennapi akciójáról, amiben egy beteg és siránkozó gebét juttat versenylói győztes pozíciójába, áthágva a lóversenyek íratlan szabályait.
A Barker Karcsi színre lép, és ott is marad történetei nagyvonalúan mesélnek a hasznosságon vagy kihasználáson túli befogadásról, és arról, hogy a személyes igények és az autonómia nem zárják ki, sőt, izgalmasabbá teszik közösségek együttélését. A fontos, de finoman kódolt belátásokat Máray Mariann álomszép illusztrációi kísérik.
Infó: Molnár T. Eszter: Barker Karcsi színre lép és ott is marad. Lackfi János: A lassított foci. Pagony Kiadó, 2025.
