A szerb elnök is tart egy erődemonstrációt, de a katonai parádé tankjai egyelőre csak a belgrádi betont tették tönkre

Phenjanban, Moszkvában, vagy Pekingben az év egyik fénypontja a katonai parádé, a méregdrága katonai eszközök felvonultatása. Júniusban még Donald Trump is megirigyelte a katonák felvonulásának gyakorlatát az autoriter államoktól, ő is szervezett magának egyet, bár ez nem úgy sült el, ahogy szerette volna.

A katonai parádék a tekintélyelvű politikusok cirkusza, amelyeknek elsősorban nem az a célja, hogy az adott ország erejét demonstrálják: saját hatalmuk szilárdságát próbálják igazolni. Bár a szerb hadsereg messze nem tartozik a legerősebbek közé, Aleksandar Vucic mégis úgy döntött, szombaton ő is katonai parádét szervez Belgrádban. A szerb elnök többek között ezzel próbál kikerülni jelenlegi szorult helyzetéből. Persze a a szerb fegyveres erők katonai egységeinek, fegyvereinek és felszerelésének bemutatása még csak meg sem közelítheti azt a parádét, amin Vucic szeptember elején vett részt Pekingben: a második világháború lezárására emlékező kínai katonai felvonulást, ezért komoly irigykedéssel szemlélhette a szerb elnök.

„Az egység ereje” elnevezésű katonai parádé előkészületeit múlt héten kezdték meg. A Szerbia Palota előtt már megjelentek a katonai felszerelések, beleértve a nehéz páncélozott járműveket is, amelyek közül a mintegy 48 tonnás T-84-es tankok emelkednek ki. Már ezek megjelenése is híven illusztrálta, hogy micsoda kettősség jellemzi a mai Szerbiát. Egyfelől ott a látszat, amely azt hivatott bemutatni, hogy Szerbia milyen erős állam, nagyszerű és méregdrága fegyverekkel. S ott a valóság: a nehéz tankok már az első új-belgrádi gyakorlatozásuk során tönkretették az új-belgrádi utakat. A közösségi oldalakra több tucatnyi felvétel került fel erről. A Nova.rs holnapján is átható fényképek tanúsága szerint az utak helyenként hullámosak, töredezettek lettek, máshol darabokra esett szét az aszfalt, de akad, ahol „csak” mély nyomot hagytak a lánctalpak. Sokan tették fel a kérdést a közösségi oldalakon: mi marad egyáltalán az utakból, ha a parádé napjáig majd minden nap felvonulnak a tankok? Hogy éli túl az aszfalt ezt a megpróbáltatást? Egyáltalán ki javítja majd meg és ki fizet érte?

Sokan a parádé elnevezését, az „Egység erejét” mosolyogták meg. Hogy lehet egységről beszélni abban az országban, ahol a társadalom megosztottabb, mint valaha? Ahol arról lehet képsorokat látni, hogy a rendőrség agyba-főbe veri a másként gondolkodókat, a tüntetőket? Ahol a hatalom egyre autoriterebb eszközökkel nyomja el a kormánytól eltérő véleményt képviselőket, s ahol a független média két zászlóshajója, az N1 hírtelevízió és a Nova tévé is veszélybe került a rezsim ügyeskedései nyomán?

Amint a Danas című lap emlékeztet rá, egy sor lehetőség lett volna arra, hogy megőrizzék az aszfalt épségét. Az egyik védelemtípus a gumibetétek telepítése lett volna. Olyan gumiból készült alkatrészekről van szó, amelyeket közvetlenül a fém sínekre szerelnek acéllemezek helyett. Csökkentik a kopást és a nyomást, elnyelik a rezgéseket és a súrlódást, csökkentik az aszfaltfelület kopását. Egy másik lehetőség az ideiglenes fém védőlemezek lennének. Ezek vastag acéllemezek csúszásgátló bevonattal, amelyeket az aszfalt azon részére helyeznek, ahol a lánctalpas jármű haladni vagy fordulni fog. Lehetővé teszik, hogy a jármű áthaladjon rajtuk anélkül, hogy a pálya közvetlenül érintkezne az aszfalttal, különösen kanyarodáskor vagy pályaváltáskor hasznos, amikor a talajra nehezedő nyomás és a súrlódás megnő. Alternatív védelemként az aszfaltkárosodás ellen gumi vagy speciális, az aszfalthoz adaptált lánctalpak is léteznek. Ezek is kevesebb kárt okoznak a felületben. Léteznek moduláris panelek is, amelyek gyorsan felszerelhetők és eltávolíthatók. Például az idei washingtoni katonai parádé során az amerikai hadsereg nagy fémlemezeket szerelt fel az utcák kulcsfontosságú pontjain, hogy jobban megvédjék az utat a 25 M1 Abrams harckocsi mozgásától.

Akkor miért nem tett ilyen óvintézkedéseket a szerb hadsereg? A Danasnak nyilatkozó Nikola Lunić geopolitikai és biztonsági tanácsadó szerint bár ilyen eszközöket valóban használnak világszerte, a magyarázat egyszerű: a szerb hadsereg nem rendelkezik ilyenekkel. „A tankjaink akár 50 tonnát is nyomhatnak. A tankoknak új, integrált gumiillesztésekkel ellátott lánctalpakra lenne szükségük, amelyekkel a hadseregünk soha nem rendelkezett” – mondja Lunić. Hozzátette, hogy nem csak a tankokkal kapcsolatban merül fel ez a probléma, hanem más katonai eszközökkel is.

Úgy véli, a katonai parádé nem éri meg az aszfalt rongálását. Ráadásul a 10 ezerre becsült résztvevő napi bérére összesen mintegy 110 millió dinárt (megközelítően 900 ezer euró) költenek. „A katonai parádé jelentősége minden tekintetben megkérdőjeleződik. A külpolitikai kontextust tekintve a bizalmatlanság tovább fokozódik a régióban, katonai értelemben pedig átmenetileg aláássa az ország biztonságát. Egy ilyen társadalmi válságban csak egy felelőtlen politikai elit költhet ennyi anyagi erőforrást egy katonai parádé megszervezésére” – mondja Lunić.