Ki nyerte a ki nem mondott, ki nem hirdetett csatát? A kérdés majd' egy hét elteltével is itt lebeg közöttünk: kamatozott-e Magyar Péternek, hogy kicsit pofátlanul, a nemzeti lobogó, a kokárda, a hazafiasság után még Orbán törzshelyét is megszentségtelenítette azzal, hogy oda, alig fél kilométerrel távolabb a Dobozy Kúriától, Kötcsére invitálta híveit. Már maga az ötlet is megosztó volt: akadt, aki provokációnak minősítette – magam is –, és akadt, aki jó ötletnek tartotta. A miniszterelnök biztos nem, gyorsan nyilatkozott is: miért pont ide jött, miközben van Magyarországon 93 ezer négyzetkilométernyi más hely is. (Csak zárójelben: a miniszterelnök-pártelnökből ezúttal (is) hiányzott a nagyvonalúság, elintézhette volna az ügyet humorral, némi szarkazmussal, vagy úgy hogy egyszerűen nem reagál...Na mindegy…)
De térjünk vissza az elejére: megnyerte-e valaki a kötcsei viadalt? Másként: ha már ennyire sikerült fókuszba helyezni a vasárnapi két szeánszot, az vajon melyik félnek hozott több plusz pontot. Nos: ne várják tőlem, hogy ítéletet hirdessek, az már csak azért is értelmetlen lenne, mert engem sem fogadnának el tárgyilagos ítésznek, másrészt ezt tényleg mindenki politikai ízlése szerint értékeli. Nyilván hiába várnám, hogy Menczer Tamás kijelentse: nem volt rossz a főnöke, de bizony hiányzott a beszédéből sok minden, például az egészségügy vagy az oktatás. De fordítva is igaz: Tarr Zoltán se fogja azt mondani, hogy Magyar beszéde foghíjas volt.
Szóval objektív mérce híján nem fogunk eredényt hirdetni, azt azonban értékelhetjük, hogy melyik beszédnek volt a nagyobb visszhangja, főleg utóélete. És ebben már vannak kapaszkodóink, látjuk érzékeljük, hogy melyik szónok mondatai tapadtak meg inkább a nyilvánosságban. Ha innen közelítünk, kétségünk sem lehet, hogy ez a verseny Orbán Viktor javára dőlt el. De nem úgy, ahogy azt egyes elemzők állítják. Már tudniillik azzal, hogy Magyar óriási ziccert hagyott ki. Nem tudom, mi lett volna számára az óriási ziccer. Azt azonban látom, hogy Orbán szövege miért vert nagyobb hullámokat. Ha tehát ez lenne a fokmérő, akkor biztos Orbán a győztes…Ezek a hullámok azonban inkább lefelé viszik a regnáló miniszterelnököt; a zavaros világkép, a magyar gazdaság hamis értékelése, a gazdasági válság magyarázata, amely szerint csak egy fél éves csúszásról van szó, Ukrajna végleges elveszejtése és három felé osztása, az EU jövendölt felszámolódása, valamit a saját híveinek a megfenyegetése súlyos zavartságról árulkodtak. Orbán kicsit korábbi önmagát átlépve, az utóbbi időben felmutatott bölcselkedő arcát maga mögött hagyva, radikális stílusra váltott – ami fura találgatásokra is okot adott –, és inkább megfejtendő, mint elgondolkodtató mondatokat hagyott ránk. Ránk hagyta, hogy találgassuk, mit is akart mondani. Hogy klasszikus idézzek: mit is akart a költő? Ezt még most sem tudjuk, noha bizonyos részleteket ott, ahol élvezheti a hazai pálya előnyét, igyekezett pontosítani. De most is: valódi kérdések mellőzésével.
Szóval azt nem tudjuk ki nyert múlt vasárnap, azt azonban igen, hogy ki veszített. Illetve még annyit, hogy Kötcse 19 négyzetkilométer.