fesztivál;antiszemitizmus;Belgium;zene;

Izraeli karmestert bojkottálnak Belgiumban

Az európai színpadok nem válhatnak olyan helyekké, ahol antiszemiták diktálják a programot – reagált a német kulturális államminiszter, Wolfram Weimer. 

Bár a múltban többször is a béke és a megbékélés mellett emelt szót, a karmester álláspontja a gázai offenzívával, az izraeli kormánnyal kapcsolatban nem elég egyértelmű – ezzel az indokkal mondták vissza a Müncheni Filmharmonikusok és dirigense, Lahav Shani szeptember 18-i fellépését a genti Flandriai Fesztivál szervezői.

„A visszavonás oka az volt, hogy a Tel-Avivban született Lahav Shani az Izraeli Filharmonikus Zenekar zenei igazgatója is” 

– reagált közleményben a zenekar és München városa. „Shani minden munkájában a megértés, a humanizmus és a párbeszéd mellett érvel” – áll a nyilatkozatban, amely elutasítja az izraeli művészek kollektív megbüntetését. „Az emberek színpadról, koncertteremből vagy más nyilvános helyekről való kitiltása származásuk vagy vallási hovatartozásuk alapján támadás az alapvető európai és demokratikus értékek ellen” – írták.

Wolfram Weimer német kulturális államminiszter Európa szégyenének nevezte a fesztivál döntését.

„Az európai színpadok nem válhatnak olyan helyekké, ahol antiszemiták diktálják a programot” 

– mondta. Maxime Prévot belga külügyminiszter szintén bírálta a fesztivál döntését.

Danny Driver brit zongorista, Mahan Esfahani iráni-amerikai csembalóművész, Joshua Weilerstein amerikai karmester és Kirill Zlotnikov izraeli csellóművész a Change.org oldalon közös petícióban tiltakozott. „Míg a Concertgebouw félrevezető indoklása biztonsági aggályokat említett a Jeruzsálemi Vonósnégyes 2024. májusi koncertjeinek lemondása okaként, most a genti fesztivál úgy döntött, pusztán az állampolgárságuk alapján büntet művészeket” – fogalmaztak. A petíciót eddig több mint 8500-an írták alá.

A Magyar Teátrumi Társaság felhőtlen ünnepnek szánta a keddi Országos Színházi Évadnyitót, amire Koós Boglárka tragédiája, a miniszter által emlegetett romboló szabadosság, a Nemzeti Színház főigazgatója által ismételt kettős mérce, és a Magyar Színházi Társaság távolléte hosszú árnyékot vetett.