Sokan találgatták: kinek is üzent Orbán Viktor vasárnap, a kötcsei beszéde végén. Ezt mondta: „Semmi nem lesz elfelejtve, minden fel lesz jegyezve és minden el lesz rendezve”.
Nem állítom, hogy engem meglepett a mondat, de azért mégis furcsa volt: egy nagyívűnek szánt előadás zárásaként, amelyben a szónok lényegében elrendezte a világ dolgait, elhelyezte Magyarországot azon a koordináta rendszeren belül, amelybe ő tette hazánkat, elemezte a nagyhatalmi politika lényegét, felosztotta Ukrajnát különböző zónákra, feloszlatta az Európai Uniót, szóval igazán komoly víziót rajzolt fel, és ezek után bedob egy olyan mondatot, amely a „kötelező követnetek engem” felszólításon túl, még meg is fenyeget, ha nem ezt teszed. Ez igazán váratlan volt és nem illeszkedett a mondandó ívéhez. Mondom, engem nem lepett meg, Orbán személyiségébe a kijelentés bőven belefér, de az igaz: ritkán fordul elő, hogy a Vezér a nyilvánosság előtt figyelmezteti a sajátjait, jelenti be: mindent feljegyez, és mindennek következménye lesz. Az már-már természetes, hogy a hatalom birtokosa, növekvő bizalmatlanságában, leszámol a sajátjaival is, árulást és árulót lát ott is, ahol nincs ilyen. A történelem számos példát mutatott már erre; a diktátorok előbb-utóbb eljutnak ebbe az állapotba. De inkább az az általános, hogy a nagyközönség előtt az ellenfélből csinálnak ellenséget; a belső leszámolás csendben – de véresen – ,a háttérben zajlik. Ezért is folyik most a találgatás: kinek üzent a miniszterelnök? Kik azok, a Fidesz belső és külső köreihez tartozók, akik innen kezdve nem lehetnek nyugodtak. Mert az a jegyzetfüzet nem most kezd el íródni, abba már bőven vannak nevek és esetek. Hogy ki lát bele, nem tudni. De aki igen, az se legyen nagyon biztos önmagában. Ne legyen, mert a Vezér elkezdett árulókat látni maga körül. És mindent meg is jegyzett. Azt is, ami meg sem történt.