„Kiskakasból nem lesz nagykakas” – mondta Orbán Kötcsén, gyaníthatóan mivel az Adrián felejtette a beszédíróját, a pártban meg már régen nem merik neki mondani, hogy „főnök, most hülyeséget beszél”. Nos, a tényvalóság az, hogy nagykakas az bizony többnyire kiskakasból lesz. Az, amit Kötcsén láttunk, nos, az sokkal inkább arról szólt, hogy ott egy nagykakasból lett – már elnézést – nagy kakás.
Eddig az álmos-bágyadt szép kis somogyi falu volt az, ahol ősz elején a lebarnult fideszesek összejöttek, hogy kipihenjék a délszaki nyaralás fáradalmait, a magánrepülőgépes terminálok csendjéből a magyar kormánypolitika szellemi pezsgésébe vessék magukat, azaz meghallgassák a Dobozy-kúria kertjében Orbántól, hogy mit kell majd jó sokszor meghallgatniuk az évben.
Mivel Kötcse biztos távolban volt Budapesttől, így oda mindenki egy szál autóval érkezett, majd gyalog közelítette meg az Orbán-szeánszoknak helyszínt adó Dobozy-kúriát, fenntartva az illúziót, mintha az állampárt titokban még mindig rendszerváltó értelmiségiek szellemi műhelye lenne, és nem egy halom, időközben milliárdossá lett putyinista néptől, világtól mindinkább elzárt közpénzevő szektája.
Erre most elég volt annyi, hogy Magyar Péter beharangozta, ő is elmegy Kötcsére. Mire a pajzsukon piros fejű üvöltő oroszlánt viselő fideszharcosok azonnal ketrecbe bújtak, kordonerdővel, rendőrökkel, TEK-esekkel vették körül magukat – talán több hónapnyi hideg élelmet is felhalmoztak, ha a nép megostromolná a kötcsei dombtetőt. Sajátos formája a harcnak, annyi szent, amikor a magát jóval nagyobbnak, erősebbnek tudó, Brüsszelt és Európát meghódítani készülő hadsereg ennyire összetojja magát egy kisebb huszárbandérium látványától.
Keresem az ide illő hadászati műszót, de momentán nem jut eszembe, talán a kormányzat fő önmegadásügyi szakértőjének, Orbán Balázsnak van erre is valami jó ötlete.