Nézem a 2020 nyarán, a Színház- és Filmművészeti Egyetem modellváltása idején lapunkban megjelent párhuzamos interjúhoz készült fotót. A képen Koós Boglárka és egyik osztályfőnöke, Fullajtár Andrea, akivel együtt nyilatkozott. Egymás vállát megtámasztva állnak.
Amikor Fullajtár Andreát felhívtam, hogy beszélgessünk, azonnal azt ajánlotta, hogy egyik növendékét is vonjuk be a diskurzusba. És rögtön Boglárkát javasolta, akit akkor ismertem meg személyesen.
Mosolygó, nagyon érzékeny és figyelmes volt. Emlékszem, fel akart készülni a beszélgetésre és előre kérte, hogy küldjem el a témákat. Aztán később akkor is beszélgettünk, amikor portrésorozat készült az akkor már végzett osztály tagjairól. Arra a kérdésre, hogy mi volt az első meghatározó színházi élménye azt válaszolta: „Nézőként az első színházi élményem a Bors néni volt a Kolibri Színházban Molnár Piroskával a főszerepben, hat-hétéves lehettem. Később a Szent István Gimnáziumba jártam, ahol mi, diákok gyakran készítettünk előadásokat iskolai ünnepségek ürügyén és egy alkalommal megcsináltuk Pintér Béla Kaisers Tv, Ungarn című darabját, amire meghívtuk Pintér Bélát is, aki el is jött, sőt azt is elmondta, hogy szerinte az egyik jelenet humorosabb volt, mint az ő verziójuk.” Arra pedig, hogy mit adtak az egyetemi évek azt mondta: „Először tanár szerettem volna lenni. Aztán mégis újragondoltam, és végül egyértelművé vált, hogy az SZFE-re jelentkezem. Szerettem verset mondani, jártam néptáncra. Nehéz volt bevallani magamnak, hogy színész akarok lenni, de miután ez sikerült, mindent feltettem magamban egy lapra. Nem jelentkeztem máshová, nem is vettek fel először. Egy évet a Nemes Nagy Ágnes OKJ-és színészképzésre jártam, ahol rengeteget tanultam. Amikor felvettek minket, az osztályfőnökeink beszéltek arról, mennyire fontos, hogy csapatként tudjunk együtt dolgozni. Mindig adtak olyan feladatot, amit tizenötünknek kellett egyszerre megoldani. Azt megtanultam, hogy a csapat erejéből fakad az én erőm is és ezt szeretném továbbvinni. Remélem azt is, hogy fogunk még együtt dolgozni az osztállyal.”
Ma már tudjuk, hogy ez nem következhet be. És sok minden nem, pedig az elmúlt néhány évben több színházban is játszott, fontos és sokféle szerepet, filmekben és televíziós sorozatban is láthattuk, az elmúlt évadban pedig Budaörsre szerződött.
Legutóbb a Cyrano de Bergerac című előadásban, illetve Az igazság gyertyáiban láttam. A Budaörsi Latinovits Színház így búcsúzik tőle: „Koós Boglárka, köszönjük, hogy velünk voltál, velünk játszottál, amíg csak tudtál…”
Egy földi angyal az égbe kívánkozott.
