Népünnepély lett Majka koncertje, Pécsen még soha nem voltak ilyen sokan egy kulturális rendezvényen

8-10 ezer nézője és még legalább ennyi hallgatója volt Majka koncertjének péntek este Pécs belvárosában. A Széchenyi téren felállított színpad előtti 4 ezer négyzetméteres placc zsúfolásig megtelt nézőkkel, a produkcióhoz vezető fél tucat utca pedig 20-30 méter hosszan bedugult a koncertre be nem férőkkel, így utóbbiak a műsorból semmit se látva hallgatták végig a rapper nótáit. Megkockáztatható, hogy a baranyai megyeszékhelyen soha nem volt még ekkora részvétel egy kulturális rendezvényen.

A kormány médiája jól láthatóan nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel. A koncert előtt azon fanyalgott néhány Fidesz-portál, hogy Pécs miért Majkát hívja meg a város napjára (eredetileg ugyanis szeptember 1-én, Pécs napján lett volna a koncert, de a sztár betegsége miatt halasztani kellett), illetve azon méltatlankodtak, hogy a hitelre szoruló önkormányzatnak erre miért van 15 milliója (azon korábban egyik lap se akadt ki, hogy miért rendezünk 10 milliárdért tűzijátékot, miközben az amúgy is magas államadósság az elmúlt 5 évben megduplázódott). Szombaton a bama.hu, az egykori megyei lap jogutódjának névtelen propagandistája azon sajnálkozott, hogy mennyi szemét maradt a rendezvény után, és a publikum meggyalázta a virágágyásokat. Arról is szólt a szerző, hogy a nézők megrongálták a tér épületeit bemutató bronzmakettet. Az egyik főtéri étterem teraszán asztalt foglaló vendég meg azért panaszkodott a lapnak, mert a koncertre érkezők tömege miatt rosszul érezte magát.

Másnap - tanúkkal - megnéztem a virágágyásokat, és nem voltak legyalázva, aztán megvizsgáltam a makettet, de - szerencsére - azt sem rongálták meg. A panaszkodó vendégről meg annyit: ha létezett is egyáltalán az az állítólagos nyilatkozó, akkor alighanem egyedül maradt depressziós hangulatával, ugyanis a rogyásig megtelt teraszok szinte minden magyar anyanyelvű vendége – tapasztalataim szerint - azért foglalt asztalt, mert Majkára jött, róla beszélt és ellenzéki nézeteit osztotta meg a társaival.

A rekordnézőt vonzó koncertre, annak fogadtatására egyetlen szót se fecsérelt a cikknek látszó írás betűvetője. Ennek ellenére akadt olyan kormányközeli portál, ami átvette az igaztalan tartalmú szöveget.

Bevallom, a koncertet magam se láttam, merthogy „hallóhelyre” szorultam. Nem vagyok avatott ismerője-ítésze a rap-nek és Majkának, s egyébként is elsősorban a közönségre voltam kíváncsi, arra, hogy kik jönnek, miért jönnek, hogy érzik magukat, történik-e valami rendkívüli? Megfigyelésem szerint a közönség harmada jól ismerte Majka dalait, őket a sztár és csapatának hatásosan felépített műsora magával ragadta, elvarázsolta. A többnyire tizen-huszon éves rajongók daloltak és – táncra hely nem lévén – önfeledten csápoltak. A publikum nagyobb fele azonban legfeljebb Majka Csurran, cseppen című Orbán-paródiáját ismerte, s annak refrénjébe ugyan néha ők is beszálltak, ám utóbbiak nem énekelni jöttek, hanem azért, hogy együtt legyenek és ünnepeljenek. Felhőtlen jókedvvel várták és nézték-hallgatták végig a műsort, mert mint azt – kérdésemre válaszolva - egybehangzón elmondták: azt látják, hogy egyre erősebb a kormányváltást akaró emberek tábora.

A tér néhány pontján, a magasabb kőszegélyen álló nézőket a koncert előtt arra kértem, hogy amíg fotózok, hadd kapaszkodjak fel melléjük. Ők összehúzták magukat, segítettek fellépni, és megtámasztották derekamat-hátamat. Egy ötvenes férfi biztatott, hogy maradjak még, mert bár kényelmetlen így, de fontos, hogy meg legyen örökítve ez az este.

- Miért annyira fontos? – kérdeztem őt.

- Mert ez, amit itt lát, ez a vidám tömeg, ez tulajdonképpen a remény – felelte felesége egyetértő mosolyával megerősítve.

Amúgy a koncert hatvanadik percében eljátszott Csurran, cseppen után a közönség itt-ott belekezdett a „mocskos Fidesz!” üzenet utóbbi hónapokban divatossá vált skandálásába, ám a tömeg túlnyomó többsége nem vett ebben részt, így öt-hat ismétlés után elhalkult-elenyészett a kormánypárt demonstratív ócsárlása. Maradt a jókedv és a remény.