fehérterror;Orbán-rezsim;

Ne játszd újra, Vologya!

Hosszú menetelés

Tudjuk, hogy a Papp László Sportarénában tart szeptember 20-án nagygyűlést az Orbán által kreált újabb szerveződés, a Digitális Polgári Körök mozgalma. Kár, hogy nem novemberben gyűlnek össze, mert akkor joggal mondhatnám: ez egy igazi évfordulós ünnepség. 1988. november 28-án az új pártfőtitkár, Grósz Károly azt gondolta, hogy az akkori Sportcsarnokban előadott, dinamizáló beszédével megállítja, sőt megfordítja a párt hangulatjelentéseiből kiolvasható hangulatromlást, amit a kettős elbizonytalanodás okozott. A zavart egyrészt a megroggyant gazdasági-pénzügyi helyzet, illetve a gazdasági reformok újraindulása (társasági törvény, liberalizálás, a Budapesti Értéktőzsde rehabilitálása, az új adótörvények - szja, áfa, társasági adó), másfelől az év májusában Kádár János leváltása keltette.

GRÓSZ KÁROLY BESZÉDÉBŐL A FEHÉRTERROR EMLEGETÉSE MARADT MEG, PEDIG SOKKAL AKTUÁLISABB LENNE MOST ANNAK ELSŐ FELE. „A Párt közli ellenfeleivel is és ellenségeivel is, hogy birtokolja szerte az országban a sportcsarnokokat, a munkahelyeket, a területeket és természetesen – ha kell – az utcákat is. Megüzeni, hogy jelen van, nehogy félreértsék vagy rosszul magyarázzák higgadtságát, türelmét, megértését.” „A magyar párt és a társadalom jó irányba halad előre, de rögös az út, és benne van a bukás esélye is. Ellenségeink is tudják ezt, és spekulálnak rá. A harc eredménye csak tőlünk függ, mert osztályharc ez a javából. Attól, hogy képesek vagyunk-e visszanyerni önbizalmunkat, magunk mellé tudjuk-e állítani a józan erőket, s ha kell, határozottan tudunk-e lépni az ellenséges, ellenforradalmi erőkkel szemben. Ha igen, megmarad a rend, a biztonság, túljutunk gazdasági nehézségeinken, megőrizzük értékeinket, s egy új, korszerűbb és hatékonyabban működő magyar szocializmust hozunk létre. Ha nem, az anarchia, a káosz és – ne legyen illúzió – a fehérterror fog eluralkodni.”

Az MSZMP vezetése jól érezte, hogy kicsúszott a lába alól a talaj, jóllehet még küzd az egyébként valóban hasznos, progresszív irányú gazdasági reformok megvalósítása érdekében, akár saját retrográd erőivel szemben is. De a történelem menetét már nem a párt vezetése határozza meg. A Gorbacsov által diktált peresztrojka és glasznoszty dönti el a szocialista világ sorsát, amiről még maga Gorbacsov sem tudta, hogy rövidesen mint emlék köszön vissza a történelemkönyvekből.

Grósz Károly a bolsevikok élén még „szívózott”, de a nép hangulata már nem volt visszafordítható. Hogy ebből mindenre kiterjedő káosz lesz-e, vagy rendszerváltás, ahogyan azt a Magyar Bálint által kitalált szóval a liberális pártot alakító értelmiség követelte, s ahogyan később az Ellenzéki Kerekasztal végigtárgyalta, akkor még nem lehetett tudni. Azt azonban a Grósz Károly által kezdeményezett 1988 novemberi pártaktíváról már mindenki sejtette, hogy nincsen rajta áldás..

LESZ-E ÁLDÁS IDÉN SZEPTEMBERBEN A HARCOSOK KLUBJA SÁTORALJAÚJHELYI EDZŐTÁBORÁN VAGY A DIGITÁLIS POLGÁRI KÖRÖK SPORTARÉNABELI ÖSSZEJÖVETELÉN? Annyit tudunk, hogy a polgárháborús hangulat szításán a kormány által uralt erőszakszervezetek javában dolgoznak. Ha a „harcosok seregszemléjén” Orbán - Grósz Károly nyomdokába lépve - elsorolja majd, hány területet birtokol, akkor attól tartok, nem az fog bekövetkezni, amire számít, hogy hívei fellélegeznek, hanem sokkal inkább soraikban is kitör majd a pánik.

Pedig a polgárháborús készülődés ezer jelét látjuk. Az ukránellenességet felszítani hivatott zűrös akciókra rímel a magyar származású hadkötelezett állítólagos agyonverése is. Ezekkel a provokációkkal készíti elő Orbán a magyar fegyveres erőszakszervezetek képviselőinek esetleges utcai grasszálását, amire a Covid idején már láttunk példát, hiszen visítva menekült a vírus, látva a golyóálló védőmellényt és gépkarabélyt viselő magyar katonákat.

A „katonásdi” eluralkodásának, vagy másképpen a megrendült önbizalom fegyveres megerősítésének újabb jele, hogy még a polgári titkosszolgálatok is hatósági jogköröket kaptak: a Kormány 254/2025. (VIII. 7.) Korm. rendelete a személy- és létesítményvédelem veszélyhelyzeti szabályairól gyakorlatilag átírja a kétharmados nemzetbiztonsági törvényt. Eleddig nem volt példa európai demokráciában arra, hogy a titkosszolgálatok hatósági jogköröket kapjanak, és rendőrök helyett/mellett fegyveres titkosszolgák és a honvédek legyenek jogosultak az állami vezetők védelmére: ebben benne van a személyek elfogása és előállítása; épület, építmény, helyszín, csomag és jármű átvizsgálása; ruházat átvizsgálása (motozás); közterületet lezárása; nyilvános intézmények működésének korlátozása; belépés magánlakásba – külön írásos utasítás birtokában – ellenőrzés, a helyszín megfigyelése és biztosítása céljából; területet lezárása, és annak megakadályozása, hogy oda bárki belépjen vagy onnan távozzék. Mindez természetesen nem a választások előtti megfélemlítés érdekében történik, hanem az ukrajnai helyzetre hivatkozással.

A KÉT SPORTCSARNOKBAN ELMONDOTT BESZÉD KÜLÖNBSÉGE AZ LEHET, HOGY AMÍG GRÓSZ KÁROLY NEM TÁMASZKODHATOTT OROSZORSZÁGI SEGÍTŐTÁRSAKRA, ADDIG ORBÁN BESZÉDÉT VÉLHETŐEN ELŐSZÖR OROSZUL ÍRJÁK MEG. Grósz Károly 1988-ban azért sem tudott erőt mutatni és önbizalmat erősíteni az embereiben, mert éppen ellentétes irányba haladt, mint amit a történelem diktált, hiszen kivételesen „a fagy nem a Kreml felől jött”. Gorbacsov parancsára ugyanis a szovjet katonák éppen kivonultak Afganisztánból, Gorbacsov -akiből a Szovjetunió elnöke is lett – találkozott a megbékélés reményében Ronald Reagannel, és ösztönözte a további reformokat.

Orbán azonban továbbra is szolgai alázattal másolja a Putyin által előírt lépéseket. Eddig „spanyolfallá” alakította a demokratikus intézményrendszert, hatástalanította a fékek és ellensúlyok rendszerét, oligarcháinak nyújtotta át a hazai lakosság vásárlásaira alapozott iparágakat (szolgáltatások), „kipaterolta” a nemzetközi pénzügyi szervezeteket, „kiseprűzte” a Soros egyetemet, és botot dugott az európai intézmények kerekeinek küllői közé, ha azok meg akarták fékezni az agresszor Putyint.

Orbánnak szinte minden mondata oroszból fordított, hiszen eljutottunk már oda is, hogy létrehozta – orosz mintára – a Szuverenitásvédelmi Hatóságot, és megbélyegzi azokat a személyeket és szervezeteket, amelyek külföldi pénzügyi támogatást élveztek, beleértve az Európai Unióét vagy az ENSZ-ét. A legújabb, ám most már leplezetlen orosz befolyást, sőt fenyegetést hordozó beavatkozás, hogy az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SZVR) honlapján megjelent egy közlemény, amelyet a magyar állami hírügynökség, az MTI kritika nélkül lehozott „Az Európai Bizottság hatalomváltást akar elérni Magyarországon” címmel.

A közleményben – amelynek nyelvezete a szovjet időket idézi – az orosz kémszolgálat azt írja, hogy Brüsszelben „dühöt” váltottak ki Magyarországnak a kollektív döntéshozatalt befolyásolni akaró kísérletei, elsősorban Oroszország és Ukrajna ügyében. „Az európai bürokrácia számára az utolsó csepp a pohárban Magyarország azon döntése volt, hogy blokkolja az Európai Unió új költségvetési tervezetét” – fogalmaznak. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke komolyan fontolóra vette a magyarországi „rendszerváltás” forgatókönyveit, és Magyar Pétert tartja a kormányfői poszt legesélyesebb várományosának, akinek támogatására már jelentős anyagi, adminisztratív, média- és lobbierőforrásokat mozgósítottak. A szolgálat szerint német pártalapok, néhány norvég emberi jogi civilszervezet és az Európai Néppárt is kész ehhez eszközöket biztosítani.

A szovjet/orosz hatalom eddig sem spórolt a „Nyugat” megrágalmazásával, sztálini nyelvezetű anyagok magyarországi átvétele azonban Orbánék működésében is újdonság, 

és előrevetíti, hogy Orbán is ugyanúgy beszélhet majd fehérterrorról, mint Grósz Károly, csak épp azt ő maga fogja aprólékosan előkészíteni. A kérdés az, hogyan fogjuk túlélni a most már nem „Szolnokról” (ahol annak idején állítólag a forradalmat leverni készülő Kádár János felolvasta a rádióbeszédét), hanem Budapestről elhangzó, oroszból fordított fenyegető szavakat.

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.