Kalandos hete van a kormánypártnak.
Már az is érdekes, hogy nem Orbán a túravezető a monstre kínai erőfitogtató díszszemlére és találkozóra szervezett kalandtúrán. Neki itthon van sürgős dolga. A világmegváltó pozícióból kénytelen leszállni a nemzetmentő szerepbe. Ami, lássuk be, mégiscsak szűk terep egy ekkora elmének. Vagy ekkora ambíciónak.
Mintha a Mount Everestre készülő bajnok a Gellért-hegyre kényszerülne. Hiába az a szép kereszt a tetőn a szovjet katona helyén, mégsem ide vágyott igazán. Ráadásul a Gellért-hegy oldalán remek csúszdák vannak, az unokáim imádták. Miniszterelnökök kevésbé szokták élvezni a lecsúszást.
Talán nem is sajnálja nagyon az elmaradt kínai vizitet, ahol amúgy is csak mellékszereplő lett volna. Még csak nem is Putyin volt az igazi sztár, hanem Hszi. Ő mutathatta be katonai erejét és széles szövetségi rendszerét, amelynek azért Putyin és az észak-koreai Kim Dzsongun az ékköve. Ők hárman most először vettek részt közös találkozón, amelynek az üzenete a Nyugatnak szól. Kim hitet is tett Putyin hadseregének további támogatása, a „közös harcnak” nevezett ukrajnai agresszió mellett. De, mint Szele Tamás megfogalmazta, ebben a zenekarban most „Peking a prímás, Moszkva a brácsás”. Szijjártó és a magyar kormány legfeljebb a kissrác, aki ott sündörög, hogy a fröccsöt hordja a muzsikusoknak. Jó, ha nem ő fizeti, de nagyon úgy fest, hogy a kínai vasútvonal építésénél vagy a befulladó akkugyáraknál ez is megesik. Szijjártó, de Orbán sem versenyezhetett volna a Kim Dzsongunt körbevevő hajcihővel, aki páncélvonatán külön vécét is hozott magával. Testőrei még a poharát is hazavitték, nehogy hagyjon valami nyomot, amit analizálva baráti riválisai az egészségi állapotára következtethetnek. Szegény Szijjártónál egy árva bili sem volt, furcsán is vette volna ki magát. Ahogy az is, ha az eszcájgot becsomagolja. Magyar hatalmasságok esetében jobban szoktak figyelni az ezüstkanalakra.
De volt még egy ok, ami Orbánt távol tartotta. Mint a Figaro és más lapok mellett a Népszava is megírta, nem akarta végképp kihúzni a gyufát Trumpnál.
Úgyis recsegnek-ropognak a barátság tartógerendái, az amerikai elnök morogni kezdett az orosz energiafüggőség miatt. Már csak a Kínával való miniszterelnöki bratyizás hiányzott volna. Trump közölte is a pekingi parádé után, hogy a cél az USA elleni konspiráció volt. És tényleg.
Más kérdés, hogy Trump szívós munkával mindent elkövetett, hogy ezt a bajt a fejére (fejünkre) hozza. Mert a találkozón most India is részt vett, ami mégiscsak többé-kevésbé demokratikus ország, ha a vezetője éppen Trump példáját követve nyirbálja is ezt a demokráciát. Ráadásul ő és országa korábban Trump barátja és támogatója volt, éppen Kína ellensúlyaként lehetett rá számítani. De az amerikai elnök elvadult és meggondolatlan vámpolitikájának sikerült őt is az „ellenfél” karjaiba löknie. Gratulálunk, elnök úr. Nemhiába nevezi a Guardian a találkozó kapcsán „az apokalipszis négy lovasának” Hszit, Putyint, Kim Dzsongunt és a másik oldalon álló Trumpot.
Hszi máris igyekszik szorosabbra vonni a Kína–India-kapcsolatot. „Eljött az idő, hogy az elefánt és a sárkány együtt táncoljanak” – mondta, a két ország jelképeire utalva. Ott ropja velük az orosz medve is. Hogy mi jut ebből Szijjártónak és Orbánnak, nem tudni. Talán majd miniturulként repkednek a fejük felett. Csakhogy nemigen ajánlatos a hármak lábai alá kerülni. Pláne oda önként kívánkozni.
Olyannyira, hogy már Orbán egykori külügyi államtitkára, Bába Iván is „külpolitikai botránynak” nevezi a Nyugat-ellenes, EU-ellenes, Putyin-barát mulatságon való részvételt.
De Orbánt már nem a vb, hanem az itthoni rangadó izgatja. Holnap Kötcsén komoly meccs várható. És nem tudni, kié a hazai pálya. Magyar Péter a helyszínen akarja szembesíteni a két politikai imázst: az országrontó elit a luxuscuccaival a fideszes bulin, a „nép” képviselői az utcán, beüzenve a milliárdosok vagyonadójáról az Orbánt hallgató érintetteknek. A Fidesznek át kellett írnia a megszokott forgatókönyvet. Nyilvános közvetítést adnak a tanácskozásról. („Mi tiszta lapokkal játszunk” – írja Orbán. Eszerint eddig nem?) A rendező alapítvány külön hangsúlyozza: most sok fiatalt hívtak. Gondolom, imádkoznak, hogy azok legalább farmerben jöjjenek. Nem lennék meglepve, ha a résztvevők bizalmas dresszkódot kapnának: az istenért, hagyják otthon a Vuitton táskákat és a milliós rucikat. Németh Szilárd paprikás krumplija és pacalja maradhat, az kellően népi. Lehet, hogy Várkonyi Andreát már agitálják, nincs-e kedve ezúttal migrénre hivatkozva otthon maradni.
De Orbán fő aduja, hogy a Tisza balhézni jön. Tudja: ez az ország nem szereti a felfordulást, a radikalizmust. Most az nyer, aki békés és fegyelmezett. Éppen ezért egy kis provokációt is bekészíthetnek.
Orbán Kötcse kapcsán következetesen „balhézó kiskakasnak” titulálja Magyart. Bármit gondoljunk Magyarról, úgy látszik, Orbán nem olvasta a kiskakas gyémánt félkrajcárjáról szóló mesét. Abban a kiskakas vissza akarná szerezni a török császár kincseskamrájából a sok rablott holmit.
Úgy emlékszem, a végén a török császár hoppon marad.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.