Valóban gyakoribbak a fiatal sportolókkal szembeni szexuális visszaélések vagy csak az utóbbi időben ezek nyilvánosságra is kerültek?
Egymás után jutnak felszínre a bántalmazó edzőkről szóló hírek, és bizonyos sportágakban a szexuális visszaélések gyakoribbnak tűnnek, azonban a nemzetközi vizsgálatoknak nem sikerült sportágspecifikus különbségeket kimutatni. Viszont kiderült, hogy a zárt terek, az öltözők vagy az edző autója nagyobb eséllyel lehet egy zaklatás helyszíne. Kockázati tényezőt jelent, ha a sportoló nincs igazán jó kapcsolatban a szüleivel, tehetséges, edzője iránt elkötelezett, valamint ha az edző középkorú vagy idős férfi, akinek akár országos hírneve van. Ugyanakkor az is tény, hogy a rendszerváltás előtti időkben ez a téma társadalmilag tabunak számított, ma már kevésbé az.
Egyéni vagy csapatsportágak inkább a veszélyeztetettebbek?
Egyéni sportolók esetében gyakoribb, hogy a serdülőkorú versenyző mindenképp meg akar felelni nagy hatalmú edzőjének, a szaktekintélynek, akinek a figyelméért verseng. Az ő szemében az edző az Isten, megkérdőjelezhetetlen, pláne, ha ehhez nem párosul megfelelő apakép a fiatal családjában, ezért ezt a szerepet is átveszi az edző, aki hatalmával, érettségével visszaélve manipulálja, behálózza a gyereket, kiszolgáltatottá teszi. A szexuális visszaélést rendszerint megelőzi a grooming folyamata: az elkövető előkészíti a terepet, egyre szorosabb bizalmi kapcsolatot alakít ki áldozatával, de ebből a környezet semmit nem észlel. A szexuális ragadozó fokozatosan eléri, hogy áldozata azt teszi, amit ő akar, feltétlen lojalitást követel, miközben kortársaitól elszigeteli a gyereket, majd a szexuális abúzus kezdeményezése után titoktartást követel. A fiatal sportolóval az edzője elhiteti, hogy ez nem zaklatás, hanem egy eleve elrendelt szerelmi történet: ők ketten a világ ellen, egy küldetés, amit ők együtt teljesíthetnek. A szexuális visszaélések áldozatainak többsége az élsportban is nő, illetve lány, ahogy az a társadalomban is.
Mi tekinthető abúzusnak? A szexuális egyértelmű, de hol a határ a maximális teljesítmény kikényszerítése és az érzelmi bántalmazás között?
A szexuális visszaélés hosszú távú következményeit tekintve kiemelkedik a bántalmazások közül, de az abúzusnak van más formája is. Jellemzően az élsport elvárásai a sportolót távol tartják a felnőtté válással járó általános élettapasztalatok megszerzésétől, így a gyerek élete teljes mértékben a sport világába ágyazódik. Sajnos gyakran az edző a teljesítményt helyezi előtérbe a gyermek jóllétével, egészségével szemben. A győzelem mindenek felett álló értéke teszi a gyermeket kiszolgáltatottá. És ez akkor is így van, ha az edző nem szándékosan árt. Ugyanakkor a verbális viselkedés nagymértékben befolyásolja a sportoló önértékelését. Az edző annál erősebb, minél sikeresebb a sportolója: a győztes edzőnek pedig egyre nagyobb lesz a hatalma. Az érzelmi bántalmazás az, amikor a felnőtt olyan emocionális sérülést okoz a gyermeknek, ami negatívan befolyásolja a mentális, szociális vagy érzelmi fejlődését. Ez lehet a rendszeres kiabálás, megalázás, bűnbakképzés, gúnyolódás, elszigetelés, fenyegetés, kritizálás, agresszív viselkedés vagy például a felszerelések dobálása. A fiatalok azonban az összes bántalmazási forma közül a figyelem és a támogatás megtagadását vélik leginkább kétségbeejtőnek, ugyanakkor úgy érzik, a verbális bántalmazás, szidalmazás szükséges lehet a legjobb teljesítmény eléréséhez.
„Ők ketten megosztva uralkodtak, egy párizsi versenyen az egyik férfi úszó Széchy szobájában, a másik Zemplényiében aludt”Lényegében elfogadják, önmagukban legitimálják a bántalmazást?
Sokszor megtagadják érzéseik létjogosultságát, amikor azt látják, hogy jól teljesítenek. Ekkor a visszaélést pozitívnak értékelik, a siker igazolja a bántalmazást. Akkor is, ha ez az érzelmiből átlép a szexuális bántalmazásba. Ilyenkor a felnőtt saját szexuális szükségleteire, izgalmára, kielégülésére használja fel a gyereket vagy más módon teszi a szexuális viselkedésének részévé. Ide tartoznak a nem megfelelő érintések, a tapogatás, a szexuális közeledés minden formája, ajánlatok és pornográf tartalom mutogatása a sportolónak. A sportolókkal szembeni szexuális bűncselekmények elkövetői leggyakrabban a férfi edzők.
„Azoknak a sportvezetőknek, akik a pedofil, gyermekbántalmazó Széchy Tamást mindmáig népszerűsítik, nincs helyük a közéletben”A gyerekek miként élik meg a traumát? Képesek feldolgozni, ami velük történt vagy...
Nem értik, és döbbenetet éreznek a történésekkor, és természetesen életkor- és személyiségfüggő, hogy miként próbálnak megküzdeni a teherrel. A gyerek önmagát hibáztatja, hogy nem volt ereje kilépni a helyzetből, hogy teljesen lefagyott, hogy nem tudott cselekedni. A szexuális abúzus áldozata tipikusan önmagát kezdi okolni, hogy miért nem tépte ki magát a kezéből, miért nem üvöltött, miért nem csapta rá az ajtót. Ez élethosszig elkísérő súlyos teher. De a hallgatás kultúrája is nagyon erős: csakhogy egy sportszervezet, egyesület is bűnrészes éppúgy, mint az a szülő, aki tisztában van az etikátlan edzői tevékenységgel, mégis csöndben marad.
Milyen tünetekre kell figyelniük a szülőknek?
A legfontosabb egy olyan bizalmi kapcsolat kiépítése a gyerekkel, hogy szégyenérzet nélkül merjen a szülőhöz fordulni, mert számíthat a feltétel nélküli szeretetére és támogatására. Ezt serdülőkor előtt kell kialakítani, az viszont mindenkor lényeges: figyelni a jelekre, ha megváltozik a gyerek viselkedése, étvágya, hangulata, alvási szokásai, esetleg levert, hirtelen befelé fordulóvá válik vagy éppen furcsa szokások jelennek meg nála. A pedofil magatartás bizonyos százalékban továbbadódik, sokszor tapasztaljuk, hogy a szexuálisan bántalmazott gyerekből lesz később a szexuálisan bántalmazó felnőtt, és sokszor épp az a korosztály a preferenciája, amelyik korban őt bántalmazták. Ha szemet hunyunk, akkor tovább folytatódnak a traumák, és fennmarad ez a fajta gyermekbántalmazó közeg, mondhatni, generációkon keresztül átöröklődik.
Mennyi idő után képes egy bántalmazott gyerek erről beszélni?
A kezdetektől általában több mint két évtized telik el. De sokan soha nem fogják elmondani a traumájukat. Vannak, akik maguknak sem ismerik be, hogy abuzálták őket, esetleg vakfoltjuk van. A poszttraumás stressz képei villanásszerűen végigkísérik életüket. A gyerekek túl fiatalok ahhoz, hogy felfogják, mi történik velük, illetve hiányozhat a megfelelő szókincsük is a bántalmazás leírásához. Rettenetesen súlyos lelki következményei vannak, ha a közvélemény, a szülő, a közeg bagatellizálja a szexuális bántalmazást, mondván, nem történt behatolás semmilyen testrészbe. Volt egy olyan kliensem, aki gyerekként átélte, hogy egy felnőtt bement a szobájába, lehúzta róla a takarót; ő csukva tartotta a szemét, és csak azt érezte, hogy a feje fölött történik valami, ami nem jó dolog, de tudta, bármi lesz, nem szabad kinyitnia a szemét. Tulajdonképpen érintés sem volt. Ez kétszer fordult elő. A mai napig rémálmok gyötrik, tisztán a fülében cseng a felnőtt közeledő lépteinek a súlya.
Hosszú Katinka: Nem képes megvédeni a zaklatás áldozataivá vált gyerekeket a Magyar ÚszószövetségHevesi Krisztina
Ismert pszichológus, egészségfejlesztő szakpszichológus, sportszakpszichológus, habilitált egyetemi docens, egyetemi oktató, aki kiemelt figyelmet fordít a társadalmi jólét és az egyéni boldogság kérdéseire. Kutatási szakterülete a szexuálpszichológia. A néhai Széchy Tamás úszóedző megítélésével kapcsolatos társadalmi vitát kirobbantó korábbi olimpikon úszó, Batházi Tamás egyik szakértője.
